Isla del Sol – a mi „Senki szigetünk
Na jó azért nem lehet azt mondani, hogy rajtunk kívül senki nem volt ezen a szigeten, de az biztos, hogy nagyon sokszor kóboroltunk egyedül a természetben, szállásunkon egyedül voltunk, és a vacsorát is egyedül költöttük el egy teraszon. Most is egyedül ülünk egy szentély mellett a hegytetőn…
Két éjszakát töltöttünk ezen a varázslatos helyen amiről a helyiek úgy tartják, itt született a Nap. Az biztos, hogy nagyon sokat és nagyon élesen süt itt a Nap, úgyhogy szorgosan kenjük magunkat a 70 faktoros naptejjel. Első nap amikor megérkeztünk, akkor a hajó kirakott minkett a sziget egy pontján, a déli csücskénnél, a Nap templomnál, és onnan kb 1 óra latt elsétáltunk egy ösvényen a városhoz, Yumani-hoz. A kikötőben felvettük a nagy hátizsákokat és a kapitány javaslatára elindultunk egy hostelba, amiről később kiderült, hogy a városka legmagasabb pontján 4024 méteren van ami kb 50 perc meredek lépcsőzést jelentett minden cuccunkkal.
Felérve örültünk, hogy nekünk kevesebb cuccunk van, mint amiket sokszor látunk, de még így is elég nehéz volt. A javasolt szállás nem volt megfelelő (vagyis a parton beígért „szolgáltatások” és az árak is valahogy megváltoztak 40 perc alatt:-) de elég hamar találtunk egy másikat.
A szállások és éttermek gomba módra növekednek, általában családok üzemeltetetik..A 3 évvel ezelötti utikönyvben még a vizet hordárok vitték fel, és melegvíz szinte sehol sem volt, mára viszont kiépült a vízhálózat és napelemes vízmelegítők is vannak – szóval tudtunk fürödnni, pedig azt vártuk, hogy két napig nem. Napi 3000 forintért meg tudtunk szállni, de a melegétel is ennyibe kerül kettőnknek. Talán joggal mondhatjuk, hogy ezen a helyen volt a legszebb kilátással fűszerezett vacsoránk.
ttps://flic.kr/p/QHiw4E
Általában naplementével lefeküdtünk, és szobánkból ez a csodálatos látvány ringatott minket álomba.
Másnap reggel elidultunk a sziget tulsó felére, ez kb 4 órás hegyi sétát jelentett. 4000 méteren. Ellátogattunk a kilátóhoz, majd Edvárd ötletére leereszkedtünk a völgybe. Itt nagyon sok állatot, terményt és helyi embert láttunk. Nagyon szépek ezek a helyi falvak. Viszont volt egy öböl, amit az utikönyv görög falucskához hasonlított. Hát nem tudjuk.. de szerintünk nem….:D
Kb 2 óra kalandozás után ráleltünk a „hivatalos” útra, ami tengerparton és a hegy oldalában vezetett minket végig az északi városkáig, Cha’llapampa-ig. Nagyon szép tájakon barangoltunk, szinte egyedül…csak egy-két kondás nénivel, tehénnel, szamárral és alpakával találkoztunk.
Az út egyik nagyon vicces része a tengerparton kikötött és dagonyázó disznó családok voltak…
Aztán egy „rövid” kis mászás után elértük a part menti utat.
Megebédeltünk egy családnál, és úgy döntöttünk, hogy már nem megyünk el az inka temetőig, ami még plusz 2 órát jelentett volna, hanem a település szélén toronyiránt felmásztunk az Inka ösvényig. Egész komoly kaptató volt, de jól helyt álltunk.
Ezt követően az inka ösvényen haladtunk ami gyakorlatilag a sziget gerincén fut. Gyönyörű látványban volt részünk. Jól elfáradtunk, és este napnyugtával nyugovóra tértünk.
Másnap reggel elsétáltunk egy közeli kilátóhoz, ahol is ezt a bejegyzést írtuk.
Nem lehet betelni a látvánnyal ami körülvesz itt minket, bármerre is nézünk. Kicsit úgy tűnhet, hogy túl sok időt töltöttünk itt ezen a szigeten, mert ha az ember egyszer felmegy a kilátókhoz, akkor szinte az egész szigetet belátja. Ezért is van az,hogy napi túrákat szerveznek ide, ahol gyakorlatilag a hajóút hosszabb, mint amit a szigeten töltenek. Mi szerettük volna kicsit beleélni magunkat a sziget életébe – bár a látvány fizikailag mindig ugyanaz az érzésvilág, a fények, a fáradtság, a megmászott hegycsúcs öröme, olyan mélységélességet ad hozzá az élményhez, amit nem lehet egy pár órás idekacsintással meglátni… 3-4 napot könnyeden el lehet tölteni Isla del Sol szigetén, ha valaki szeret misztikus és csodálatos tájakon barangolni…
Déltután indult a hajónk vissza Copacabánára, Yumani kikötőjébőlm így visszaindultunk a meredek lépcsőkön, melyeken két napja felkaptattunk.
Copacabánán gyorsan vettünk még egy sim kártyát, egy kis elemózsát az útra.
81 nap, 36 ágy-Dél-Amerika | Talpalatnyi történetek Edvárd és Dóri utazásaiból a világ körül
2017.04.19. @ 16:30
[…] Isla del Sol, Titikaka-tó, Bolívia. A szállás, amiért máig sem értjük hogy voltuk képesek két órát gyalogolni felfele az összes cuccunkkal a hátunkon. […]