Menu a’la world trip/ Ételek a világ körül-India

Nos, ahogy vártuk India valóban a vegetáriánus ízek mennyországa. Majdnem elsírtuk magunkat, mikor a „non-veg.” (nem vegátiánus) étel kifejezéssel találkoztunk, merthogy a világ ezen egyetlen országában pontosan az ellenkező irányból közelítik meg az étkezést. Minden étel és étterem alapból vegetáriánus, vagy „pure veg” (tiszta vegetáriánus,tehát tojás mentes) és vannak éttermek, ahol lehet kapni nem vegtáriánus ételeket is,de ezekből kevés van, attól függ mennyire sok a nyugati turista vagy milyen vallású népek lakják többségében az adott államot. Ami érdekes, hogy annak ellenére, hogy sokan azt gondolják Indiáról, hogy a vallás erős hatása miatt vegetáriánusok az emberek itt, igazából nem ez a fő ok…egyszerűen ezt szokták meg, mert sokkal olcsóbb, mert imádják az indiai ételeket és olyan  változatosan használják a finomabbnál, finomabb zöldségeket, hogy eszükbe sem jut mást enni. Nem nagyon találkoztunk olyan indiaival, aki megkívánt volna egy kis nyugati ételt…persze azért a második hónap végére eléggé elteltünk a curryvel és a nánnal.

Dóri sok étel elkészítését megtanulta,mert mindig a konyhában sertepertélt, mikor valaki főzött és szerencsére igen sok családnál, baráti társaságnál szálltunk meg….ráadásul itt Indiában mindenki főz. Annak ellenére, hogy -főleg Dóri- nem bírjuk a csípős ételeket valamiért Indiában nem volt problémánk az étkezéssel…egy kicsit biztosan hozzászoktunk Mexikó és hat hónap Ázsia után,de azzal is szembesültünk, hogy nem igaz az a mende-monda, hogy akkor is csípősen készítik az ételeket, mikor az ember nem csípősen kéri. Ez volt az első ország, utunk során, ahol valóban csak  egyetlen egyszer ettünk az utcán és hál’istenek nem is lettünk betegek. Ezért nagy dicséret jár nekünk, mert eddig senkit nem ismertünk, aki ne betegedett volna meg Indiában!

No,de mit ettünk? (Sajnos valamiért..talán mert mindig annyira megörültünk minden ételnek, elfelejtettünk képeket készíteni, úgyhogy csak pár ételt tudunk bemutatni.)

Az első íz élmény..elég csípős..a repülőn ért bennünket Delhi felé:

Az indiaiak, ahogy az ázsiaiak általában nagyon szeretik a snackeket. Mi ezt a kettőt ettük a vonat utakon előszeretettel. A moong dal – lencse snack, a khatta meetha pedig rizs, magvak és még pár másik valami keveréke, kicsit citromos ízű.

De van olyan snack is,amit csak bizonyos alkamakkor fogyasztanak. Ezt például a holi reggelén (és nem, ez nem pattogatott kukorica;-))

Ezt pedig Hardik apukája hozta nekünk egyik délután, az utcán sütik és hasonló a csöröge fánkhoz:

Amit még gyakran ettünk: mindenféle tejtermék…annyira finom, jó minőségű itt a joghurt, curd, a lassi és Dóri nagy örömére a fagylalt, hogy ezekből addig ettünk míg meg nem fájdult a torkunk. Mindenféle fura ízű fagyit kipróbáltunk,de mind közül ez volt a legérdekesebb: a thandai ízű…na ki tudja mi ez?

Dóri lassival:

A tejtermékeknek nagy része volt abban is, hogy nem betegedtünk meg, mert az első naptól úgy ettünk ahogy a helyiek…annak ellénre, hogy a lonely planet (útikönyv) óva int mindenkit a tejtermékektől Indiában megtudtuk, hogy igenis nagy jelentősége van az ételek elfogyasztásánál a sorrendnek. Először egy kis „papadam” (ropogós indiai lepény)

utána a currys étel nánnal vagy cahapatival (indiai kenyérfélék) természetesen kézzel, majd a dal (lencse) rízzsel és végül egy kis curd (leginkább a kefírre hasonlító tejtermék.)

Az éttermekbe így lehet kapni az ebéd menüt és a fenti ételeket tartalmazza:

 Indiában nagy különbség van a különböző régiók konyhája között,de általában igaz az, hogy északon több kenyérfélét esznek és csípősebbek az ételek, míg délen mindenhez rizst esznek és sok „dosát”(rízslisztből készült kenyér..leginkább a palacsintához hasonlít csak ropogósabb és tízszer akkora, mint egy palacsinta) a tengerpartoknál pedig halat is fogyasztanak.

hogy milyen sokféle rizs és banán létezik arra a keralai piacon eszméltünk rá. Ezek a bácsik csak rizst árulnak, a másik csak banánt:

Volt szerencsék abban az államban egy családnál élni,ahol a legszigorúbban tartják be  a M. Gandhi által felállított életvezetési szabályokat, amelyeknek egyike a tiszta vegetáriánus étkezés. Itt Dóri megtanulta a chapati és több másik étel készítésének titkát. Ahogy a képeken látjátok, mindig, minden kuktában fő.

Természetesen a földön ülve fogyasztottuk el:

Nan vagy cahapati kenyér különböző mártásban főzött zöldségekkel vagy paneeral (indiai sajt).

Zöldséges tészta és rizs:

Igazi déli-indiai ételek: Uttapam

 

Dosa:

 

Így készül (Udaipurban):

Idli és vada:

 

 

Ahogy mondtuk, egyszer próbáltunk ki utcai ételt…nem tudjuk mi és nem is szeretnénk megmutatni hány légy szállt a tálra, amiben a bácsi készítette, de nagyon-nagyon éhesek voltunk és nem találtunk másik helyet a sivatagból a városba menet. Viszont nagyon finom volt:

A hegyekben minden este főztünk a waste warrioros fiúkkal:

 

Dóri Indiában egy új főzelék receptet is feltalált…indiai barátainknak próbáltunk valami igazán magyarosat főzni, csak sajnos a krumplin kívül szinte semmit nem kaptunk a főzelékhez…végül Dóri feltalálta magát és  nagy meglepetésünkre egy egészen finom indiai verzió sült ki belőle, amit bundás kenyérrel tálaltunk.

 

Azonban a legjobb, legkülönlegesebb indiai étkezési élményünk kétségtelenül Amritsárban volt, ahol több száz hívővel ettünk együtt a szikh vallás templomában:

A bal alsó képen önkéntesek pucolják a fokhagymát a vacsorához.

Kattints ide, hogy videón milyen érzés volt ott lenni és micsoda rendszer működik.

északon újra ettünk tibeti momót és ezt a nagyobb hajtogatott, olajban sült változatát és megpróbálkoztunk pár édességgel is, amiből ez az egy nyerte el teljes mértékig a tetszésünket: kókuszos rizs tekercs banánnal.

Végül, ha eddig hiányoltátok volna persze megkóstoltuk a gyümölcsöket is, de sajnos éppen távozásunk után indult csak be az igazi gyümölcs szezon. Ez volt a legkülönlegesebb, amit kóstoltunk,de a nevét sajnos elfelejtettük..először a buszon kaptuk egy fiatal lánytól.