Agra – India gyémánt turbánja

Egy röpke 12 órás éjszakai vonatozás után megérkeztünk Agrába. A dolog érdekessége az volt, hogy csak a „normális” fekvősrészbe kaptunk jegyet, aminél csak az ülős rosszabb.

Három nappal az utazásunk előtt ezen a vonalon rabolták ki a pénzügyminisztert és a családját. Megnyugvásunkra hamarosan megjelent egy katona, komoly puskával felszerelve és aláiratott velünk egy papírt, melyben több dolog mellett azt is tudomásul vettük, hogy ha itt veszünk ételt a vonaton, valószínüleg megmérgeznek, vagy elaltatnak minket. Mondtuk,hogy persze: finom. De ha mérgezés gyanúja áll fenn, akkor 3 ingyenes számot is hívhatunk. Azért örültünk a puszta jelenlétének is. 🙂
A szemben lévő ágyakon két argentín fiatal utazott. Újra és újra azt látjuk, hogy az argentínok csupaszív, mosolygós emberek.
Reggel 7-re kis 2 órás késéssel (ami tényleg nagyon kevésnek számít Indiában egy 13 órás úton) meg is érkeztünk Agrába.

Ügyesen megtaláltuk a szállást, (csupán 3 órát kellett várni, hogy elfoglalhassuk azt a szobát, amit amúgy reggel 6-ra kértünk) és a teraszon megreggeliztunk, s a messziben tündökölve pedig a Taj Mahal!

Úgy gondoltuk szieszta előtt még belefér egy kis városnézés, s megtekintjük az Agra – fort nevű erődítményt. Zoli még úgysem látott ilyet, és szinte ugyanolyan mint Delhiben a Red fort, amit úgysem nézünk meg.
Valóban az erődítmény pazar volt és lenyűgöző, apró kis árkádjaival,kertjeivel, rejtett folyosóival.

Ebédre pedig beültünk egy étterembe, ahol a menü mellé egy csúzli is járt a majmok elijesztésére. Szerencsére csak egy mókussal találkoztunk.
Délután pedig egy kis pihenés után ellátogattunk a TAJ MAHAL-hoz. WOW. Ez az épület felülmúlta minden várakozásunkat. Pedig tudjátok, hogy annyira nem voltunk eddig elájulva épületektől…valahogy a képeken mindig szebbek, monumentálisabbak stb.De ez a gyémántturbán, mindent felülmúl… és még háromszor ennyit is megért volna az amúgy is drága belépő. Egy kedves COuch Surfer fiú felajánlotta, hogy kalauzol minket. Sajnos még nem volt túl tapasztalt a kalauzolásban, de azért jó volt egy helyivel belépni a Taj-ba..:) Szóval odaértünk a kapuhoz, és ahogy megpillantottuk az óriás kapun keresztül, könnybe lábadt a szemünk…Úgy van megtervezve, a kapu, hogy ahogy közelebb érünk, mintha a Taj egyre távolodna.
Aztán átértünk a kapun, s tovább gyönyörködtünk.

Belül pedig a sírhelynél olyan mintha ezer ember beszélne egyszerre. A kupolán lévő apró lyukak összegyűjtenek minden hangot a közelben. Nagy örömmel hallottuk azt a tényt, hogy a Taj közelében nem lehet semmilyen járművet használni, így védik a szennyezésektől.

Érdekesség volt még, hogy mind a négy oldalról ugyanolyan a látványa a Taj-nak, s az egyik mecsetet mellette pusztán a szimetria miatt építették: teljesen üres, és nem használják semmire. A folyó túlpartjáról pedig ugyanaz a látvány nyílik elénk, mintha bent lennénk a Taj udvarán. Ezért a filmesek sokszor ki is használják ezt az ingyen spot-ot.
Megvártuk a naplementét.

A síremlék után pedig megnéztünk egy üzemet, ahol ugyanazzal a technológiával készítenek márvány dolgokat, szuveníreket, mint ahogy a Taj fala készült. Persze nagyon nem a mi pénztárcánkhoz szabva…:) Azért érdekes volt látni..