Skopje és a Matka-kanyon monumentalitása
Szerbián át érkeztünk meg első igazi úticèlunkhoz.
A szerb-macedón határon megint nagyon szerencsénk volt. Mindössze 15 perc alatt át is jutottunk.
Skopjéban pedig règ nem látott barátaink vàrtak minket.
Annyira más érzès úgy megérkezni egy idegen helyre, hogy valaki vár minket. (Ezért is szeretünk például annyira couchsurfingelni vagy servasozni). Mikor egy évig voltunk úton az ilyen érkezések, régi barátok meglátogatása olyan volt, mintha kicsit hazatértünk volna megpihenni.
Mivel felajánlották az itteni lakásukat, tényleg otthon érezhettük magunkat. Palacsintát sütöttünk reggelire, főzőcskéztünk, Maja focizott (kergette a ház előtt játszó kisfiúkat).
Pár napig hármasban fedeztük fel Skopjét és környékét. Most is, mint mikor még csak ketten utaztunk, igyekeztünk a helyi közlekedési módot vàlasztani és buszra pattantunk a város felfedezéséhez.
Bàr egy pillanatig azt hittük Londonba csöppentünk….
Nem csak Maja imádta az emeletes buszokat, nekünk is jó kaland volt.
Természetesen a bazárban egy kis burekes helyen ebédeltünk (mindössze 500 forintért, amiben még egy joghurt is volt.)
Íme egy kis ízelítő a belvárosból.
Az erődbe végül nem mentünk fel, mert a dèlutáni eső jól elkapott minket, ès azért a “városnézés”* egy totyogóval nem csak neki, de nekünk is fárasztóbb, mint egy erdei séta.
*Még a baràtaink esküvőjén 12 évvel ezelőtt jártam itt, de izgi volt, hogy most mennyire más részleteknél álltunk meg. Itt van példànak ez a rámpa, a belvàrost àtszelő folyóparton àlló hajón. Na, itt ha 20 percig nem szaladgàltunk, akkor egyszer sem:-).
Skopje belvárosából, másnap gyorsan vettük is az irányt, az alig 15 km-re fekvő Matka-kanyon felè.
Szívből ajánljuk nektek.
Kisgyerekkel is könnyű útvonal a túra, ami a kanyon alján vezet. Terveztük, hogy egy kicsit felmászunk az egyik útvonalon, hogy fentről is megcsodáljuk a kanyon, de úgy döntöttünk, most ennyi elég volt. Szerettük volna, ha Maja is minèl többet tud gyalogolni. De napokat tudtok itt eltölteni kirándulással, ha erre jártok.
Mi ugyan nem hajókáztunk vagy ettünk az éttermekben (ahonnan amúgy pazar a kilátàs), de akár ezért is érdemes ellátogatni ide, ha esetleg babakocsiznátok. Egy darabig járható az út azzal is.
Mi reggel értünk a kanyonhoz, akkor még alig voltak, az èttermek sem nyitottak ki. Minden nagyon békés volt.
Aztàn pár óra múlva, mikor ebéd időben jöttünk visszafelè, egészen más képet mutatott a hely. Teljesen elárasztották az emberek. Úgyhogy érkezzetek korán.
Persze itt is igaz, hogy nagyjából az első fotós pontig vannak sokan, utána már sokkal kevesebben, 1 km múlva meg már szinte senki.
Ebédelni haza mentünk, aztán Maját elnyomta az álom, mi is pihentünk egyet (igazi slow utazók lettünk). Délután pedig szerettünk volna felmenni a Milleniumi kereszthez és sífelvonózni egyet Majával. Nagyon tetszett neki, mikor Kasprowy Wierchre mentünk fel, Zakopánéban. De valamiért elnéztük az időpontot, amíg a felvonó jàr és 17.30-kor zárt. 2 perccel előbb értünk oda, de már nem engedtek fel minket.
Szerencsére a felvonó aljàn nagyon jó kis erdei piknikező, játszótér van (még mókusokat is láttunk), és több kilàtó ponton is meg lehet állni a hegyről lefelé.
Azért ha erre jártok, reméljük ti fel tudtok menni.
