Halálos kanyargó… Death Road!
Mindenki nyugodjon meg! Túléltük! 🙂
Sajnos a legtöbb kép CD-n van, amit a cégtől kaptunk, aki szervezte az utat, ezért nem tudni, mikor tudjuk majd beilleszteni őket,azt mondták ne vigyünk fényképezőgépet, így a telefonnal kattintgattunk párat.
UPDATE! Megvannak a képek. Kiegészítettük a bejegyzést:-)
Ez az út arról szólt gyakorlatilag, hogy elvittek minket és az előre lefoglalt biciklinket egy elég magas helyre, 4700 méterre, La Cumbre nevű helyre és aztán onnan legurultunk.
Először azért kipróbáltuk egy kb. 11km-es szakaszon, országúton a bicikliket.
Így indultunk kis csapatunkkal:
Lámapuszi, mielőtt nekiindulunk:
Csak fékezni, egyensúlyozni, és kanyarogni kellett, tekerni csak kb 15 percet, ott is inkább síkban, mint felfelé… No de az élmény és a látvány! Elképesztő volt.
Dóri már egy kicsit jobban volt, bár azért még nem mert enni, csak kekszet..pedig ilyen helyes kis reggelivel indult a kalandunk.
A kisváros, Yolosa, ahova megérkeztünk, már egész alacsonyan volt, 1200 méteren és trópusi meleggel. Fent pedig a hegytetőn még vacogtunk és nagyon jól esett a forró tea…
Az út során többször megálltunk, képeket készítve a fényképezőgéppel és megszemléve a tájat, amire útközben csak akkor van lehetőség, ha megállunk, mivel kb 30-40 km/h-val száguldunk lefelé amúgy, nagyon kavicsos és meredek úton, aminek a szakadék felöli oldala nyitott, és 100-300 méteres a mélység ami a félrebiciklizőt várja.
Íme a death road, ahogy először megláttuk:
Vízesések alatt és kis patakok felett haladtunk át.
Ezért is tartják ezt az utat a világ egyik legveszélyesebb útjának, bár mára ez a veszély mérséklődött, mivel 2006-ban megépült a völgy másik oldalán lévő út, ami felszabadította ezt az utat a teher és személyforgalom alól. Szóval csak elvétve jön autó, de régen csak ez az út volt ami összekötötte a Dzsungelt La Paz-zal. A család, akiknél laktunk három családtagok veszített el ezen az úton és a helyiek még mindig használják az utat, ugyanis annak ellenére, hogy a másik út megépült, az utat nem zárták le a busz és autó forgalom elől.
Köszönjük az élményt,igazán nagyszerű volt, és szerencsénkre egy egész kicsi csoporttal voltunk (összesen 4-en) így családiasra sikeredett a túra.
A visszaúton megtapasztaltuk a hegyi klíma szeszélyességét. A völgy ahonnan elindultunk még trópusi jellegű volt, kb 30 fokkal, de egy hágóra felérve már eső és hó várt ránk…
Ez a kép reggel és délután készült ugyan ott:
La Paz-ban pedig hűvös, pulcsis időben volt részünk.. Kaptunk egy pólót is, amin az áll: I’m survived the Death Road! (túléltem a halál utat) A hazaúton azzal viccelődtünk, hogy kéne egy másik is: I’m survvived La Paz traffic… 🙂 (túléltem La Paz forgalmát) Borzalmas a közlekedés itt, és a dugók…
