Arequipa – A fehér város…?

Minas Tirith óta nehéz a fehér város címet kiérdemelni, de az arequippanyók öntudata oly erős, hogy ezt a ragyogó címet adták városuknak. Mert magukat nem peruinak hívják, hanem a város adta nevüket, és történetük során többször próbáltak függetlenedni, illetve minden jelentős reform és mozgalom innen indul ki. No, hát a sörük az nem rossz…:) mert hogy természetesen van saját sörük:-)

Magában a belvárosban csak egy napot töltöttünk.

Így messzemenő következtetéseket nem tudunk levonni. Ami érdekesség volt, hogy befogadott minket egy helyi család, akik saccunk szerint a felsőbb középosztályba tartoznak. Érdekes volt látni az életüket, az bizonyos..és volt egy nagyon cuki kiskutyájuk, Darky akit nagyon megszerettünk.

A város főtere pár éve elnyerte Dél-Amerika legszebb főtere címet. Megértjük, hogy miért.

Természetesen elmentünk inni egy „jugo”-t (dzsúzt) a piacra a dzsúzos néniktől.

Ami még érdekes, hogy a piacokon és a kisboltokban az anyukák mellett egész nap ott vannak a gyerkek, kisbabák a földön vagy ahogy itt láttuk kiságyban.

A főtérig vezető út, viszont eléggé megijesztett minket. Dugók, embertömeg, félkész házak, szemét, vízelvezetés hiánya, ami most az esős évszakban folyóvá teszi az utcákat…szóval harmadik világbeli felzárkozás és erőlködés nyomai, mint oly sok fele itt Dél-Amerikában. Nincsenek erős központi szabályozások, és rendelkezések. Ezért azt feltételezzük, hogy pl egy házépítés során elterveznek 3-4 emeletet, több tucat szobával, de amikor kész egy szint, akkor beköltöznek, s közben ott lógnak a kábelek, vasbeton elemek, a folytatásnak… De az bizony várat magára. Hiányzik a mérték… és a lépték. Mert ugye otthon addig nem lehet beköltözni, amíg nem érnek el egy tervszerűen meghatározott állapotot.

A másik fájó pont itt mindenfele az a közlekedés, nem tartják be a szabályokat, és nem érezhető az utcák tervezése mögött a közlekedésmérnöki munka, de talán itt Arequippában jött ki legélesebben. Ebben a városban ennek fő okozója a taxis rendszer. Életünkben ennyi taxit még nem láttunk egyben.. elképesztően sok van.

De azért már nagyon ügyenesen elküzlekedünk a városban. Kezdjük gyorsan megérteni a káoszban a rendszert.
Azért ezek a buszok Edvárdnak elég kicsik:-)

A kezdeti nehézkedésünk után, azért nagyon szép kerületekre és parkokra is leltünk. Érdekesség, hogy a parkokba csak pénteken és szombaton lehet bemenni, a hét többi napján zárva vannak… Így vigyáznak rájuk… 🙂 Mi is csak a kerítésen bedugva tudtunk képet készíteni. Az anyukák pedig a park kerítése mellett lévő járdán tologatják a babakocsit:-)

A téképen jelölt folyóhoz is elmentünk:

Az egyik „kedvenc” boltunk…itt aztán megtudhat az ember mint a jövőjéről:

A család ahol laktunk mormon. Ez a második mormon család ahol időt töltöttünk, mert Gia családjának nagy része (La Paz-ban) is mormon. Ezért most már azt éreztük, hogy kicsit jobban utána kell kérdezni. Szállásadónk, Berni elmesélte, hogy előírás vallásukban, a hétfőnkénti családi nap, amikor az estét, vagy legalábbis az este nagy részét a családdal kell tölteni, szűkebb, vagy akár tágabb körben, beszélgetve, szent szöveget olvasva, ami reflektál az elmúlt hét örömeire, kihívásaira, bajaira, és a gyerekkel játszani. A péntek pedig ugyanilyen módon a párok és a házastársak napja, amikor is együtt kell lenni, egymással időt tölteni. Nagyon szimpatikusak ezek a vonások. Majd még bővebben is utána járunk ennek a vallásnak!