Capri, a nem is olyan kicsi sziget

Ma korán reggel keltünk, hogy minél több időt tölthessünk Capri gyönyörű szigetén. A lassú kompot választottuk, hogy minél tovább tudjuk élvezni a tengerről elénk táruló Nápoly látványát és a reggeli napsütést a komp fedélzetén.

Szerencsére csak le kellett sétálunk a mólókhoz a szállásunktól, gyorsan megvettük a jegyet és szuper helyet foglaltunk a kompon, ami tele volt Olasz turistákkal. Újra felkötöttük a bevizezett turbánjainkat, amit egy orosz turista hölgy is megirigyelt és próbálta a saját fejére az instrukcióink alapján hasonlót kötni.

De bármennyire is turistás Capri, a sziget annyira gyönyörű, hogy mindezt könnyen elfelejti az ember. Amint leléptünk  a kompról szállodát ajánló és a kék barlangot hirdető hajósok hada rohamozott meg bennünket.

Miután átverekedtük magunkat rajtuk Capri tömeges, turista városa helyett Anacapri felé vettük az irányt. Beállítunk szépen a minibuszra várakozók sorába és kb. 45 perc várakozás után már a hihetetlen szerpentineken tartottunk a hegycsúcsra.

Anacapriból indul egy 25 perces, fantasztikus látványt nyújtó felvonó a Solaro hegyre, ahonnan csodálatos kilátás tárult elénk az azúrkék vízre, a tengerből kiemelkedő sziklákra.

Újra gyönyörű kilátást választottunk a szendvicseink elfogyasztásához. Egy étterem sem nyújtott volna hasonló látványt. Ami nagyon érdekes Caprin és még viszonylag ezen a kis területű turista látványosságon is megfigyelhető, hogy vannak útvonalak, ahol rengeteg ember van és ha egy utcácskát vagy 5 lépcsőfoknyit letérünk ezekről akkor szinte érintetlen területre tévedünk. Így jártuk a városkákat is később és a túraútvonalakat. Mindenkinek ajánljuk, hogy annak ellenére, hogy mindenki riogatja a ‘turistás helyeken készült képekkel’ e miatt ne hagyjon ki egy csodás helyet, hanem inkább térjen le pár 100 métert az útról és teljesen egyedül lehet….plusz..állandóan igaz tanács, induljon el korán reggel. Nem értem miért,de akár milyen meleg, hideg helyen a turisták 10 óra fele kezdenek érkezni mindenhova.

Az igazán felkészült turista:

Anacapri városkája csodálatos, persze tele van drágábbnál drágább boltokkal,de legalább szép, ízléses és lenvászon holmikat, helyi művészek majolika termékeit árulják. Teljesen elbűvölt bennünket  a házak nevét, házszámot, éttermekhez mutató jelzéseket ábrázoló majolika alkotások. Ebből Olaszországi utunk végére külön sorozat képeket is készítettünk.

Az egyik legkülönlegesebb templompadló, amit valaha láttunk. A Szent Mihály templom majolika padlózata, ami édenkertet szimbolizálja.

Anacapri után egy rövid buszúttal átmentünk Capriba. Nagyon ügyesek voltunk, mert két „buszmegállóval” előbb szálltunk fel a helyi buszra (nem a turistásra) így Anacapri centrumában a mi buszunk már nem is állt meg, mert tele lett és megspóroltuk az újabb 45 perces sorban állást. 🙂 A buszközlekedésről külön írunk majd, mert ez tényleg külön említést érdemel.

Capri főutcáján és főterén óriási tömeg, mindenfele autók, motorok, majd elütik az embert, úgyhogy gyorsan elindultunk a sikátorokon..azért ezek szép fehér, napsütötte sikátorok, nem mint a Nápolyi sötét graffitisek.:-) Persze azért mikor egyre kijjebb értünk a vásárló utcáktól láttuk, hogy a helyiek, akik a turizmuson kívül mezőgazdaságból élnek azért nem laknak olyan fényes palotákban. Persze a kilátás, a levegő és az egész légkör pazar és valahogy természetesebb is. Meglepő volt számunkra, hogy ahhoz képest,amilyen turista éradat érkezik ide minden nap a szigetnek vannak egészen csendes részei és a lakók is úgy mosolyogtak ránk, mintha mi lennénk az első idegenek, akik erre járnak. Mindenhol nagyon kedvesek és tényleg természetesen kedvesek voltak velük. Az élet ennek ellenére megmaradt lassúnak, az emberek ráérnek, sétálgatnak, beszélgetnek egymással, kiülnek a házaik elé a gyerekek pedig fociznak az utcákon.

Az egyik legszebb kert, amit láttunk az Augustus kert, amit egy népet iparos, bizonyos Krupp adományozott a városnak. A kert alatt kacskaringózik ez az útépítési remekmű, szintén Krupp tervei alapján. Innen gyönyörű kilátás nyílik Capri egyik jelképére a tengerből kiemelkedő három kőformációra.

A botanikus kert felé vezető úton található a Carthusia parfüm eredeti kis gyára és boltja. A bolt melletti kertben meg lehet szagolgatni a különböző parfümöket. A legenda szerinte 1380-ban egy szerzetes I. Nápolyi Szent Johanna királynő tiszteletére összegyűjtötte egy csokorba Capri szigetének legszebb virágait és fűszereit .  A csokort három napig véletlenül állni hagyta egy vázában és mikor ki akarta dobni felfigyelt egy különleges illatra. Ez a természetesen kioldódott illatelegy volt az első, karthauzi szerzetesekhez köthető parfüm. 1948-ban megtalálták a régi recepteket, és azóta a Carthusia név élő történelmet jelent. A környék növényeiből mindmáig a fennmaradt kézműves technikákkal készített parfümjeik erről a gazdag hagyományról és e csodás szigetről mesélnek nekünk.

Egy kicsit még tovább kalandoztunk a sziget csendes utcáin, kisebb túrákat tettünk, megállapítottunk, hogy könnyedén el tudnánk itt tölteni egy hetet, majd fáradt lábbal felszálltunk egy esti kompra és kis graffitis sikátorunkban az utcán elfogyasztottunk egy pastát! Összecsomagoltunk , hogy másnap korán reggel útnak induljunk az Amalfi partra….