Bogota – Kolumbia elvarázsolt minket

Újabb hajnali repüléssel, Panamai átszállással megérkeztünk Kolumbiába. Nagyon vicces volt, hogy láttuk ahogy felkerül a gépre a szemetes zsákba húzott hátizsákunk, amit most feladtunk, mert már egy kicsit több cuccunk van :).

Kicsit azért izgultunk. Mégiscsak egy kemény ország, amiről mindenféle erőszakosságot és bűnözést hallani. Mi fogadott minket? Eldorádó. Már a reptéren várt ránk Richard, aki korábban Budapesten járt, és nálunk akart maradni, de sajnos végül még sem jött. De mivel nagyon szimpatikusak voltunk neki a profilunk alapján ezért kijött elénk a reptérre, hogy segítsen eligazodni a városban, és egészen szállásadónkig kísért minket. Bogotában egészen olcsó a tömegközlekedés a transmillenió rendszernek köszönhetően, de rettentő bonyolult. Erről majd bővebben a tippeknél, de addig is itt van pár kép a vonalakról:

Pénzt is váltottunk a reptéren, de csak 10 dollárt, hogy tudjunk közlekedni. Ez a valaha volt legkörülményesebb pénzváltásunk. Két ilyen hosszú papírral, újlenyomattal, útlevélszámmal és 10 perces procedúrával járt:

Egy nagyon kedves fiatal pár, Mario és Anna fogadott be minket. Hát rég voltunk már ilyen tiszta helyen, ilyen szép lakásban, környéken. Az első nap során az volt a benyomásunk, hogy Bogota nagyon szép, nagyon fejlődik, tiszta, és mégis dél-amerikai. Tiszták az utcák, van tömegközlekedés, ami egészen modern, és iható a csapvíz!!! Csupa varázslat!
Másnap reggel magunk vágtunk neki a monserat kolostor felfedezéséhez (kb 2 óra alatt el is jutottunk), ahova is felvonóval, vagy fogaskerekűvel lehet feljutni, hogy aztán egy szent környezetben láthassuk az egész várost. Bogota óriási.. 9 millióan laknak itt. Nagyon-nagyon szépen rendben van a kolostor és környéke, tényleg csudaszép!

A kolostor után Richarddal találkoztunk és kalauzolásával a történelmi negyed felé vettük az irányt.

Jellegzetes dél-amerikai plaza (spanyolul főtér,tér)…:)

De nagyon szép, nagyon sok galambbal. Tiszták az utcák és rendezettek. Szinte folyamatos a rendőri jelenlét, és vagy a biztonsági őrök ottléte. Ellátogattunk az egyetemhez, több mellékutcába, és megnéztük Richard kedvenc templomát.

Benéztünk a Botero múzeumba is. Nagyon érdekes az ő művészete.

Kolumbia Diego Rivera-ájának tartják.(Vagy legalábbis mi így helyeztük el magunkban az alapján, amit Richard mesélt róla és művészetéről). Hétköznapi, társadalmi, politikai témákat jelenít meg a művész. Maga az épület is lenyűgöző és Botero akarata szerint ingyenes a látogatása. A múzeumban nem csak saját munkáit, hanem magángyűjteményét is meg lehet tekinteni, amibe Dalítól, Moneten át Miróig rengeteg festmény és szobor tartozik….hát nem az a szégény, mecénások által eltartott művész volt, hanem maga is komoly, gazdag műgyűjtő.

Jártunk még a kandellária negyedben is, ami gyakorlatilag egy sikátor, éttermekkel, és szórakozóhelyekkel, de a legfőbb érdekessége a falfestmények. Justin Bieber pár évvel ezelőtt ide látogatott és komoly rendőri erők biztonságában készített egy grafittit… Azóta a város falain mindenhol „tűrik” ezt a fajta művészetet, és bizony sokkal szebb és színesebb minden. Ez egy fajta mozgalom azóta.

Másnap magunk indultunk el az arany múzeumba transmillenióval, amin vasárnap lévén még bonyolultabb volt eligazodnunk. Az egyik legfontosabb látványosságnak tartják, és hát nem hiába. Igazán lenyűgözött minket a pre-kolumbián vallás és művészet, ami ezen a vidéken volt. Legfontosabb tanulság az, hogy hitük szerint minden él, lélekkel bír, még a tárgyak is, és minden összekapcsolódik, az élet egy nagy szövedék és az ember státusza nem kiemelkedő, csupán egy ugyanolyan fontos keret, mint bármelyik más életforma. Ezt az is erősíti, hogy bizonyos képességek és erősségek megszerzése végett a sámánok dimenziót és létformát váltottak, felvéve azon élőlény képességét.. erő puma, éles látás madár stb. Ennek komoly rituáléja volt és készítettek egy arany maszkot, vagy szobrot, vagy táblát is hozzá.

Mikor már nem volt szükség arra az erőre visszaadták a természetnek. Ez azt jelentette, hogy egy bizonyos tóba hajították az arany tárgyat vagy eltemették halottaikkal, ezeknek a rituáléknak mind szimbólikus jelentése volt. Ez azt eredményezte,hogy a spanyolok mikor megérkeztek, akkor lecsapoltak egy ilyen tavat (a Guatavitát), és 21 tonna!!!! megmunkált arany tárgyat találtak a fenéken.. ELDORADO amire leltek… és tényleg.. persze kiirtottak és kifosztottak szinte mindent….


A másik kedves ajándékuk ez volt: Az Istenek azért adományozták az embereknek a hangszereket, hogy zenéjükkel begyógyítsák a föld sebeit, amit az élet és az élők ejtenek rajta… hm. Talán Assisi Ferenc is ezért énekelt annyit…:)
A múzeumban volt egy időszakos kiállítás is az úgynevezett MOLA művészetről, ami egy kolumbiai törzs textilművészete összekapcsolódva a mítoszaikkal és hiedelemvilágukkal.

Nagyon kifinomult és aprólékos munkák ezek, amit már fiatal lány korukban megtanulnak. Ezeket a molákat varják fel az asszonyok az blúzukra, azért hogy megvédje őket a rosszakaróktól, férfiaktól,erőszaktól, az ártó szellemektől, pletykáktól, állatoktól,de termékennyé is teszi őket.

13 féle védelmi mola minta van, ami 13 természeti elemet szimbolizál. Nagyon informatív és interaktív volt a kiállítás. A videón látszik igazán, hogy mennyire elvarázsolt és elrepített minket ez a színpompás világ…

Délutánra azt terveztük, hogy ellátogatunk a botanikus kertbe, de a vasárnapi extrém komplex menetrend és kisebb útvesztések miatt nem jutottunk el oda… Csak egy másik kerthez, ahol a helyiek mindenféle sportokat űzhettek. Ez nem érződik ezen sorokból, de nagyon fárasztó és kiborító volt a kóválygás a buszokon, kb 3 órát töltöttünk aznap a transmileniókon és 3 órát gyalogoltunk.
Íme egy kis hangulat-videó az utcákról:

A buszpályaudvar környékét elég jól besétáltuk, hogy megvegyük az utolsó két helyet az esti, Arméniába tartó buszra, mert először rossz időpontra adták ki a jegyünket- itt látszik igazán, hogy milyen grandiózus léptékekben épül és fejlődik Kolumbia.