Karantén kirándulásaink, nem csak karantén idejére #utazzitthon
Ez a bejegyzés már régóta váratott magára. Igazából évek óta. Mert hiszitek vagy sem, – a blogon lehet, hogy nem nagyon látható-, de sokkal többet utazunk itthon, különösen az elmúlt 2-3 évben, mint külföldön és bár tényleg sokfelé jártunk a világban, ugyan úgy rácsodálkozunk egy gyönyörű magyar falura, mint bármire a világ bármely pontján. Bárhová is mentünk, mindig igyekeztünk a lakóhelyünk közvetlen környezetét felfedezni, de valahogy idehaza, a mindennapokban inkább azt éreztük, hogy ha már van egy hétvégénk, akkor nem a környező utcákban sétálgatunk.
Nem mondjuk, hogy ez hiba volt. Egyszerűen volt, amikor még máshogy éltük meg a szemlélődést. Ez is egy fejlődési folyamat, ahogy egyre többet tudunk és értettünk meg a világból.
Egy kedves, igazi oldschool utazó barátunk Lengyel Laci fogalmazta meg roppant jól, amit mi is gondolunk és ami alapján többé-kevésbé már sikerül szerveznünk az utazásainkat.
Ha van egy pár órád, sétálj a környező utcákban,
ha van egy fél napod, menj el a szomszédos városba, erdőbe
ha van két napod ülj vonatra, és nézz meg egy távolabbi várost,
ha van egy heted, lépd át a határt és látogass meg egy szomszédos országot,
ha van három heted, menj két országgal távolabb,
ha van két vagy több hónapod, utazz egy másik kontinensre.
(Lehet, hogy nem szó szerint idézünk, bocsi Laci.)
Persze ez sokak számára nehezen kivitelezhető, de iránymutatásnak mindenképp jó. Nekünk sem sikerül mindig, mert nagyon erős bennünk a távoli vidékek iránt érzett felfedező vágy, de valahol azt érezzük, hogy rejlik valami elemi igazság ezekben a mondatokban, ha valóban át szeretnénk érezni egy hely szellemét.
A márciusban bekövetkezett karantén helyzet azért minket is rádöbbentett pár dologra. Többek között arra is, hogy egyszerűen nem tudunk ennyi lovat megülni, ha ettől képtelenek vagyunk havonta egy napot kirándulásra szánni, leülni egy domb oldalba és olvasni. Hiába csináljuk lelkesen és imádjuk a dolgokat, amikre időt szánunk.
Évek óta bekerül az YearCompass évtervező füzetünkbe, hogy havonta legalább egyszer elmegyünk kirándulni. De inkább két hetente. Ezt az elmúlt években általában nem sikerült tartanunk. Persze voltak olyan időszakok az évében, amikor napokig csak mentünk, de a rendszeresség valahogy sosem sikerült.
Mert túl sok mindent csináltunk, vállaltunk.
Aztán jött a karantén és a kirándulások rendszeressé váltak, újabb és újabb csodás helyeket fedeztünk fel Budapest vonzáskörzetében.
Ezek a kirándulások egyre jobban lelassultak, lelassítottak minket. Egyre többször álltunk meg, csendesedtünk el, aztán, ahogy az lenni szokott hihetetlen szellemi pezsgésben vitattuk meg a világ nagy dolgait.
Hullámozunk, ahogy a világ körülöttünk.
Ennek a dombnak a tetején ért véget az első kirándulásunk. Letáboroztunk és Edvárd felolvasott a Karneválból. Ez az, ami nagyon hiányzott!
Elhatároztuk mostantól kéthetente, ha csak egy sétára is, de elmegyünk kirándulni. Kikapcsoljuk a netet, szendvicseket készítünk és viszünk egy könyvet.
Visszatérve a lakókörnyezetünk felfedezéséhez. Szégyen, nem szégyen, hogy eddig erre nem találtunk rá, de felfedeztük, hogy egy szuper izgi, eldugott úton egy rövid sétával el tudunk jutni Budapest egyik legvadregényesebb temetőjébe, a salgótarjáni utcai zsidó temetőbe. Ez a felfedezés nem volt kevésbé lenyűgöző, mint a párizsi Pére Lachaise vagy a lembergi Licsakivi temetőbe való belépés.
Így hát, íme az első, Budapesten belüli séta ajánlatunk.
