Kultúra kondér – széljegyzet a sokadalomról
Most, itt ázsiában szembesültünk igazán A tömeggel.
Ez a poszt Dóri szerint nagyon durva lett és a pillanatnyi érzelmeink nagyban befolyásolták, ezért úgy olvassátok, hogy hat hónapos ázsiai túltöltöttséggel a tülekedő tömeg középén íródott. Mindekitől előre is elnezést és azt tanácsoljuk gyorsan olvassátok el a következő kultúra kondért is. 🙂 (Ezt a bejegyzés 5 napja írtuk,de nem mertük feltenni… és még nem készült el India pozitív oldalát bemutatató kultúra kondér…még nem kaptunk inspirációt:-( de reméljük hamarosan megtörik a jég, ha délebbre megyünk.)
Szóval, két olyan országban is jártunk, mely a túlnépesedés problémájával küzd. Talán tudjátuk, hogy világnézetünk egyik létfontosságú eleme a túlnépesedéssel való szembenézés. Ez minden baj, és probléma kútfője. Eddig azt gondoltuk, hogy azért mert olyan sokan vannak bizonyos helyeken kialakulnak bizonyos tendenciák, amik nagyon zavaróak, de majdhogynem természetes velejárói annak, hogy sokan vannak. Ilyen például az oktatás hiányából eredő viselkedési durvaságok, a versengés miatti erőszakosság, vagy az összezártságból eredő agresszió, lökölődés, stb. Ezek a dolgok valóban kapcsolatban vannak a tömeggel, s minél nagyobb a számuk, annál jobban ráerősít.
DE! Nem lehet mindent arra kenni, hogy azért viselkednek így,mert sokan vannak, és sietnek, mert mások megelőzik őket. Ezek az emberek ezt az életet választották, egy könnyebb élet reményében tódultak a városba, és eredendően türelmetlenek, érzéketlenek, és durvák voltak. Egyszerűen elfogadhatatlan az a magyarázat, hogy valaki azért válik ilyenné, meg olyanná, mert a körülmények azzá teszik. Persze a körülmények nagyon nagy hatással vannak egy ember életére. De nem 100%ban az határozza meg életünket, s amíg nem vagyunk valóban megkötözzve, mindig van lehetőségünk a körülményeken változtatni, azokat elhagyni.
Ahogy elnézzük a csodálatos indiai épületeket, vagy a miniatűr festészetet, majd kimegyünk az utcára valamelyik állomás közelében vagy lenézünk a műemlék épület tetejéről (alább a kép), akkor azt gondoljuk,hogy elképesztő a szakadék a kultúra és a tömeg közt. Vagy lehetséges, hogy mégsem.
A tömeg a mértéktelenségből, az érzéketlenségből, és kapzsiságból ered. Eddig azt gondoltuk, hogy nem lehet nemzetekről nyilatkozni. Most mégis úgy tűnik bizony vannak dolgok, amik nemzetekre igazak. Ezek a népek, a kínaiak és az indiaiak mindig is mértéktelenek, mohók és érzéketlenek voltak a körülményekre és saját magukra is. Ezért szaporodtak el ennnyire, ezért pusztítják ilyen irgalmatlanul a környezetet, ezért rombolnak le mindent, ami az útjukba kerül. Valamiért ezek közt a körülmények közt, ebben a geopolitikai, kulturális helyzetben szaporodtak el ennyire az emberek. Élvetegek és mohók. Mindenhonnan ez ordít felénk. S mindezt annak tudatában mondjuk, hogy a legnagyszerűbb embereket is itt ismertük meg, ezekben az országokban. De sajnos Ők nagyon kevesen vannak, bár milliókkal érnek fel, ha az arctalan tömeget nézzük. S mi a legszörnyűbb az egészben? Nem mondhatjuk azt, hogy ez vagy az az ember, ennyi és ennyi millió ember nem kéne, hogy legyen, mert a maga egyszerűségében még minden kínai és minden indiai egy csoda, egy különleges ember parány, s nincs az a humanoid, ki halálra ítélhetne, akár egyet is. De a tömeg, a sokadalom, ott tolong a szemünk előtt, s lassanként felfalja a világot, mindent.. minket is. Ázsia ott tülköl a nyugati világ kapujában. Hamarosan mindent elárasztanak, s akkor kő-kövön nem marad.
Tülkölő, tülekedő tömegek tódulata.
