Így kezdtük a blogírást, s aztán körénk nőtt egy zöld világ.

Születés, titokban.

 

Skóciában egy kávéházban ültünk. Internet kávézóban. Számoltuk a perceket, mert még nagyon forintban gondolkodtunk, és fizetést sem kaptunk még akkor. De tudósítani kellett az otthoniaknak, sorban fel voltak írva a nevek, e-mailcímek, a szöveg összerakva, megírva, hogy ne a fizetett időből menjen a gondolkodás. Sikerült egy olyan szöveget írnunk, ami szólt szüleinknek, fiatal családtagjainknak, barátainknak. Képek is voltak csatolva. Gyakorlatilag egy történet volt, hogy mit éltünk meg az elmúlt napokban, első közös otthonunkban a távoli Skóciában, első kereső munkánkban. Gyakorlatilag egy blogposzt volt. Csak nem volt még blog, amin posztoljuk, emailen ment csak el.

 

 

Az elakadás – mert nem érdekes?

 

Aztán évekre elmaradt ez a fajta tudósítás. No, de nem azért mert nem voltak élményeink, vagy ne lettek volna történeteink. Azt gondoltuk, nem érdekesek ezek a történetek. Nincs mit megosztanunk, senki nem olvasná el, mindenki éli a maga életét, talán még barátaink és családtagjaink is ráunnának egy idő után, hiszen ők is ott eveznek a maguk útján az életfolyón.

 

Az érdektelenség téves feltételezése.

 

Azt gondoljuk, hogy életünk és élményeink nem érdekesek mások számára. Sokszor talán a mindennapokban, abban a közegben és csoportban is érezzük ezt, ahol élünk, és dolgozunk. De mikor belépünk az online térbe olyan embereket érhetünk el, akikhez nincs fizikai utunk, akikkel máshogy nem láthatnánk egymást. És nem csak egy ilyen embert, hanem sokat. Nincs a világban olyan ötlet, ami ne született volna már meg valahogy, de ez nem csak negatívum, ez jelent egy kapcsolódást is. Más is a Mi, a Te utadat járja akár egy másik kontinensen és erre nagyon jó ráeszmélni.

 

Útra keltünk messzire, ki viszi el hírünket?

 

Aztán jött az egy éves út. Sejtettük, de nem tudtuk, hogy mennyire lesz nehéz internethez jutni. Ezért azt gondoltuk, hogy egyszerűbben adunk hírt magunkról, ha írunk egy blogot azért, hogy ne kelljen kávéházakban e-maileket egyenként küldözgetni. Szerencsére támogatással és lelkesedéssel engedtek utunkra a szeretteink, és kísértek minket végig az éteren át. Blogunk első címe Edvárd és Dóri utazása volt, ami eesdutazasa.wordpress.com című kevésbé kreatív, ingyenes domain név alatt futott. …:D

 

 

Mégsem csak a család olvas?

 

Arra lettünk figyelmesek, miután felfedeztük a statisztika fület a blogon, hogy többen nézik az oldalt, mint ahány ember tudhat róla, hogy létezik, ezért egyre tudatosabban kezdtük a bejegyzéseket írni. Éreztük egy kicsit a nyomást, hogy azért mégiscsak illene komolyabban vennünk az írást, ha már ismeretlen embere is olvassák. Már voltak tematikus írásaink. Kultúra kondérok és Ágyaink a világ körül, gasztro élményeink országonként. Nagyon örülünk, hogy megszületett a blog forma, hogy követtétek az utazásainkat, mert nektek köszönhetjük, hogy van egy naplónk az utazásainkról, hogy most van mit visszaolvasnunk, elfeledett élményekre, városnevekre visszatekintenünk, ez a mostani pedig már a 312. bejegyzésünk.

 

 

Tudatos lépések, tüske a talpban

 

Mikor hazaértünk megjelent rólunk egy cikk a Kisalföld újságban, ekkor egy nap alatt 9000-en látogattak el a blogunkra és mi szégyelltük, hogy ilyen kis bénácska, ömlesztett oldallal találkoztak. Egyre több helyre hívtak minket, TV-be, rádióba, mi pedig nem is értettük ezt a nagy érdeklődést. Ekkor elhatároztuk, hogy ha már ennyi ismeretlen látogat az oldalunkra, megtiszteljük őket annyival, hogy formát, nevet és célt adunk a blognak. Hosszú gondolkodás után megszületett a Talpalatnyi történetek név, ami összefogja mindazt, ami mi vagyunk, és ahogy a világhoz viszonyulunk.

 

Megvettük a domain nevet és választottunk egy egyszerűbb, átláthatóbb templatet, ruhád adtunk eddig meztelen és árva blogunkra.

 

Zöld hajnal, szárba szökkent tudatosság

 

De, nem álltunk meg itt! Szerettünk volna átadni valamit mindabból, amit a világban megismertünk, ahogy élünk. Ez pedig az ökológiai gondolkodás.

 

Utazás és környezettudatosság, érdekel ez bárkit?

 

Volt egy félelem bennünk, hogy a környezettudatosságról, főleg hulladékmentességről és hulladékról aztán végkép nem szeretne olvasni senki egy utazó blogon, mert amikor valaki utazik, na, akkor aztán nem a környezettudatosság az első…hanem a kalandok, a pihenés, kikapcsolódás és az élmények.

 

 

Újabb meglepetés

 

Újra alábecsültük magunkat és a közönségünket. Óriási nyitottság van az emberekben, sokkal nagyobb számban, mint azt gondoltuk és ez minket is támogat.  A közösség ereje újabb és újabb környezettudatos lépésekre és kihívásokra inspirál minket.  Mostanra a hulladékmentesség védjegyünkké vált, és már szinte örülünk annak, mikor egy új társaságban így szólítanak minket „ja, ti vagytok a hulladékos pár?”. Tapasztalatainkról előadásokat tartunk, videókon mutatjuk be, hogy lehet így utazni, utazásra felkészülni.