Salgótarjáni utcai zsidó temető
Nem saját fotóink, mert nem vittünk magunkkal telefont. 🙂 Így is lecsatlakoztunk a karantén alatt akaratlanul is, az életünkbe intenzívebben begyűrűző digitális térről.
Budai Várnegyed
Ok, ok. Nyilván már rengeteget jártatok ti is olyan helyeken, mint a Budai-vár vagy az onnan levezető titkos kis utcácskák és lépcsősorok. A vendégeinket természetesen mindig elkalauzoljuk a Budai várba. Viszont még sosem érezhettük, hogy milyen lenne a vár, ha csak az ott lakók és egy-két kósza sétálgató emberé lenne. Turisták és árusok nélkül. Leírhatatlan volt. Dóri kétszer is felsétált.
A Vár, ahogy még sosem láttuk: csendesen, tavasszal, turisták nélkül. Ragyogó napfényben és gyülekező esőfelhőkkel. Talán most leltünk rá először az itteni genius locira.
Lehet, hogy ennyire már nem csendes a vár, de érdemes fellátogatni, egészen más arcát mutatja, mint telis-tele turistával.
Biatorbágyi körtúra
Még épphogy a karantén előtt látogattunk el a biatorbágyi viadukthoz, amit már régóta szerettünk volna megnézni. Innen vezet egy körtúra a Kaptárkövekhez, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a környező dombokra és a városra. Az út mentén pedig meg lehet pihenni a szénaboglyák között.
Kisoroszi
Az első igazán tavaszi karantén napot a Szentendrei-szigeten, a Kisoroszi szigetcsúcson töltöttük. A település központjából a Verőce fele indulva a Duna-partra egészen különleges, misztikus tájra értünk. Érdemes ide ide is lesétálnotok, nem csak a csúcshoz.
Budaörs, Csíki- hegyek, Kopárok
Már amikor Biatorbágyon jártunk elhatároztuk, hogy végre egyszer bejárjuk rendesen a Budaörs fölé magasodó hegyeket. Kétszer is eljöttünk ide a karantén alatt. Az Odvas-hegyen kicsit úgy éreztük magunkat, ahogy lefeküdtünk a fűbe, mintha visszatértünk volna a Skót felföldre.
Szépvölgy, Kecske – hegy
Miután végre eljutottunk az új, Bimbó úti csomagolásmentes Ligeti boltba (ami azóta sajnos bezárt) gondoltuk, hogy maradjunk a Budai hegyek között. Nem bántuk meg. A Kecske-hegyre menet számos kilátó, híres sziklaformáció található. Talán a leghíresebb az oroszlán szikla, de nekünk megtetszett egy másik, ami mellett felmászva ez látvány tárult elénk.
A Kecske sziklák után elértünk egy kereszteződéshez, ahol egy csomó túraútvonal találkozik és ami tökéletes egy kis függőágyban olvasáshoz.
Pilisborosjenő, Kevély-nyereg
Ide is többször tértünk vissza. Először csak kettesben, aztán mikor már kicsit enyhültek a korlátozások, akkor a kirándulások lettek egy-egy barátunkkal a találkozások helyei. A Kevélyek tele van gyönyörű kilátással és változatos élővilággal tarkított útvonalakkal, ráadásul az Egri vár romjain és a híres teve sziklán kívül alig találkoztunk a túraútvonalakon kirándulókkal.
Érdemes a Pilisborosjenői horgásztótól indulni, mert innen haladva a Kevély-nyereg felé jobb oldalon az erdei út telis-tele van érdekes sziklaformációkkal, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Pilisre. Fel lehet akasztani a függőágyat, ha ti is szerettek függeni és egy elhagyatott függőhidat is találtok bal felé. A teljes útvonal leírását és további útvonalakat itt találtok. Mi nagyjából ezt az útvonalat követtük az első kiránduláson.
Ne hagyjátok ki a Kevély-hegyi-kőfülkéhez való felmászás után, hogy tovább másztok felfelé. A kedvenc helyünk lett a karantén alatt! Pazar a kilátás.
