Menu a’la world trip/ Ételek a világ körül-Nepál

Nepált, Indiához és az indiai konyhához való közelsége miatt már nagyon vártuk…és valóban, nem múlta alul várakozásainkat, sőt már az első esti élményeink után tudtuk, imádni fogjuk a nepáli konyhát. A legjobb és legfontosabb, hogy itt végre nem kell vegetáriánus ételek után kutatnunk. Az étlapon alapvetően minden vegetáriánus (és végre itt a vega kaja olcsóbb,mint a húsos)  ha pedig nem vega, akkor egy külön oszlopban ‘non-veg.’ -ként szerepel.

 

Az első étel, amit itt ettünk az a tibeti ‘momo’. Az ételek ugyan egyre csípősebbek, ahogy közeledünk India felé,de valahogy már egész jól megszoktuk és egészen máshogy is csípnek,mint az Európában készített indiai ételek.

Szóval a momó, amit előszeretettel fogyasztottunk, szinte naponta:

Ez gyakorlatilag egy tészta táskácska, amit mindenhol máshogy készítenek, máshogy töltenek meg (káposztával, répával, krumplival, sajttal, fűszerekkel) és máshogy csavarnak össze. Lehet főzve, gőzölve és olajban átpirítva kérni. Mindig jár hozzá egy finom, enyhén csípős szósz.

 

Gyakorlatilag ennek egy változata ez az olajban sült, csípős zöldségekkel töltött tibeti étel:

A nepáliak otthon mindössze kétféle ételt esznek…tényleg minden nap ugyan azt ettünk mi is a családdal. Idény zöldségeket, curryvel, dhalt (sárga borsó leves) és valami keserű zöld párolt zöldséget, amit ők spenótnak hívnak, de az biztos, hogy nem ugyan az spenót, amit mi hívunk annak.

Ezt a hármat eszik rizzsel vagy chapati kenyérrel. Dóri minden trükköt ellesett Shitától a konyhában, úgyhogy mindenkit szeretettel várunk egy Nepáli vacsorára.

Egy másik közkedvelt étel, amit mindenhol lehet kapni és mindig olcsó az a ‘chowmein’ a zöldsèges tèszta nepáli változata.

 

Létezi itt is tészta leves, ami teljesen más mint, amit Kínában készítenek,de nekünk itt sem nyerte el a tetszésünket. Nem hiába… A magyarok tésztája a levesben úszik és nem a tészta van leöntve egy kis levessel.

Egy másik különleges étel a ‘sizzler’ nevű tészta ágyon, zöldségekkel, sült zöldségpogácsával, serpenyőben, forrón tálalt étel.

Sokféle vega burgert lehet itt kapni, meg palacsintát, salátát nepáli stílusban és természetesen rengeteg indiai ételt.

Tagadhatatlanul a legfurcsább, amit valaha ettünk itt az a „kaja tál”. A képről nem tudtuk mi lehet, az utcán készítette a néni. Gyakorlatilag kemény rízspehely, valami szózzsal és friss, petrezselymes zöldségekkel, mogyoróval és valami más maggal, amiről mai napig nem tudjuk micsoda. Szerencsére nem lettünk  betegek ettől a teljesen nyers ételtől.:)

Az édességek is nagyon finomak, de érdekes hogy itt nem esznek reggelit, csak egy tejes teát isznak, de azért mi Kathmanduban finom palacsintákat reggeliztünk és megkóstoltuk a búzalisztből készült édes karikát, amit a falvakban árulnak.

Olajban sült tibeti kenyér reggelire (fent)

De a legeslegjobb, amit naponta háromszor is fogyasztottunk az a tejes tea, amit ilyen helyes kis csészékből isznak. Bárkivel beszélgettünk, vagy behívtak egy boltba azonnal teázni invitáltak.

 Miért nem lettünk betegek itt annak ellenére, hogy mindent megkóstoltunk még az utcán is?

 

Nepálban minden étteremben – de ez igaz az utcai kis étkezdék és otthon készített ételek  is beletartoznak- minden ételre, a legegyszerűbbre is minimum egy órát kell várni.

 

Hogy miért?

 

Mert itt minden frissen készül, semmit nem lehet elrakni vagy előre elkészíteni vallási és kulturális okokból. Így meg kell várni míg a répát megpucolják, a tésztát begyúrják. Sajnos az első pár napban nem tudtuk, hogy egymàs tányérjából is udvariatlanság enni és csak pár nappal később, mikor utána olvastunk értettük meg miért nézett olyan furcsán vendéglátó családunk, mikor Edvárd megette Dóri maradékát…itt ezt csak a kutyák ehetik meg.

 

Itt, Nepálban tanultuk meg azt is Narajantól, hogy hogyan kell igazán jól kézzel enni. Első este még kanállal ettek az asztalunknál, de ahogy látták, nem vagyunk finnyásak és nyitottak vagyunk, mondták, hogy akkor ők úgy ennének, ahogy szoktak és ahogy kényelmes számukra. Kézzel.

 

Kézzel enni pedig azért egészséges, mert így sosem vesz a szájába az ember túl forró ételt. Pont annyira meleg az étel, amennyire az a gyomornak jót tesz, vallják ők.

 

De, hogyan is kell enni kézzel?

 

Nem szabad az ujjunkat bekapni. A ujjakkal csak egy ügyes mozdulattal betoljuk az telt a szánkba. Lehet, hogy ezt inkább egy videóval kellene szemléltetnünk :-).