Kollam, ahol üldözött minket egy Gollam!!! :)

Egy rövidke 8,5 órás utazás után, Alappyból Kollam felé megérkeztünk a helyre, ahol Gollam tanyázott. A hajó út nagyon szép volt a hátsó vizek Indiájában, nagyon kedvesek voltak az emberek is, ahol kikötöttünk és a banánlevélen tálalt déli menüt is megkóstolhattuk. De hát azé nyolc óra hajókázás fárasztó…:)
Mikor kiszálltunk, még nagyobb kihívás várt ránk Kollamban mikor este 7 kor megerkeztünk: nem volt szállásunk. Ez önmagában nem is lenne baj,mert számtalanszor érkeztünk már így meg városokba, de ezen a napon úgy jött ki, hogy se internetünk nem volt, hogy megnézzünk valamit a bookingon, és még ráadásul valamilyen hindu ünnep is volt, ami miatt minden szállás foglalt volt. Kb 13 helyet jártunk be 1,5 óra alatt, és semmi. Végül egy drága hotel recepciósa felhívta egy ismerősét, akinek volt szabad helye egy olyan fogadóban ahol kizárólag indiai férfiak szállatak meg. Eddigre már éreztük, hogy egy árnyék követ minket, s élveteg mivoltával kedvetlenít el bennünket (gollam).

Még éjszaka ellátogattunk a közeli tempomban és hálát adtunk szállasunkért. Nagyon szép stációk voltak kifaragva a templomúton. S maga a templom is igazán szép volt.

Másnapra egy lazulós, beachelős napot terveztünk. Jó lett volna a másnap, ha az az árnyék…

Na de előbb még az éjszaka.Hála egy csodálatos hindu ünnepnek, egész éjjel maximális hangerővel hallhattuk a hindi istenek közelségét. Egy élmény volt. Mindezt hajnali kettőkor megfejelték egy kis tüzijátékkal az ablakunk alatt, majd mikor elhallgattak, s mi álomba szenderültünk, akkor újra rákezdtek. Mindezt azért, hogy valamilyen közös kondérokban kotyvaszthassanak másnap valamit az utcákon. Na jó, biztos volt más értelme is, csak nekünk nem tudta elmondani senki, csak annyit, hogy hindu ünnep van. Amúgy ezek a közös, feldíszített főzések az utcán igazán szépek és hangulatosak voltak.
Másnap megkezdtük napunkat 9 óra tájékában. A kellemes éjszakánk után lesétáltunk a közeli tengerpartra, amit az egyik legszebb beachnek neveznek Indiában. De valami bujkált a buckák között, s undorító vigyorral figyelt minket, s kacagott rajtunk (gollam).Szóval leértünk a partra, ami tök üres volt emberek tekintetében (néhány horgászt leszámítva) viszont az emberi nyomok tekinetetében egyáltalán nem volt üres. Sajnos az egész part csupa szemét volt. Ez még magában nem is kedvetlenített volna el minket, de az árnyék szaga megcsapott minket, s valami fura feketeség volt a parton, ahol a tenger nyaldosta. Aztán mentünk tovább, a reménnyel a szívünkben, hogy turistába botlunk, de turista helyett csak egy táblát találtunk.

Kiderítettük, hogy kb 35 kilóméterre van egy másik tengerpart-szakasz, de mivel már majdnem 11 volt, nem indultunk útnak. Visszatértünk szállásunkra, s abban reménykedtünk, hogy az árnyat hátrahagytuk a parton….
Kellemesen-csendesen, játsszósan telt a délután. Majd mikor már enyhült a nap, sétára indultunk, a közeli templomokba és piacokra.

Zoli és Dóri betért egy kis ‘kurta’ időcskére egy áruházba, ruhát venni, s ott megtudták, hogy terveinkkel ellentétben holnap sehova nem jutunk el: sztrájk lesz egész Keralában. Gyors döntéshozatalok után összekaptuk magunkat, és elindultunk Munnar felé. Röpke 8 órás buszozás, kb 430 km. Este 9 kor telt le a 24 órás kicsekkolásunk, éppen 8:40 kor hagytuk el a szállást. A buszállomás felé riksázva apokaliptikus látványokban volt részünk, ahogy az ünnepről hazatérni vágyók tolakodnak fel a buszokra, egymást taszigálva, letaposva, az ablakon kilógva, annak remenyében,hogy a másnapi sztrájk előtt hazaérnek. El is döntöttük, hogy ha ilyen busz lesz csak akkor nem szállunnk fel rá. Gollam megint ott bujkált az utcasarkon, s kacagva nevetett, szaladt előttünk, hogy minden kedélyt felborzoljon.

S akkor realizáltuk, hogy az ő napja van: péntek 13. De szerencsére a fény erősebb volt, s a Jóisten megsegített minket. Majd egy óra stresszelés, futkosás után segítségünkre sietett egy indiai fiatalember. Most az egyszer nem volt kárunkra, hogy nyugatiak vagyunk, mert felszállhattunk egy légkondis! gyorsbuszra, ami épphogy csak megállt Kollamban két másik város között. El is jutottunk Ernakulamba (Kochi körzete) hajnali egyre, de már annyira fáradtak voltunk, hogy megegyeztünk a buszon, hogy ott maradunk, s addigra már volt netünk, hála az előző szállás tulajának,aki segített feltöteni telefonunkat (ugyanis itt megtudtuk, hogy nem töltenek fel rajastáni telefonszámot) s foglaltunk egy szép helyet Fort Kochiban. Éreztük, hogy az árnyat Kollamban hagytuk, de még utóvédjeit ránküldte, s mikor lerakott a busz minket egy nagy csomópontban, a város széllén, akkor elkezdett szakadni az eső, s mintha a cseppekbe valami gonosz lény nyála keveredett volna, s a riksás aki ott várt, négyszeres áron akart elvinni minket. Végül az ola-taxi aplikációnak köszönnhetően hívtunnk egy taxit, s el is értuk célunkat negyed áron:-). Az utcába érvén három srác jött elénk motorral, akik kissé részegen, de annál kedvesebben invitáltak minket egy másik helyre, mert a vemdégház,amit foglaltunk, az betelt. Nosza..:D Gollam hátramaradt Kollamban, s mi ágyba kerültünk egy varázslatos helyen hajnali fél háromkor.
Ezen bejegyzés kapcsán meg kell említenünk egy csodálatos személyt, akinek nagyon sokat köszönhetünk talpraesetsége, rátermetsége, kiemelkedő szervezőtehetsége miatt. Ez a két jóképű, magasan iskolázott férfiember, lehet, hogy elveszne e nélkül a csöppnyi lányka nélkül..:) Köszönjük Dóri, nagyon szeretünk! 🙂