Dera – szurdok
Budapest környékének egyik méltán népszerű kirándulóhelye. Nem csak a karantén idejére igaz, hanem bármikor máskor, amikor népszerű helyre látogatunk, hogy érdemes a járatlan utakra tévedni. Ennek abszolút iskola példája a máltai fürdőzésünk. Azt tapasztaltuk, hogy minden ilyen ismertebb kirándulóhelynek van egy olyan szakasza, amit mindenki végig jár, pihenő hely, ahol a legtöbben megpihennek, viszont más utakon, ösvényeken csak a madarakkal lehet találkozni.
A Dera-szurdoktól Csobánka irányába több kis ösvény is van. A szurdok tetején is lehet menni. Egyébként a természetben azért eléggé eloszlik a “tömeg”, ami azt jelenti, hogy jöttek páran velünk szembe, egyébként mindenki nagyon elővigyázatosan, távolságot tartva.
Az szurdok népszerűségét pedig mi sem bizonyítja jobban, minthogy találkoztunk egy erdei árussal, aki most kézműves vásárok híján, ide hozza a portékáját. Kicsit szürreális volt belebotlani, de a fa ékszerekkel, késekkel szinte tájba illő.
Csobánkai körtúra, Oszoly-csúcs
Kirándulást eső ellenére sem hagytunk ki a karantén alatt.
Rossz idő ugyanis nincs, csak más a hangulat vagy ahogy egyik tanárunk mondta, az eső csak a városi ember számára = rossz idő.
Sokáig nagyon vártuk idén az esőt, nagy szárazság volt és mindig eszünkbe jut, mielőtt elkeserednénk az eső miatt, hogy az állandó, kellemes tavaszi idő, napsütés nem adna mindenféle finomságot az asztalunkra. Meg igazából eléggé szeretjük az eső illatát:-). Kirándulni pedig így is csodás volt. Nézzétek ezeket a felhőket!
Csobánkáról szintén számos túra indul, amelyek nagy részét az alatt a 7 év alatt jártuk be, amikor itt táboroztattunk. Ezeknek a táboroknak sajnos vége lett és azóta nem jártunk itt. Annyira, de annyira jó volt felidézni ezen a körtúrán az akadályverseny helyszíneit és feladatait. Ez az útvonal nagyon változatos és nagyon sok terebélyes, híres fát is érint.
A Lajos-forrástól a Kő-hegyre
Szentendréről Pilisszentlászló irányában, Annavölgynél lekanyarodva érhető el a Lajos-forrás. Ez volt az egyik legizgalmasabb kirándulásunk. Talán a képekről kiderül, hogy miért. 🙂 Még sosem jártunk a Vasas-szakadéknál. Nagy élmény. A Csepel forrásnál az erdő közepén le lehet táborozni ebédelni, és forrás vízzel koccintani:-). A Kő-hegyről pedig lélegzet elállító a látvány Szentendrére és Pomázra. Nagyjából ezt a túraleírást követtük.
Vácduka
Egy kedves barátunkhoz látogattunk Vácduka környékére, ahol egy csodás esküvői helyszínre is bukkantunk.
Ugyan nekünk már nem aktuális, de ha 7 évvel ezelőtt találunk rá, akkor elég esélyes, hogy itt esküszünk. Persze a násznép nem tudjuk mennyire örült volna, ha sportcipő vagy túrabakancs lett volna a dresszkód. De talán van köztetek olyan, aki beleszeret. A Csekei kápolnaromot (jobb alsó fotó) Vácdukáról a piros jelzésről a piros L jelzésen haladva találjátok meg.
Tavasszal pedig még pipacsmezős képeket is lehet készíteni az esküvő után, persze szigorúan azon az egy ösvényen, amit már valaki kitaposott.
Ezzel mindig bajban vagyunk. Mert persze a legjobb lenne távolról csodálni az ilyen szép mezőket, közben meg olyan csodálatos egy kicsit beülni a pipacsok közé, hallgatni a méheket.
Önzőség ez?
Talán nem lenne baj és élvezhetnénk testközelből is a pipacsmezőket, ha nem mindenki a saját útját szeretné letarolni? Sajnos itt is volt több út, pedig egy rövid kis “bejárat” bőven elég lenne. Szóval kétségekkel mentünk be és készítettünk mi is egy fotót, mert azért valahol azt érezzük, hogy szörnyű az a világ, ahol a természetet (aminek, még ha úgy is tűnik, mint amin felülemelkedtünk, mi is részei vagyunk) teljesen el kell zárni az ember elől.
