Gangesz menti melódiák – Varanasi

Egy  újabb egész napos, kis repülőzés után megérkeztünk a szent folyóhoz, a Gangesz partjára, Varanasiba.

Lássuk az első impressziókról Zoli szavait: „Valami van Varanasiban. Ahogy jöttünk be a repülőtérről leginkább úgy tűnt, hogy por, tömeg, biciklis rikshàk és tehenek. Az első igazi pozitívum az időjàràs volt, hisz Kerala utàn egészen kellemesnek tűnik az itteni meleg, jóval szàrazabb, így sokkal inkàbb hasonlít az otthoni nyàrra. A közel egy óràs taxizàs utàn egész gyorsan megtalàlt a szàllàsadónk, aki egy nagyon kellemes, tiszta helyre hozott minket. Egyből a tetőre vezetett bennünket, ahonnan màr nem làtszik a Ganga – az elmúlt pàr évben beépítették a partot. Úgy néz ki erre felé szeretnek a tetőn élni az emberek. Lepakoltunk, àtöltöztünk, majd egyből egy éttermet kerestünk, mert reggel 4-kor indultunk az előző szállásunkról, a reptéri kaja pedig túl drága volt ahhoz, hogy jól lakjunk. Talàltunk egy elég szép nyitott tetős éttermet egy hotelban, amiről ràlàttunk a Gangeszre. Az étel nagyon ízletes volt, igazi északi kaja (kesudióval), habàr egy kicsit dràga volt. Ezutàn egyből visszamentünk a szàllásra, és le is feküdtük gyorsan mert már igen csak ideje volt az alvásnak. Másnap reggel már 6:30-kor keltem mert eléggé izgatott a Gangesz part.”
Milyen is ez a Gangesz part?
Így tekintett ránk első pillanatában:

Valamiért Zoli és Edi azt várták, hogy mindkét partja be van épülve a folyónak. Biztos valamilyen pesti megrögzöttség ez..:D
Szóval a folyó egyik partja hatalmas homokpad, s a másik a zsizsgő valóság. Imádsággal, tüzekkel, vízen úszó fénnyel, s a hindu istenek jelenvalló létével az emberek ajkán, mikor megcsillan rajtuk a szent folyó vízcseppje.
Úgynevezett ghat-ok, lépcsősorok vezetnek a folyóhoz a városból. A folyóhoz közeli házak, mint valamely szent őrség, elzárják a város zsivaját, forgatagát, tülkölő valóságát.

S csak a folyó és az évezredes áhitat marad. De ez az áhitat mégis indiai. Tehénszarral, a folyóban tisztálkodó emberekkel és tehenekkel, árusokkal, a sarokba pisáló emberekkel. (az egyik sarokba felszereltek két piszoárt, mivel úgyis mindig ott ürítettek, s így elvezethetik avizeletet.) De valahogy mégis ott van az a bizonyos szent áhitat. Még ha nem is fénylő tisztasággal, de félreértehetetlen valóságában.

Este újra ellátogattunk a folyópartra. Csodálatos épületek szegélyezik mindenütt. Valamiért nem érzékeljük olyan nyomasztónak a tömeget, lehet, hogy már megszoktuk itt Indiában. Este volt egy ceremónia, ami a másnapi újságban is megjelent, s mi mégsem éreztük olyan nyomasztónak a sok embert. Sajnos nem nagyon értettük mit is ünnepelnek, s nem sietett senki a segítségünkre, hogy felvilágosítson minket.

De a tudatlanság ellenére, a sokféleség erején át hallunk valami-féle melódiát mindig a Gangesz partján. S ez a melódia újra és újra visszahív minket a folyóhoz, keresve a hang forrását, azt a csodát, mely elvezetette évezredekkel ezelőtt ezen a helyen a civilizáció magvát, s egy hatalmas és viruló világ alapjait tette le.