A Zion Nemzeti Park és a mormonok

Zion.

 

Egy hatalmas szurdok, hosszan elnyúló park, valami szédítő, égretörő falakkal, színekkel és felhőkkel, amik lenyúlnak a sziklákig, le egészen a folyó hordta kavicsokig, így válik az ég eggyé a föld vizeivel, mint azon az egyik első napon… jó-jó, tudjuk, már lassan eposzi magaslatokba emelkedünk az USA természeti csodáinak dicsőítésében, de tényleg elképesztően lenyűgöző amit itt tapasztalunk, és hozzá ez az áldott idő, a szikrázó napfény szinte minden nap, tényleg arra sarkall minket, hogy nagyra becsüljük ezt a helyet és megosszuk veletek.

 

 

Arról már írtunk, hogy a Nemzeti Park egy igazi amerikai, szerintünk a legjobb amerikai „találmány”, de most, ahogy itt róttuk a Nemzeti Parkok útjait rájöttünk, hogy még annál is nagyobb jelentőségük van, mint ahogy azt eddig gondoltuk. Ott álltunk a Zion egyik ikonikus sziklája előtt, olvastuk annak a történetét, hogy írtak róla az első idelágató telepesek, mit éreztek, mikor először meglátták a kanyot. Ahogy ott álltunk eszünkbe jutott, hogy rengeteg csodálatos hely van a világon, talán jóval több is mint itt amerikában. Állhatnánk most bármilyen szikla előtt, bárhol a világon, amit sehogy nem neveztek el, ami nem egy nemzeti park része, amiről nem írtak, nem tették rá képeslapra. Mi a különbség?

A nemzeti park ad egy olyan értéket ezeknek a helyeknek, ami csodálatra méltóvá, különlegessé teszi őket, ami arra hív, hogy látogasd meg, merülj el benne, hogy védd. Azt az üzenetet hordozza, hogy a természet van olyan értékes, hogy ezt a területet nem adjuk el, nem lehet a gazdasági haszon eszköze, mert olyan értéke van, ami pénzben nem mérhető.

A következő pár napban a Zion útjain barangoltunk. Első nap még szikrázó napsütésben.

 

Voltak biza helyek, ahol össze kellett szedni a bátorságunkat, hogy átkeljünk.

A túra végéhez érve megpihentünk és szóba elegyedtünk egy bácsival, aki az unokájával kirándult.

Ahogy beszélgettünk kiderült, hogy itt nőtt fel és úgy ismeri a nemzeti parkot, mint a tenyerét. Javasolt nekünk egy helyet, ami szerinte érdekelhet minket, de nincs rajta a térképen, nem hirdetik, mert nem szeretnék, hogy a turisták megtalálják. Úgy gondolta mi értékelnénk és nem úgy nézünk ki, mint akik kárt tennének benne. Elmondta, körülbelül merre menjünk, majd egy fél órás bolyongás után végül rátarláltunk erre a helyre. A helyre, ahol ősrégi sziklarajzokat találtunk. Egyszerűen lenyűgöző látvány volt!!! Csak úgy egy falon a fák mögött.

 

Másnap már kicsit csepergősebb volt az idő, ami eléggé megnehezítette, hogy felmásszunk az „Angels landing” (ahová az agyalok leszállnak) kilátópont végéhez. Azért megkísérelte Edvárd egy darabon, aminek Dóri nagyon nem örült.

 

 

Bár a leghíresebb pontot a jég, hó és szél miatt végül nem hódítottuk meg, azért így is csodaszép magaslatokat láttunk és nagyon jó helyekre jutottunk el. Sajnos a képek a töredékét sem tudják visszaadni a természeti csodáknak, bármennyire igyekszünk is. Úgy képzeljétek el, hogy tántorgás nélkül szédültök, mintha az agyatokat kitépné a látvány lenyűgöző távlataival, és darabokra szabdalja, tekeri, nyújtja a tudatot.

Néha kicsit be kell hunyni a szemet ezen a helyen.

 

 

Bár a tél miatt több túraútvonal le volt zárva, pl.: az egyik leghíresebb, a Narrows, ami télen csak speciális csizmában járaható,de a nagy eső miatt a második napra már teljesen lezárták, vagy a szikla omlás miatt egyszer csak véget ért az út. Viszont télen sokkal kevesebben vannak a parkban. Nyáron állítólag mozdulni sem lehet, úgyhogy mindenképp megéri ide eljönni szezonon kívül is. Legalább sok-sok vízesést láttunk:-).

 

 

Újabb amerikai nagyszülők

 

Úgy tűnik ez az utazás tényleg az amerikai idős párok életébe engedett betekintést. Utazásunk második felére nem sikerült szállást találnunk, de egy kicsit úgy voltunk vele, hogy ráhagyatkozunk a Gondviselésre. Az útvonalunk végülis fent volt a Couchsurfingen. Majd két napon belül három meghívást is kaptunk, így a következő három úticélunkra meg is volt a szállásunk.

