Edinburgh – utolsó napok Skóciában

Végül véget ért a roadtrip is, elindultunk korán reggel Obanból, búcsút vettünk a nyugati parttól.

Megtettünk 2000 km-t a skót felföldön, s ki tudja mennyit túrázva. Modhatjuk, szerencsésen visszaértünk Edinburghbe az egyik kedvenc városunkba, utolsó bérelt kocsinknak sem lett baja, azt leszámítva, hogy egyszer ki kellet hívnunk hozzá a szerelőt, mert folyt belőle valami. Estére vacsorameghívásunk volt Victoriához, a volt főnökünk lányához. Jó volt, hogy ő is ilyen kedvesen és érdeklődve kísérte utunkat és ily szeretettel és ilyen fantasztikus vacsorával fogadott minket. Másnap sétáltunk még egy kicsit a városban, a napsütésben, varázslatban, felmentünk a Calton hegyre. Körülbelül 7 napot kóborultunk összesen Edinburghben, és azt éreztük, hogy még mindig csodás, majd egy hét után is találtunk új és titkos parkokat, magávalragadó épületeket, kedves kis utcácskákat, szobrokat.

Azt találtuk, hogy ez a város bizony nagyon élhető, éjszaka is barátságos, és igazán csak a pozitív infrastruktúrális előnyeit viseli a városnak, de egyáltalán nem szennyezett, vagy zsúfolt.

Elbúcsúztunk hát Skóciától és elbúcsúztunk régi barátainktól Nolwenntől és Sandertől is, akik oly könnyűvé és élvezetessé tették itteni napjainkat. 

A szívünkből egy darab itt marad mindig Skóciában.