Manchester, ahol sok bíbor tégla van az alkonyatban.

És bíbor lett szívünk az alkonyi nappal. Sok kegyelemben volt részünk utunk során, s még a végére is azt érezzük, hogy oly sok öröm, s tán még több szeretet adatott meg nekünk ebben a majd egy évben. Visszatérvén Európába csupa jó ember és barát fogadott minket, a régi kollégák Pitlochryban, Nolwenn és Sander Edinburghben, és most Ádám és Liu itt Manchesterben, mely utolsó állomása utunknak. Nagyon boldogok vagyunk, hogy ilyen sokan vártak és fogadtak minket itt a UK-ben. Egészen meghatódott a szívünk. 

Ádámékkal sokat sétáltunk Manchesterben, bejártunk néhány parkot, a fiúk bekukucskáltak az éjszakai életbe is, és nagyon, nagyon sokat beszélgettünk. Fontos és nagy öröm volt látni nekünk, hogy hol élnek, milyen házban és milyen környéken. Angol viszonylatban igazán szép hely főleg azokhoz képest amikben itt a UK-ben szörföltünk.

Manchester maga igazán pozitív csalódás volt nekünk. Azt vártuk, hogy egy nagyon zsúfolt, nagyon ipari város lesz, ennnek ellenére van egy kisvárosi bája, van benne valamely ‘industrial charm’, ami azt jelenti, hogy a tagadhatatlan ipari mivolta ellenére is van valamely ódon elegancia az épületeken. Nagyon szép régi emlékművek is vannak itt, s a fejlődő media city is lenyűgöző a maga nemében. 

Kedveljük Manchestert.

Valamely búcsú sorokat kéne mostan írnunk, de mint említettük már korábban, ez a blog nem ér véget, utazásunk sem. Történetek garmadával vannak a fejünkben, melyek formába öntésre várnak, de még kell az idő érlelő ereje. Köszönjük a figyelmeteket, és köszönjük, hogy végigkísértetek minket. Most egy ideig nem jelenünk tán meg, de hamarosan felkerülnek a tippek és ötletek, országokra lebontva, készül egy angol forditás , illetve igyekszünk majd egy hosszabb – összefoglaló eszmefuttatást írni a teljes útról…arról, hogy mit tanultunk egymásról, magunkról, a világról. Addig is élvezzétek a tavaszt és a napsütést, mi pedig vasárnap (holnap este) landolunk odahaza. 🙂