Köd, eső, napsütés, virágok a Schneebergen

Osztrák barátainkkal már 1,5 éve tervezzük ezt a kétnapos kirándulást a Bécstől mindössze 100 km-re lévő Schneebergre, végre sikerült olyan időpontot találni, ami mindnyájunknak jó, mert nem szerettünk volna hétvégén menni, amikor elárasztják a helyet a kirándulók. Végül ettől egyáltalán nem kellett tartanunk:-) Mindgjárt meg is látjáok miért. Csatlakozott hozzánk egy francia pár is, így hatan indultunk útnak. Még szombat délután kiértünk Bécsbe, hogy másnap reggel együtt tudjunk útrakelni a csapattal.

Reggel 5.30-kor verőfényes napsütés ébresztett bennünket, ami sajnos 11 órára szitáló esőbe és hidegbe fordult. 🙁 Azért, mi csak nekiindultunk a hegynek, de a csapat úgy döntött, hogy az eső miatt fogaskerekűvel megyünk fel Puchbergből (585 m) a Berghaus Hochschneebergig (1792m) és onnan gyaloglunk fel a csúcsra. Nem éppen pénztárca kímélő az itteni vonatozás, így ajánljuk, hogy ha nem szeretnétek végig túrázni a csúcsig, akkor menjetek libegővel a közeli Losenheim városkából. Mi a következő túrán biztosan ezt az útvonalat választjuk. Puchbergből a csúcsig egyébként kb. 8 óra az út felfele (ha nem rohantok).

A vonatút kb. 40 percig tartott, gyönyörű tájakon kanyargott, a kilátás pedig egyre ködösebb lett. Nagy meglepetésünkre a vonaton mindent bemondtak magyarul. Persze elég sok magyar kiránduló látogat ide, de azért kicsit megmelengette a szívünket, hogy a német és az angol mellett pont a magyar az itteni „hivatalos” nyelv.

A hegytetőn pedig már csak ennyit láttunk. A gőzmozdony naponta egyszer jár, helye modern szalamandra mintás kis vonatok közlekednek.(Mi is azzal mentünk.)

Nagy bánatunkra ezen a napon semmit nem láttunk a minket körülvevő tájból,de azért így is elég különleges, misztikus élmény volt a ködben sétálni, ráadásul alig voltak kirándulók, csak egy-két bevállalósabb túrázóval találkoztunk. A csapatunk elejét nem is lehet látni a ködben.

Éjszakai szálláshelyünk, a Fischerhütte felé vettük az irányt, ami (2049 m) Alsó- Ausztria legmagasabban fekvő menedékháza (persze, hogy újabb „leg”:-)).

Végül csak elértük az utolsó kanyart, ami a menedékházhoz vezetett,de egy kicsit azért másznunk is kellett.

Na azért mégiscsak ez volt a túra csúcspontja:

Erre a hidegre júliusban nem voltunk sem lelkileg, sem fizikailag felkészüve, az itthoni kánikula után, így sem sapkát, sem kesztyűt nem vittünk, Edvárd még sálat sem. Ha ide jöttök túrázni, akár júliusban, akár októberben mindenképp készüljetek téli hidegre.

Amint felértünk a menedékházhoz, azonnal levetettük vizes ruháinkat és pár óra múlva a csapatból négyen megkíséreltük, hogy felmászunk a legmagasabb csúcsra a Klosterwappenre (2076 m), ami normál időjárási viszonyok mellett egy könnyed kis séta. Annyira feltámadt a jéghideg szél, hogy kb 5 percig harcoltunk a széllel, ennyi idő alatt a srácok szakálla majdnem meg is fagyott, Dóri pedig szépen kipirosodott, aztán feladtuk és elnapoltuk a mászást. Sajnos a tervezett naplemente nézés elmaradt, mivel az orrunkig sem nagyon láttunk. Úgy hallottuk, nagyon szép…ezt most sajnos nem tudtuk meg. Ezt a képet is csak másnap reggel tudtuk elkészíteni:

A menedékhelyen, mit ad Isten éppen egy magyar házaspár dolgozott, ők főzték az ételeket, szolgáltak fel és takarítottak.  Három éve élnek itt, gyakorlatilag elzárva a külvilágtól egy szobában, csak a turistákkal találkoznak. Pár hetente pedig kapnak három szabadnapot, hogy hazalátogassanak a családjukhoz. Kemény élet.