Hajógyári sziget
Amikor nem volt egy fél napnál több időnk, akkor a közelben maradtunk. Így jutottunk el évek óta először az Óbudai-szigetre. Van egy jó kis séta, ahol tető és – gyógynövény kerttel, rovar hotellel lehet ismerkedni és mindenféle érdekességet olvasni a klímaváltozásról és arról, hogy mit tehetünk ellene városlakóként. Aztán lementünk a Dunához egy kicsit olvasni és csak hallgatni a víz csobogását.
Edvárd lassan megőrül attól, hogy bárhova megyünk, Dóri kitalál valamit, amit még építsünk a jövendőbeli kertünkbe (reméljük év végén már költözünk). Ami viszont biztos lesz, persze lehet,hogy nem ilyen nagy az a rovar hotel! Szuper lenne, ha minden kertben lenne, mert nagyon segítséget tud nyújtani,főleg kertvárosi részeken.
Tahitótfalu
A Tildi Zoltán hídtól délre, a Duna-parton, a térkép szerint nudista strandon, ahol sem strand nincs, sem nudisták:-) szuper kis öblök vannak, ahol le tudtok táborozni. Úgy tűnik az ide járó horgászok, kempingezők nagyon rendesek, mert sehol nem láttuk, hogy bárki szemetet hagyott volna maga után. Ide táboroztunk le a sátrunkkal. De nem egyedül…
Mártit és Gyurit 8 éve ismertük meg, még Skóciában, mikor a mosogatás és felszolgálás után, – amivel az utazásunkra gyűjtögettünk- egy pár napos kirándulásra mentünk. Ők pedig befogadtak minket Couchsurfingen. A barátságunk pedig azóta is tart, és hol itt, hol ott folytatjuk ugyan onnan a beszélgetéseinket, ahol hónapok vagy évekkel azelőtt abbahagytuk.
Ő az a páros, akik óriási motivációt jelentettek számunkra, amikor még csak tojáshéj volt a fenekünkön utazóként. Mikor mi, még csak álmodoztunk egy világkörüli hátizsákozásról, ők már három hónapos malajziai kalandjukról meséltek.
Érdemes követni az utazásaikat, mert nem szokványos módon utaznak. Legutóbb 14 hónapot (!) töltöttek Dél-Amerikában, mindezt egy motorral. Most pedig életük kalandjára indulnak egy saját kezükkel átalakított mini furgonnal.
Amióta az első ilyen saját kezűleg átalakított mini házat megláttuk, arról álmodozunk (na jó,inkább Dóri…Edvárd pedig most is attól fél,hogy összegörnyedve kell majd aludnia minden este), hogy egyszer mi is nekilátunk építeni egyet.
Ez a dunaparti hétvége pedig újabb löketet adott. Persze nem a közeljövőben állunk neki, de egyszer biztosan.
Vértes – Gánt, Csókakő, Csákberény
Ez a kirándulás úgy indult, hogy a Mátrába készültünk. Dóri hetek óta várta és tervezte az utat, hogy végre kint alszunk az erdőben. Már péntek reggel óriási, az egész országra kiterjedő esőzést mondtak, de bíztunk benne, hogy hátha mégis elkerül vagy legalább a Mátrában nem fog szakadni az eső. A Buszunk 9 órakor indult volna és nagy szerencse, hogy nem vettük még meg a jegyet online, mert 7 órakor sajnos be kellett látnunk, hogy a legnagyobb eső pont a Mátrában fog esni és riasztást is adtak ki. Ilyen időben is lehet persze túrázni, meg sátrazni, már próbáltunk :-), de azért nem akkora mulatság. Legalábbis most nem vágytunk a nedves ruhában sátorba bújós élményre. Nem volt más hátra, jött az áttervezés. Megnéztük, hogy az ország melyik közelebbi pontjára nem mond akkora esőt az előrejelzés. Így lett a Mátrából Vértes.
Elmentünk a marsbéli tájnak is nevezett Gánti Bauxit bányához. Mivel idén nem utaztunk külföldre, úgy tűnik nem is fogunk, a bányának köszönhetően, ahol egy kicsit el is szunyókáltunk gondolatban nagyon sok vidéket bejártunk Chilétől Arizónáig.
