Cody, Wyoming
Codyban a mára már amerikai nagyszüleinkké vált Ruth és Péter vártak bennünket. Hihetetlen élmény volt a velük töltött három nap, valóban úgy éreztük, hogy egy kicsit van otthonunk az ő hajlékukban, ami nem melleksleg egy csodás hegyoldalban volt,ahol három kutya és két láma is örvendeztettet minket Wyoming államban, ami az egyik kedvenc államunk lett. Nagyon sokat meséltek nekünk az életükről és a gyermekeik, unikáik életéről és jó volt tudni, hogy itt a vad kapitalizmus fellegvárában is léteznek olyan filozófiák, melyek tisztességesek és emberközeliek. Hogy miért mondjuk ezt? Mint említettük korábban utunk egyik célja, hogy különböző nemzeteknél,különböző társadalmakban megvizsgáljuk, hogy hogyan viszonyulnak az emberek egymáshoz és az elesettekhez. Itt azt láthattuk, hogy Péter, akinek egy kis falodája (Peter’s Deli) volt a főutcán ahol nyaranta diákkokat alkalmazott, ha kimelkedően magas volt a forgalom az extra profitot megosztotta az alkalmazottakkal és olyan légkört alakított ki, melyben egyik dolgozója 15 évig mellette volt, mikor Péter letette a lantot átadta neki az üzletet. Ahol -és ez nem túlzás- a világ legfinomabb fagyiját árulják.
Nem szoktunk ahhoz hozzá, hogy 70 év körüli házaspár ilyen nyitottsággal forduljon „ismeretlen” fiatalok felé. Egyik kedvenc pillanatunk az volt,amikor első este beszélgetés közben Péter felugrott a konyhapultra és a lábát lóbálva kacagva hallgatta, ahogy meséltünk a tapasztalatainkról, élményeinkről. A következő nap volt a „maci laci party”-a világ első nemzeti parkját látogattuk meg, a híres Yelowstonet, ahol tényleg sárgák a kövek. Itt a Yellowstone parkban gejzírek között azt éreztük, hogy az élet keletkezése előtti pillanatkoba repültünk vissza. Néha amikor a tavacskák között egy-egy kólás dobozra révedt szemünk felocsúdtunk a valóságra, mégis a táj és a hangulat valamely örténelem előtti időt tárta fel előttünk. De beszéljenek inkább a képek.
A kék madár…:)
Bölénytejautomata…
Fám.. A sárga kövek parkban…