8 hasznos tipp párban utazóknak! Hogyan ne menjünk egymás agyára egy hosszabb utazás alatt?
Tudjátok milyen 347 napot szinte non-stop együtt tölteni egymással, ráadásul úgy, hogy bármikor jöhet egy busz sztrájk Indiában? Mi megtapasztaltuk és szívesen osztjuk meg hosszabb utazásaink tanulságait veletek, hogy minél felhőtlenebb legyen a ti következő utazásotok is.
-
Osszuk fel a szervezési feladatokat!
Sok ki nem mondott konfliktust, rossz érzést okozhat, ha csak az egyik félre hárul minden.
Még az utazás előtt osszuk szét, hogy ki-miért felelős, ki-minek szeret a legjobban utánanézni. Nálunk például én keresem meg a busz, repülő stb. jegyeket, tervezem meg az útitervet, Edvárd pedig a couchsurfereknek ír. Így az utazás közös alkotássá válik és egyikünk sem érzi magát túlterhelve és nem egy ember felelőssége, hogy jól sikerüljön az út.
-
Adjunk időt az egymásra hangolódásra!
Vegyük tudomásul, hogy ez egy új helyzet, különösen azoknak a pároknak, akik egyébként a hétköznapokban kevés időt tudnak együtt tölteni. Újra meg kell szoknunk egymás állandó közelségét.
Ez az egy éves utazunk alkalmával nálunk 1,5 hónap után jött el, addig 1080 órát töltöttünk egymással, szünet nélkül. Bár azt hihetnénk igen, de ez a ráhangolódás nem történik meg automatikusan. Mindkettőnek más a ritmusa, más lelkiállapotban indulunk el. Ha visszaemlékszem utazásunk első New Yorkban töltött napjaira, egy olyan kép jelenik meg előttem, hogy a szemlélődni vágyó, fáradt Edvárdot napi 7 órában húzom magam után a város különböző utcáin. Akinek a nagy sietségben még a jegyűrű is leesett az ujjáról (na, de ez egy másik történet).
-
Adjunk teret egymásnak!
Különösen egy hosszú utazásnál nagyon fontos, hogy mindenki kielégítse a saját szükségleteit, lehessen azt mondani, hogy én most valamit nem szeretnék, hogy most pihenésre van szükségem.
- Töltsünk külön időt!
Otthon sem töltjük együtt a nap 24 óráját, ezért ne csodálkozzunk, hogy egymás agyára kezdünk menni, ha minden percben valakihez alkalmazkodunk kell. Bármennyire is szeret Edvárd a 25. thaiföldi piacon, ahol szerinte teljesen ugyanazt árulták, mint az előző 24-ben, már nem jött velem, hanem a szállásunkon maradt olvasni. De ugyanígy nem mentem vele Mexikóvárosba bulizni és így szállásadónkkal kettesben töltöttek egy fiús estét. Fontos, hogy legyen külön elfoglaltságunk, külön töltött idő. Ezt ne csak otthon, hanem az utazások alkalmával is igyekezzünk megadni a másiknak.
-
Töltsünk együtt időt!
Talán ez most elég furán hangzik, hiszen mindig együtt vagyunk. A kiszakított, együtt töltött, minőségi időpillanatok különösen fontosak, amikor az egész utazás egy különleges, ünnepi időnek tűnik. Látszólag mindig együtt vagyunk, de könnyen eltelik úgy akár két hét is, hogy igazából nem is voltunk együtt. Egy csomó külső élmény, impulzus ér, ami olyan gyorsan változik, hogy még magunk sem tudunk rá reagálni, sok új emberrel találkozunk és sok mindent csinálunk.
Egyre több olyan napot kezdtünk beiktatni az utazásainkba, amikor egy olyan kicsi helyen töltünk több időt, ahol „ne lehet semmit csinálni”. Ilyenkor csak kiültünk a partra és órákig beszélgettünk.
-
Töltsünk időt másokkal is!
Amikor teljesen a másikra figyelsz és engeded az ő impulzusait, világnézetét magadba. Különben könnyen egymás agyára megyünk:-).
Egy ingerültebb megszólalás az esetek nagy részében nem neked, hanem a fáradtságnak szól!
Utazásunk 9. hónapjánál járunk, 1,5 hónapja Indiában. Most tudtuk meg, hogy Keralában holnap busz sztrájk lesz, pedig mi másnap reggel mentünk volna tovább. Gyorsan bedobáljuk a cuccainkat a hátizsákba, kirohanunk a buszállomásra, ahol teljes káosz uralkodik, senki nem hajlandó angolul információt adni. Valahonnan kapunk egy fülest, hogy az a busz, amiről már lógnak lefelé az emberek, lehet, hogy az utolsó Ernakulamba induló busz (6 órás út). Én azonnal felpattanok a buszra, leülök a földre, de Edvárd nem hajlandó felszállni…összeveszünk. Végül jön egy másik, sokkal kényelmesebb busz, ahova még minket külföldi lévén felengednek. Aztán kedvesen öleljük át egymást…a kirohanás nem neked szólt…csak nagyon megijedtem. Száz és száz ilyen történetünk van, mikor fáradtságból vagy egy szoros helyzetből adódóan bántottuk meg a másikat és egyáltalán nem voltak személyes okaink.
-
Szervezzünk egymásnak meglepetés programot!
Kivéve, ha tudjuk, hogy a másik nem szereti a meglepetéseket.
-
Alakítsunk ki rituálékat vagy rendszereket!
Mi például nem feküdtünk be úgy egy ágyba sem, hogy arról ne készítettünk volna előtte képet, ez volt a mi kis rituálénk, hogy otthonunkká tegyük az éppen aznapi szállásunkat. Volt, hogy ez egy éjszakai vonat, indiai alvóbusz volt (igen, van ilyen!), vagy egy csodás vendégszoba, pihe-puha ágyneművel egy idős couchsurfer házaspárnál.
Összes ágyunkat itt nézhetitek meg.
Azt mondják az okosok, hogy az összezártság, egymásra utaltság vagy szétválasztja vagy összetartja a kapcsolatokat. Teszteljétek hát magatokat, jó próba lesz!
Jelentjük, nekünk sikerült, még együtt vagyunk:-)!
