Egy méltatlanul felfedezetlen régió. Észak-kelet Macedónia
Skopjéból, Macedónia (méltatlanul) kevésbé népszerű észak-keleti része felé vettük az irányt, hogy pár napot barátainknál töltsünk.
A célunk mindössze az volt, hogy annyi időt legyünk együtt, amennyit csak tudunk, hiszen rég volt lehetőségünk személyesen találkozni.
Natashával, akit a làttok 12/13 éve ismerkedtem meg egy németországi nyári egyetemen. Egy francia baràtnőnkkel együtt annyira egymásra találtunk, hogy ahogy látjátok ez a nyári kaland, úgy tűnik egy életre szólt. Még akkor is, ha ritkán van lehetőségünk egymás útját keresztezni az egyetemi évek vége óta.
Nekik azóta hàrom gyermekük lett, akikért teljesen oda volt Maja…szerencsére az egymásra hangolódás nagyon is kölcsönös volt. Alig akartak elválni, mikor eljött a búcsú ideje. Az esti elalvási rutin része lett, hogy felsoroljuk közösen, hogy kik alszanak már. Alszik a kutyus, alszik a nagyi, a papa is, a mama is, a cica, a nyuszi, Dia, Zsófi….és így tovább az életében fontos emberek…a lista az elmúlt egy hónapban pedig igencsak kibővült, most pedig 5 új név került bele:-). Mi meg olvadoztunk esténként Edvàrddal miket meg nem jegyez a gyerek. (Egyik este pl. a beteg kutyusok is aludtak.- minden állatot szeretne megsimogatni, de sajnos a sok kóbor,megtépázott, utcai kutyát nem lehet, mert ”betegek”.)
Na, de azért a kis családi piknikezésen, sok közös játékon, együtt főzésen kívül a környék nevezetességeit is meglátogattuk együtt, és mivel véletlenül nem a főúton, hanem kis falvakon keresztül jutottunk el Probistipbe barátainkhoz, ezért még egy előttünk áthaladó teknős családot is meg tudtunk nèzni útközben. Sokszor megálltunk megcsodálni a tájat és az itt igen jellemző, sok méhkaptárt.
Probistiptől nem messze, gyönyörű tájakon vezet az út a Lesnovo kostorhoz, ami az azonos nevű település feletti hegyen helyezkedik el egy vulkáni kráterben. Lesnovo egyébként a legrégebbi macedón város. A gyönyörű kolostor és környéke egy ortodox spirituális központ. Hétvége lévén tele volt helyik kirándulókkal, családokkal, akik a kolostorral szembeni dombon kialakított piknikező asztaloknál falatoztak.
Ugye írtuk már, hogy mekkora kultúrája van itt a piknikezésnek? 😉 Úton-útfélen belebotlottunk szuperebbnél, szuperebb pinikező helyekbe, ahol családok, baráti társaságok jönnek össze. Fantasztikus élmény volt. Természetesen mi is felkészülve érkeztünk. Natasha anyukája még csalánnal tölött bureket is készített nekünk (ezt a verziót csak náluk láttuk.)
A kolostortól könnyű séta távolságra találhatóak a Lesnovo barlangok. Az az érdekességük, hogy nem természetesen alakultak ki, hanem az itt élő szerzetesek vájták ki. Nagyon szép kiránduló útvonal vezet végig rajtuk és még egy kilátópontra is el lehet jutni, ahonnan ilyen csodálatos látvány tárult elénk.
Itt még ugyan nem tudtuk, de visszagondolva még jobban értékeljük a csodálatos napsütést és meleget, amit ajándékba kaptunk a náluk tölött pár nap alatt. Mert innentől nagyrészt az eső elől „menekültünk” minden nap.
Bár még ez a régió is bőven szolgál felfedeznivalóval, mi most azért jöttünk, hogy minél több időt töltsünk együtt Natasháékkal. A gyerekek játszottak, mi főztünk és két szuper receptet is tanultam megint.
Imádom, amikor így kerül egy recept a repertoárunkba. Az egyik egy igazán hagyományos étel. A tavce gravce.
Persze olyan ez az étel, mint nálunk a főzelék. Ahány ház, annyi pici eltérés. Natasha például szárított mentával készíti, és egy másik edénybe sütött hozzá különböző házi sajtokból egy sajt keveréket.
Ha pedig már egy zero waste oldalon jártok, engedjetek meg egy tippet :-). Ha egy nagyobb fej káposztának csak a felèt használnàtok el, akkor folpack, méhviaszos kendő, vagy dobozban tárolás helyett egyszerűen a külső levéllel is letakarhatjàtok a káposzta vágott felèt. Befőttes gumi pedig, akaratlanul is biztosan minden háztartásban lapul.
