A csendes Salzburg és környéke
Münchenből a reggeli, első Salzburgba tartó vonattal Ausztriának vettem az irányt, hogy mielőbb a Wolfgangsee-hez érjek. Egy kicsit olyan volt ez a mostani utazás, hogy arra mentem amerre a szél fújt.
Na jó, nem teljesen, csak (tapasztalt utazóként) azt felejtettem el megnézni, hogy jár-e most a tó fölé magasodó Schafbergre menő vonat, ugyanis azt terveztem, hogy 10 órakor felmegyek és délutánra legyalogolok a hegyről.
St. WOLFGANG
Salzburgból busszal, egy átszállással lehet eljutni St. Wolfgang városkába télen, mivel a hajók ilyenkor nem járnak (na, ezt tudtam :-)). A buszból kinézve nagyon örültem a csodás napsütésnek, a St. Gilgen-i felvonó járt, ezért eszembe sem jutott, hogy a vonat ne járna, hiszen a honlapon szép téli képek is voltak.
Egy kicsit gyanús volt azért, hogy pár megálló után csak én maradtam a buszon a buszvezető pedig meg sem állt a vonat megállójában, úgy kellett odaszaladnom hozzá, hogy le szeretnék szállni.
Na, ekkor szembesültem vele, hogy rajtam, két hajóson és a jegykiadó automata javítóján kívül senki nem volt a környéken.
Úgyhogy leültem egy padra a napsütésben és elfogyasztottam az első szendvicsemet.
Majd nagy lelkesedéssel gondoltam, hogy nekivágok a Schafberg csúcsának és jutok, ameddig jutok.
Pár kilométert meneteltem fölfelé, sehol senki, az úton egyre nagyobb volt a hó és rájöttem, hogy naplementéig nem sokra jutok, így elindultam vissza Au irányában, St.Wolfgang belvásorától 2 km-re fekvő szállásom felé. Ez önmagában is egy nagyon szép kirándulás volt.
Valahogy szürreális, mégis nagyszerű érzés egyedül mászkálni ezeken a kis utcákon. Egy szuper turistás kisvárosban, abban a pár napban járni, amikor még az adventi „szezonra” készülnek a helyiek, de az őszi szezonnak már vége és ahol pár nap múlva már hömpölyög a tömeg.
Lehet naplementét nézni zavartalanul és hallgatni a hóolvadást az erdőben.
Még a közért is bezárt és csak az égősorokat szerelő, boltocskáikat szépítő emberekkel lehet találkozni.
Jó, hogy még a müncheni piacon vettem krémsajtot, sajtot, egy kis zöldséget és perecet, mert itt aztán az egyetlen (arany árban mért) kebabos mellett, aki vendég híján az egyik asztalnál ült és a telefonjával játszott, korgó gyomorral fekhettem volna le.
Szóval most két napig ez volt a menü. (De persze már túléltünk mi Edvárddal egy hónapot a téli Új-Zélandon, édes krumplin, almán és csokoládén is;-).)
Mindent sikerült, egyszerűen csomagásmentesen beszerezni Münchenben.
Így jobbhíján ezzel kellett beérnem két napig:
Egy keresztény lelkigyakorlatos házban foglaltam szobát, ahol természetesen én voltam az egyetlen vendég, a szomszédban pedig a szezonra készülve végezték a karbantartási munkákat a házon, úgyhogy annyira azért nem volt csendes a hely 😉 és megértettem, hogy miért nem volt szabad szoba St Wolfgang más szállásain… mert nyitva sem voltak.
Na, de magára vessen az, aki ilyenkor látogat a Wolfgangseehez.
Egy kiadós alvás után reggel az, Au-St.Gilgen-Falkenstein zarándokúton mentem végig, ami St. Gilgenben ért véget.
Falkenstein zarándokút
St. Wolfgang, St. Gilgen és maga a Wolfgangsee az egyik legnépszerűbb nyaraló és adventi vásározó helyszín. Most viszont szó szerint 2-3 emberrel találkoztam csak, a túraútvonalakon pedig mindössze 1 kutyasétáltatóval.
Nagyon ajánlom nektek, hogy ilyenkor gyertek ide, teljesen kisimultak az idegszálaim, de készüljetek megfelelő mennyiségű étellel.
A zarándokút közepe táján, az útról kicsit letérve van egy kilátó pont, ahonnan az egész tavat belátni.
A zarándokút elvezet a Falkenstein templomhoz:
St. Gilgen
St. Gilgenhez közeledve egy nagyon érdekes partmenti ösvényen vezet az út, ahol a padokra a tó és a környék történetéhez kapcsolódó írásokat lehet olvasni. Megtudhatjuk hogyan éltek itt az emberek, mivel foglalkoztak, miért kapta a Wolfgang nevet a tó, ami egyébként Abersee és milyen híres költők, írók, gondolkodók tölötték itt az idejüket. Tényleg érdemes itt sétálgatni egy pár órát. Persze úgy, hogy összesen egy padon ült két idős néni elég egyszerű volt elolvasni minden kiírást :-). Szezonban azért biztos meg kell küzdeni érte.
