Az óceántól a kanálisokig. Morro Bay, Los Angeles, Venice és Amsterdam.
Utunk végéhez értünk. Azért még akadt pár esténk itt az Egyesült Államokban, de ezek már a lelassulás, emlékezés napjai voltak. Mindenesetre csodaszép napfényt kaptunk amikor a Csendes-óceán partja felé tartottunk. Visaliából megindulva a Morro Bay felé vettük az irányt. Hihetetlen buja tájakon vezetet át utunk.
Morro Bay-ben már jártunk az egy éves utunkon, így igazán különleges volt visszatérni ide, emlékezni a régi helyekre, felkeresni azokat újra. Csodás kis ligetek és parkok vannak itt, ami a helyiek támogatásával őrződtek meg el és ők is tartják karban! Jó látni amikor ilyen fontos a közösségnek a környezete.
Az egyik ilyen az Elfin Forest, ami nem csak a helyi flórát és faunát védi, hanem emléket állít az egykor itt élő indián családoknak is. Táblákon lehet olvasni az életmódjukról, filozófiájukról, ami nyilván kitaláljátok, nekünk végtelenül szimpatikus volt.
Erre az éjszakára nem volt szállásunk, és nem is nagyon találtunk elérhető áron motelt, ezért úgy döntöttünk a kocsiban alszunk. (Összesen egyébként 220 dollárt költöttünk a 32 napos utazásunk alatt szállásra. Cserébe pedig mi is befogadunk utazókat, aki Magyarországra érkeznek.) Mielőtt megkerestük volna éjszakai szálló-park helyünket, tettünk egy kellemes sétát a Morro-sziklánál és a parttól messzebb lévő sziklák közt.
Nagyon kellemes volt itt az esti fényben bóklászni, és gyönyörködni a tájban. Majd elmentünk egy kis kiránduló úthoz, amit a partról szemeltünk ki.
Itt vártuk meg a naplemetét.
Aztán biza megtorpantunk! Egy puma nyomába botlottunk vagy ki tudja mibe, de mivel közel’s távol senki nem volt rajtunk kívül az úton, már jóideje és sötétedett, meglehetősen szaporán visszaiszkoltunk a kocsihoz, csak ritkán hátrapillantva…
Az éjszakánkat egy telefontoronyhoz vezető szolgálati út egyik kiszélesedésében töltöttük, valahol az Isten háta mögött kettővel. Sötétben az autópályáról, egy alig látható földútra kellett lekanyarodnunk és azon csak menni, menni, fölfelé. A freecampsites.net oldalon találtuk ezt az utat, ez volt 50-100 kilóméteres körzetben az egyetlen ingyenes alvó hely.
Az oldalt még előző amerikai utunk sarán mutatta meg nekünk egy couchsurfing szállásadónk. Eléggé féltünk az elhagyatott mellékúton, semmi világítás nem volt, és még térerő sem nagyon akadt a telefonunkon. Valahogy azért elhelyezkedtünk és elszenderültünk, aztán az éjszaka közepén több platóskocsi is elhúzott előttünk. Nem lettünk vidámak tőle, mi a fenét kereshetnek itt. Velünk szemben szakadék. Mögöttünk…ki tudja mi, a bokrok mögött. Ha két kocsi beáll az útra, le és felfele menet, akkor esélyünk sincs a menekülésre. Képzelhetitek, hogy nem ez volt a legnyugodtabb éjszakánk. Aztán reggel kiderült, hogy ők is utazók, és kicsit feljebb álltak meg éjszakára. Rémálmokkal küzdöttünk, melyben medvék és útonállók rázták a kocsit, de szerencsére a hideg kb 1.5-2 óránként felébresztett minket. Borzasztóan fáztunk. Kb. 0-2 fok celsius volt az éjszakában.
A hajnal a hegytetőn viszon kárpótolt minket!
Másnap korán San Luis Obispo felé vettük az irányt. Egy kellemes kisváros, cukorfalat házacskákkal, amolyan igazi ámerikai stílusban, de nem túl fényűzően. Megreggeliztünk egy kedves helyen, ahol a saját bögre miatt Edvárd megint ingyen kapta a kávét, és elsétáltunk a városközpont felé, megnézni a régi helyeket, ahol már előző utunk során jártunk és a rágógumi falat…még mindig itt van és csak nő.
Irány Los Angeles, bár még egy rövidke pihenőt tartottunk Santa Barbara-ban. Persze, csodák csodájára épp a helyi piac miatt le voltak zárva az utcák. Milyen szerencsénk volt, megint találkoztunk termelőkkel ;-).
Csoda kedves kis hely és izgalmas télen sétálgatni a beachen:-).
Két napot töltöttünk még Los Angelesben. Találkozunk Denissel, akinél még előző utunk során szálltunk meg itt és, aki azóta minket is meglátogatott Budapesten. Másnap pedig Brigivel, Dóri egyetemi barátnőjével lófráltunk egész nap.
Sétáltunk egy jót, jó hidegben és esőben Venice Beach-en és a környékén. Persze, ennek is meg van a maga különleges hangulata, amikor nincs nyüzsgés, minden graffitit lehet látni és szomorúan várják a hideg testépítő csövek a nyáron rajtuk izzadó izmokat.
Képzeljétek, van egy hely ahol készítenek kürtőskalácsot! Sajnos nem volt nyitva, pedig szívesen megkóstoltuk volna, hogy értelmezik itt a kürtőst:-).
Nem messze a parttól megmutatott nekünk Brigi egy kanális rendszert, ami körbeépült házakkal. Hihetetlen milyen csoda helyek vannak, amit nem is sejtünk. Rengeteg inspirációt kaptunk megint a saját házunk építéséhez.
Jó bölcsészekhez méltóan, hova mentünk Beverly Hillsen? Ellátogattunk a központi könyvtárba, majd Edvárd tüntetőleg leült olvasni a Rodeo Drive-on. Na, persze nem addig amíg Brigi és Dóri vásárolgattak ;-).
Utunk végéhez értünk, másnap felszálltunk egy repülőre, és Amszterdam felé vettük az irányt, ahol 10 óránk volt az átszállásig. Szuper jó érzés volt, hogy itt is egy barátunk várt minket, Balázs Pali, akivel csavarogtunk pár órát ebben a csupa kanális, sajt és fűszagú városkában. Kábák voltunk mi is, de a sok óra alvatlanságtól.
De szerencsénkre épp láttuk működés közben a plastic whalet (műanyag bálnát), ami egy olyan kanális túra neve, ami közben a turisták amellett, hogy élvezik a csónakázást, kihalásszák a szemetet a vízből.
Mert sajnos a csomagolás helyzet itt sem más, mint az USA-ban:
