Szent völgy 2. – Saqsayhuamán, Pisaq

Saqsayhuamán az egyik legfontosabb szent hely, Qosqo feje, fent magasan. Mára „megszentségtelenítették” egy kereszttel és egy tárt karú Krisztus szoborral, de hál isten sokat megőrzött még inka varázsából. Hajnalban, nyitás előtt mentünk fel, amikor még ingyenes a hely, így ketten együtt több mint 10 ezer forintot spóroltunk. Itt található egy nap templom, egy hatalmas amfiteátrumhoz hasonló tér, ahol a mai napig összegyűlnek nyaranta a quecsuák, hogy dicsőitsék a napot.

Sajnos az épületekből nem sok maradt, mert a spanyolok elhordták a kövket a lakóházaikhoz, a katedrálisaikhoz és templomaikhoz. Nagyon szomorú látni, hogy a mai napig nem tisztelik ezt az ősi helyet. II. János Pál amikor itt járt, akkor kitűzött a komplexum közepébe egy keresztet, megáldott, és a kereszténység szent helyének nevezte a Krisztus szobor árnyékában, amit palesztin mágnások építettek ide…Miért?
Később a helyiek elvitték a szent hely közepéről a keresztet, kicsit arrébb az erdőbe. Elfogadják ők a kersztényeket és tisztelik is, csak ne az Inka szent helyek közepén…Egy helyi embertől megtudtuk, hogy azért olyan tartósak az inka épületek, mert falaik két méterrel a föld alá nyúlnak, és alattuk szikla golyók vannak, amik földrengés esetén elvezetik görgésükkel az energiákat, valamint a tökéletesen faragott kövek konvex és konkláv módon lettek kialaktva így gyakorlatilag kötőanyag nélkül egymásba kapcsolódnak.

Déután ellátogattunk Pisaq városába. Most végre tényleg megtaláltuk a helyi buszt.

Pisaq egy csodálatos kisváros Cusco-tól kb fél óra vezetésre. Cuscoban is kedvesek az emberek, de azért érezhető, hogy nagyobb város, nagyobb a verseny és nagyon a turistáktól függnek. Pisaq-ban elképesztően kedvesek az emberek, és segítőkészek. Nem véletlen, hogy az a kaliforniai csávó akivel összefutottunk, itt akarja élni az élete nagy részét.

Elég sok vásáros volt, amíg nagyon zuhogatt az eső, addig a standok közt ténferegtünk. (na jó, csak Edvárd ténfergett… Dóri élvezte a sok látnivalót)
Egy eskövőt is láttunk pár pecre.
Végül úgy döntöttünk, hogy az eső ellenére is elindulunk. Végülis szokni kell..
Nehéz újra és újra szavakba önteni nektek azt, amit a természetben itt látunk. Valami olyan fenség és képrázat, minden lépésnél ami lenyűgöző.

Visszafele helyi buszra szálltunk, de az egyik kilátónál le is ugrottunk, mert annyian voltak rajta. Aztán stoppoltunk. Meglepően hamar felvett minket egy család, majd meglepetésünkre el is kértek 10 solt amikor kiszálltunk. Így megy itt a stoppolás…