A túra végén elfogyasztottam a megmaradt fél müncheni perecemet és bejártam a karácsonyi vásárra készülő St Gilgent. Azt tervezetem, hogy a tegnapi, buszból látott felvonóval felmegyek a St. Gilgen feletti hegy csúcsára a Zwölferhornra, ha már a Schafbergre nem sikerül feljutni.
Mikor megérkeztem a felvonó bejáratáshoz, megláttam a kiírást, hogy a nagy szél miatt ma nem közlekedik.
Puff… na, úgy tűnik ez nem az én két napom :-). Cserébe a zsebembe maradt jó pár euró, ugyanis Ausztriában az ilyen „mulatságnak” megkérik az árát.
Vásározók és árusok nélküli karácsonyi vásár.
Leültem egy kicsit olvasni a parton, ami nagy valószínűséggel az évnek csak ebben a szakaszában ilyen üres, naplementekor pedig visszaindultam Salzburgba és este már drága, gimnáziumi barátnőmmel és kislányával fogyasztottam a tőzegáfonya „forralt bort”.
Salzburg
Mivel elsősoraban látogatóba jöttem és most jártam harmadszor Salzburgban nem mászkáltam egyfolytában a városban. Délután kirándultunk hármasban a közeli hegyekben vagy sétálgattunk a várban.
Ahogy látjátok a városban sem volt sehol tömeg, egy-két kósza turista sétált a ködben és a néha elóbukkanó napsütésben.
Ha Salzburgban jártok mindenképp másszatok fel a Kapucinus-hegyre (Kapuzinerberg). Csodás a kilátás és van jó pár gyönyörű kiránduló út. Mindez csak így, a város közepén.
Ha pedig egy kicsit kijöttök az óvárosból, akkor érdemes ellátogatni a Leopoldskrone kastélyszálló kertjébe és a tóhoz.
A modern építészet kedvelőinek a tó déli sarkában ezt a futurisztikus házat is meg lehet csodálni. Sajnos csak kívülről, de ottjártamkor épp nyitva volt a kertkapu és egy kicsit jobban be tudtam nézni. Mint megtudtam – nem meglepő módon- egy építész házaspár lakik itt a gyerekeivel.
Öko-Salzburg
Az utcákat járva feltűnt egy csodás rendszer.
Kèpzeljétek, itt Salzburgban van komposzt hulladékgyűjtés és szállítás. Ráadásul, mikor tavasszal megindul a nagy virágültetési láz (igen, amikor az OBI-ban hosszú sorokban állnak az emberek a bezacskózott virágfölddel) akkor szépen el lehet menni és annyi humuszt hozni, amennyit csak szeretne az ember, hiszen a szemétszállítási díjba ez is beletartozik.
Milyen sokan gyűjtenék külön az organikus hulladékot itthon is, ami most sajnos a legtöbb háztartásban a kommunálisban végzi, ha lenne egy hasonló rendszer.
De addig is, amíg nincs itthon ilyen rendszer, lehet komposztàlni magunknak, még lakásban is és akár a Share waste segítségével keresni valakit a közelünkben, ha nincs kertünk.
Illetve az élelmiszer beszerzésben segít, hogy nem messze a belvárostól vannak farmok, ahol közvetlenül a termelőktől lehet venni zöldséget, gyümölcsöt, tejterméket és van 0-24-es tejautomata is ezeken a farmokon, ahol saját üvegünkbe tudtunk tejet tölteni:
Azért itt Ausztriában, csak úgy, mint Németországban tényleg úri huncutság az ökoság. Persze itt is lehet vinni saját vászonzsákot a szupermarketbe és amit lehet, azt darabonként megvenni, de ezek a termékek valóban drágábbak, mint az előre csomagolt társaik. Az organikus farmok és a piacok is valamivel drágábbak a jobb minőségű boltinál, de az Aldi árakat semmi sem tudja ütni:-(. Szóval megint örüljünk, hogy itthon a piacra járás a legolcsóbb és egyben hulladékmentesség szempontjából legegyszerűbb lehetőség.
Ami még nagyon érdekes, hogy az árazással is előszeretettel trükköznek a piacokon, ugyanis nem mindenhol a kilós vagy darab ár van kiírva. A drágább zöldségeknél, gyümölcsöknél van, hogy a fél kiló,de van ahol csak negyed kiló kerül 1-2 euróba, úgyhogy szemfülesen vásároljatok!
A végére pedig csak egy gyöngyszem az egyetlen belvárosi piacról. Ti megvennétek 2 euróért a szíves almát? (Nem, nem kilója ennyi. Jól megnéztem.)
Apró közelmény, azoknak akik feliratkoztak a bejegyzésekről szóló értesítés listára még a régi honlapon. Az átalakulás miatt az alábbi két bejegyzésről nem kaptatok értesítést, de mostantól minden működik.
Ezeket itt tudjátok elolvasni:
https://talpalatnyitortenetek.hu/2019/12/22/munchen-csomagolasmentes-felfedezese/
https://talpalatnyitortenetek.hu/2019/12/25/igy-unnepeljuk-az-ujevet-kevesebb-szemettel/