Gántról Csákvárra mentünk, de a várhoz csak másnap látogattunk el. Nekiindultunk a szálláshely keresésnek, de útközben összevesztünk (igen ilyen is van) és nem találtunk jó alvóhelyet a hegyen. Mindenhol csak lejtő és fák… és fák.
Persze, ha még egy kicsit tovább vándorolunk, akkor a legszuperebb szálláshelyre leltünk volna, a Csókakői szőlősök felett, de már sötétedett. Nem baj, azért másnap rátaláltunk arra a helyre, ahova a következő túra alkalmával eljövünk.
(Amire mindenképp figyeljetek. Nincs vízvételi lehetőség a közelben, úgyhogy jó sok vizet kell vinni magatokkal nyáron.)
Szóval lejöttünk a hegyről, megbékéltünk és egy mezőn kerestünk szállást éjszakára. Találtunk is egy szép tavat.
Sátrazni idén azért is jó, mert igencsak az egekbe szöktek itthon a szállás árak. De létezik az egymillió csillagos szállás. Kilátással, csenddel, csak nektek. Persze nem szabad elfelejteni, hogy a vadkempingezés azt is jelenti, hogy mindent, amit vittünk, magunkkal is viszünk és megpróbáljuk a lehető legkevesebb nyomot hagyni magunk után.
Imádunk a sátorból kibújni korán reggel és beszívni a fű illatát. Ennél már csak az lett volna jobb és közelebb a földhöz, ha nem az utóbbi hetek leghidegebb éjszakáját választjuk és akkor lehetett volna a szabad ég alatt aludni.
Valahogy ez az igazi szabadság egyik formája számunkra.
…meg a függés két fa között.:-)
Ha itt jártok mindenképp ejtsétek útba a móri Babos-kút forrást. Ugyan sorba kell állni, mert nagy kannákkal jönnek a lassan csordogáló kúthoz az emberek, de megéri kivárni a sort. És nézzétek meg a híres Csákberényi földből kitörő metrókocsit, ami mindig változik. Pár éve így nézett ki.
Mi jön még?
Szeptemberben lesz négy napunk. A házassági évfordulónkat két szokással ünnepeljük minden évben. Az egyik a fura fotók elkészítése barátaink segítségével, a másik pedig, hogy csak kettesben elmegyünk valahova, hogy egy kicsit csak egymásra figyeljünk. Azért néha el tudnak sodorni minket is egymás mellől a mindennapi tennivalók és szükségünk van helyváltoztatásra, hogy visszataláljunk egymáshoz. Idén hosszabb időt szerettünk volna együtt tölteni és ezért négy napra ellátogatunk az Őrségbe. Ha nagy Őrségjárók vagytok, szívesen vesszük az ajánlásokat kirándulóhelyekre, sajtkészítőkhöz, pékekhez :-).
UPDATE: Ilyen volt az Őrség.
Tavaly Sirokon voltunk ebben a pici nomád faházban. Sirokot és környékét szívből ajánljuk. Tündéri kis falvak, csodálatos táj és szuper kirándulóhelyek.
Sátorkőpusztai barlang környéke
Jóllakott napközis a szikla tetején megérdemelt szendvicsével:-) avagy ilyenek a zero waste kirándulásaink.
Sajt: a piacról kedvenc sajtárus nénik heti akciós sajtja saját dobozban elhozva
Vaj: szintén kimérős a piacon saját dobozban
Savanyú káposzta: ugyan itt, ugyan így 
Kifli: reggel a sarokról, mert elfelejtettük szombaton a piacon (Edvárd textilzsákjában)
Csomagolás: mosható szendvicstároló
Csepel-sziget
Ha még nem jártatok itt, szívből ajánljuk, hogy fedezzétek fel a szigeteket a gyártelepen és a panel rengetegen túl. Mert Csepel jóval több ennél. Egy teljese bejegyzést szenteltünk ennek a kirándulásunknak:
Ha még több túraútvonalat és csodát szeretnétek megismerni itthonról, akkor szívből ajánljuk a Csodahelyek Magyarországon Facebook csoportot és Kisgyörgy Éva, alisa Travellina barátunk gyűjtését a Magyarországi látnivalókról megyénként.
Szeretnétek, hogy legyen még ilyen gyűjtés a hazai kirándulásainkról?
Ti merre jártatok? Milyen kirándulóhelyeket javasoltok?
