Penang utcáin

Eredetileg azt terveztük, hogy 4 napot töltünk csak Penang szigetén, de aztán úgy döntöttünk: további 4 napra maradunk. Miért tettük ezt? Felüdülés volt Indonézia után a finom étel, a tisztább levegő, a majdnem mindenki beszél angolul érzés és a tömegközlekedés. Az utcákon járva úton, út félen különböző vallások templomaiba  házi oltáraiba botlik az ember. Penang szigetét főleg kínaiak lakják, itt így kevésbé lehetett hallani korán reggel a müezin hangját. Viszont itt találkoztunk a legtöbb csadorba öltözött nővel is,de ők is főleg turisták voltak. A város hangulata:

Egyik kedvencünk itt Penangon a street-art (utcai művészet) volt. A régi, történelmi városrész utcáin meghatározott részeken egy-egy installációt készítettek bizonyos művészek a falakra. Tényleg különleges volt és kalandos is felkeresni ezeket a helyeket, baromi jó turistafogó…

Dóri ellátogatott egyik nap a Penang hegyre! Szép kilátás nyílt a szigetre, dél-kelet ázsia két leghosszabb hídjára és nagyon jó kis túra útvonalakon sétálgatott.

Érdekes volt itt, hogy a csúcson közvetlen egymás mellett volt a hindu és a muzulmán templom. Ez itt általánosan jellemző, ez a fajta vallási tolerancia. Ami még érdekes volt a dombon, Penanag Hillen, hogy fehér turista egy sem volt, csak helyiek. Ide járnak fel a városból kicsit lehűlni.
A hegyre, külföldieknek igen borsos áron lehet feljutni egy siklóval. Nagyon cselesen úgy vannak kialakítva az utcák és a magán házak, hogy nem lehet lesétálni a hegyről, csak a siklóval lehet le-fel jutni.

Tényleg angyon különleges, inkább olyan mint egy hullámvasút, ha lenéz az ember.

Majd másnap elmentünk a botanikus kertbe. Sajnos nem volt valami gondozott…kicsit olyan lenyírtuk a füvet egy hónapja a dzsungelban érzésünk volt, szóval vannak növények, de igazából ezek mindenhol vannak, csak jobban körbenőve..végül egy kalandos és vadregényes lépcsőn indultunk el, ami igazán fárasztó volt, főleg, hogy nem is tudtunk végigmenni rajta, csak félútig…TÁMADÁS ÉRT MINKET!

Nem is akármilyen. Egy helyiekből álló csoport állt az utunkba, s agresszív magatartásukkal, s támadó közeledésükkel nem nyerték el tetszésünket… Sőt rövid hezitálás után visszafordulásra kényszerültünk…mindenféle korosztály volt köztük, a kb fél éves kismajomtól egészen a felnőtt és megtermett hímmajomig. Nem voltak nagyon nagy termetűek,de nagyon komolyan védték a területüket…tényleg megijjedtünk.

(Ez a majom fajta viszont kedves, kis félős volt. Rájuk egy másik túraútvonalon találkoztunk.)
Penangban hihetetlen módon fejlődik a város, az építészet. Néhány év alatt felhőkarcolók tucatjait húták fel, és gombamódra nőnek a bevásárlóközponntok, lakópark paradicsomok… Az orángutánok meg eltűnnek…de hát van medence legalább minden háztömbhöz…

Penang nagyon sok arcú város. Pár percre a történelmi városrésztől található a kínaiaik által lakott úgy nevezett „jetty”. Ezek a házak tulajdonképpen egy hosszú mólóra épültek és mai napig nagyon sok család lakik itt, ugyan azon a módon, ahogy év tizedekkel ez előtt tették. Persze 1-2 jetty külön a turizmusra épül, még van vendéglakás is, kávézó. Viszont borzalmas a szemét és gyakorlatilag minden házban és „utcán” borzalmas csatorna szag van. Ez a móló komplexum is az UNESCO vilagörökség része.

Jah és ezek a masszázsszékek fillérekkel mennek…az első esős napunkon a városban egy bevásárlóközpontba menekültünk be a monszun elől és miden sarkon ilyen masszázsszékekben lazítottak az emberek. 3 percig,70 forintért.