Egész éjszaka vihar volt, ömlött az eső.  Hiába vártuk a másnapra remélt jó időt, napsütést, csak nem akart jönni. Végül megállapodtunk a többiekkel, hogy ilyen időjárási viszonyok között ők inkább vonattal mennek le, ezért mi pár órával előbb indultunk, hogy a hegy lábához egyszerre érjünk le. Mert persze hajtott bennünket, hogy na ha már idáig eljöttük, akkor mi aztán túrázni fogunk….persze arra nem gondoltunk, hogy ugyan 4 hónappal ezelőtt simán bírtuk a napi 20-25km-ert az Andokba, na de azóta inkább csak sétálgatni voltunk. Még ma is izomlázunk van a 21km-es folyamatos lefele gyaloglástól.:-) A többiek tappssal és jókat mosolyogva vártak bennünket a hegy lábánál, mikor  remegő lábakkal visszaértünk.

Mikor egy kicsit elállt az eső el is indultunk. A menedékházból kilépve ilyen köd fogadott, így ma sem láttuk milyen gyönyörű helyek vesznek körül minket.

Felmásztunk a Klosterwappenre, ahonnan elvileg csodás körpanoráma tárul a kirándulók elé és jó időben Bécsig is el lehet látni. Innen ereszkedtünk le a sárga útvonalon.

Még jó, hogy ilyen jól kijelölt az út, mert fogamunk se lett volna merre menjünk.

Aztán egyszer csak, mikor már kezdtünk elszomordni, hogy végig ilyen rossz időt fogtunk ki, elkezdett felszakadozni a felhőzet és 1-1 pillantra, mintha kisütött volna a nap.

Megláttuk azt az utat, amin tegnap meneteltünk fel a ködben:

A fogaskerekű állomásához érve kedves kis szalamandra párt is láttunk:

és leereszkedtünk egy csalogató szikálra:-)

Csodálatos virágok között sétáltunk:

Mivel végre egy kicsit kisütött a nap és nem fújt annyira a szél…sőt még a szemünkbe is sütött a nap…

…úgy dönöttünk ezen a gyönyörű helyen fogyasztjuk el jól megérdemelt ebédünket.

Augusztusi hulladék mentes utazásunkra készülve most próbáltuk ki élőben először ezeket a szuper szendvics és mag-keksz-snack tárolókat. Még szombat reggel a rituális piac túránk után becsomagoltuk a szendvicseket és még hétfőn is szuper finomak, frissek maradtak, ráadásul egyetlen zacskót, alufóliát, folpakkot vagy szalvétát sem kellett elhasználnunk, eldobnunk a hétvége során.

Két kifli könnyedén belefért. Mikor hazaértünk akkor csak nedves ruhával letörtöltük a répa krémet.

Dóri házi sütésű zabkekszét csamagoltuk be, amin még fejleszteni kell az augusztusi utazásunkra, mert darabokra törtek:-(.

Vittünk magunkkal diákcsemegét, amit szintén lehet kimérve kapni a piacon:

Teljesen beleszerettünk ezekbe a Roll’Eat csomagolókba és biztosan imádni fogjuk Montenegróban is. Jó kiegészítői Dóri sajátkészítésű zsákjainak.

Ahogy ereszkedtünk le 2076m-ről 585m-re egyre szebb  és melegebb lett az idő.

Végre láttuk, milyen gyönyörű tájakon jártunk előző nap.

Az út is egyre lankásabb lett és a tehén csordák kolompolását is egyre hangosabban hallottuk.

Mire Puchberg városkába leértünk teljesne kitisztult az ég, de persze a hegy csúcsa még mindig ködben úszott.

Mindenkinek csak ajánlani tudjuk, hogy ellátogasson ide. Egy hosszú hétvégére abszolút ideális, mert Budapestről vonattal is könnyen megközelíthető, Bécsi átszállással. De azért inkább ezen az oldalon lévő időjárás előrejelzésnek higgyetek és vigyetek magatokkal meleg ruhát. https://www.mountain-forecast.com/peaks/Schneeberg-Alps/forecasts/2076