Skócia – Gyémántúton járva
Skóciában autókázva sokszor azt éreztük, hogy olyan, mintha gyémántúton járnánk. Olyan ragyogó, olyan fényes, olyan varázslatos és ráadásul mindent ez a sárga Ulex bokor és a Heather nevű növény szegélyez, melyből pedig egy drágaköves ékszert készítenek, így átvitt értelemben valóban gyémánt az utunk.
Kinlochberive után visszafele mentünk Ullapoolba, s közben tettünk egy kört Lochinver felé is. Az út mentén végig birkák szaladgálnak a tavaszi napsütésben. Nagyon megkedveltük itt a barikàkat, olyan viccesek..:) Azért az okozott egy kis nehézséget utunk során, hogy jobbára csak egy sávosak az utak és kb 500 méterenként van egy kiálló, ahol el lehet engedni a másik gépjárművet. Izgalmas volt így vezetni, s még a váratlanul felbukkanó birkákra is figyelni..:)
Itt a nyugati parton a tenger varázslatos, amikor csak tehettük megálltunk a parton, és sétáltunk egy kicsit a hullámok mentén a „tenger határát keresvén…” Vagy ősrégi romokat kutatván.
Az éjszakát Gairlochban töltöttük a legszebb B & B-ben, amit eddig láttunk. -szintén lealkudtuk 🙂 Úgy volt, hogy egy világítótoronyban alszunk, de valahogy nem volt egyértelmű, ahogy odaértünk, hogy be lehet-e menni. Ha még működik, akkor igen jól ijesztik el a vendégeket. Azért szuperszép volt az odaút, mert egy szűk egysávos út vezetett a félsziget végéig,amin nem is lehetett megfordulni, csak végigmenni és maga a torony is fantasztikus, elhagyatott helyen állt.
Láttunk néhány rasztatehenet is az odafelé vezető úton, amik a kedvenceink..:D A hosszú kócos haj minden élőlénynek jól áll.
Másnap felfrissültünk egy tó partján a reggeli látványban. Pompás volt.
Aztán elmentünk Plockton felé. Az odaúton egy bicklisverseny volt, ami nem kevéssé lassított le minket. Szuper, hogy itt a UK-ben ennyiféle szabadidős tevékenységet végeznek az itt lakók, szinte minden korosztályban.
Mikor elfáradunk, néha megpihenünk egy padon, vagy a kocsiban szunyókálva.
Végül megérkeztünk az Elien Donan kastélyhoz, ami Skócia legtöbbet fényképezett kastélya…Tényleg csodaszép és az idő is varázslatos volt nekünk..:) csak nekünk… hehe 🙂 Este felé pedig odakacsintottunk még a Loch Nesshez.
Az estét Fort Williamben töltöttük, ahol nagyon nehezen találtunk elfogadható árú szállást-szombat révén, de aztán csak nem kellett kocsiban éjszakáznunk. Másnap nagyot kirándultunk a Glen Nevisen, Skócia legnagasabb hegyének lábánál (Ben Nevis) és végigmentünk azon, a Mallaigba vezető úton, elhaladtunk Skócia legmélyebb tava (újabb ‘leg’ :-)) és a viaduktok mellett, ahol a Harry Potter Roxfortba tartó gyönyörű vasúti jelneteit vették fel, itt is kirandultunk egy jót, majd Oban felé vettük az utunk.
Obanban, egy úgynevezett Lookout-ban, egy világháborúból maradt megfigyelő helyen fogadott be minket Couch Surfing szállásadónk, ahol kicsit visszaléptünk Ázsiába:-). Egy apró kis domb tetején áll az épület, közel a tengerparthoz, fel sem lehet menni kocsival csak gyalogosan, olyan meredek. Este megjelent két másik olasz couchsurfer, felhurcolkodtak a bőröndjeikkel, de mikor meglátták a szállást, gyorsan visszaforudltak. Mi minidig azért vagyunk hálásak, amit kapunk, de valóban az egyetlen olyan hely volt, ahol meg kellett fordítnunk a párnánkat, hogy ne a penészes felén aludjunk….inkább a pulóverünket tettük a fejünk alá és estére a felvittük a kis házba a saját hálózsákjainkat. Szállásdaónk teljesen függetlenül él mindenféle energia forrástól, száraz WCje van és egy eszmletlen fihura. Már a couchsurfing előtt adott szállást utazóknak, mégpiedig úgy, hogy kiírta a város központjában egy táblára, hogy ha erre jár egy vándor térjen be hozzá ingyen szállsért.
A naplemente erről a hegycsúcsról viszont igazán pompás volt.
Egy kis kajibában aludtunk, szinte a szabad ég alatt, kissé hűvösben. Reggel pedig elmentünk a Glencoe hegyekbe kirándulni. Két erdei sétán jártunk, egy egykori nemes által kiépített mesterséges tónál és hát igen…a három nővér híres csúcsainál, ahol szó szerint a Hegylakó sorozatban éreztük magunkat.
Nehéz szavakba írni. Csak azt érezzük mindig, hogy a skót felföld eszméletlen, káprázatos, s kicsit tán mágikus világ. Bármerre megyünk nagyon élvezzük és érezzük, apró kis bilincsekkel köt magához a táj, a szívünk egy-egy darabja mindig itt marad….