Ed és Ruth néhárom éjszakára hívott meg hozzájuk. Első este együtt mentünk el kedvenc mexikói éttermükbe, ahova minden vendégüket elviszik.

 

Ednek és Ruthnak szintén hihetetlen, olykor mesébe illő, máskor csupa nehézséggel teli élete volt. De az a szeretet és odaadás, amit egymás felé mutattak lehengerlő volt. Ők is idős korukba ismerkedtek meg és keltek egybe, ahogy santa fei szállásadóink. Tanárok lévén óriási tudásuk volt és ezt meg is osztották velünk. Éjszakába nyúlóan beszélgettünk velük, már kicsit jobban értjük az amerikai történelmet, politikai rendszert és sok mindent megtudtunk a Utahban nagy számban élő mormonokról is.

 

Ed és Ruth nagyon sok utazót fogadott már csodálatos otthonukba az évek során. Azt mondták, hogy nagyon jó az a sok lelkesedés, tenni vágyás, világba vetett hit, amit néha ők már elvesztenek, de a fiatalok a világ minden tájáról haza hoznak nekik. Azt is mondták, hogy nem lennének most fiatalok, mert igen nehéz most nekünk. Ők még az amerikai álomban nőttek fel, aminek most látják a szomorú következményeit. Szintén úgy gyermektelenek, hogy számtalan fogadott gyermekük van és sok-sok fiatal életére voltak és vannak hatással.

Szóval valahogy megint nagyon, nagyon jó helyre kerültünk!

A mormonok, akik nem is mormonok

Talán még emlékeztek, hogy Dél-Amerikában már találkoztunk ezzel a vallással és egészen megérintett minket. Ami igazán megfogott minket ebben a vallásban, az a család és a házasság tisztelete. Viszont egészen más oldalát ismertük meg itt, mint Dél-Amerikában. Mivel Utah-ban, Saint George-ban voltunk, mely államban 80% körüli a mormon lakosság, ezért úgy gondoltuk, itt a jó alkalom, hogy ellátogassunk az egyik templomba és a vallás „szülőhelyén” tudjunk meg többet a mormonok hitéről. Sajnos ez nem lehetséges. Csak a mormon hívők léphetnek be a templomba, amit nem sikerült igazán kiderítenünk, hogy milyen funkciókat lát el. Valamely fogadalomtétellel kapcsolatos, amit ott tesznek (házasság és keresztelkedés) és a szertartásaik, amelyek nem misék és nem is szertartások egy másik helyen vannak. Ha ti többet tudtok a templomaikról, akkor írjátok meg nekünk. Mindenesetre fehérségével és egyszerűségével egészen pompás.

 

Az élet értelme gombnyomásra

Ha a templomba nem is jutottunk be azért a mellette levő látogató központot végigjártuk. Egészen lenyűgöző, hogy mennyire modern és interaktív ez a hely, de azért egy kicsit szürreális, valahogy nagyon idegen volt. Ezena képernyőn hívők mesélnek arról milyen változást hozott az életükbe megtérésük, Krisztus igaz egyházának és tanításának megismerése. Érintőképernyőn lehet kiválasztani, hogy mely tanításokat szeretnénk meghallgatni. Mellette, A mormon könyvébe pedig bejelölve találjuk ehhez a megfelelő részeket.

 

Kicsit olyan volt, mintha egy luxusszálloda recepciójába léptünk volna. Kárpitozott gondosan tisztított szőnyeg, kényelmes fotelek, kedvesen csicsergő fiatalok, kezükben A mormon könyvével.

 

Ezekben a kis házaban egy monitoron választ kapunk az élet értelmére, a házasság lényegére és még további pár kardinális kérdésre, csak meg kell nyomnunk a kívánt kérdés gombját és egy animált videó meg is adja a választ.

 

 

Az egyik nővér majd 2 órát töltött velünk és részletesen válaszolt kérdéseinkre, illetve megkaptunk tőle  A mormon könyvét is, magyarul. Ha elolvastuk, akkor mesélünk még róla, mindenesetre a hölgy válaszait nem tudtuk teljesen a vallásra vonatkoztatni, mivel az volt az érzésünk, hogy ő kivételesn intelligens és nyitott hölgy volt. Minden esetre nagyon megtisztelő volt, hogy mindenre válaszolt és ennyi időt töltött velünk. Megismerkedtünk egy német lánnyal is, aki épp itt töltötte szolgálatát. A mélyen hívő mormonok, mint megtudtuk nem csak a fiúk, hanem a lányok is 7 hónaptól 2 évig tartó szolgálatot kötelesek teljesíteni egy másik országban, akár másik kontinensen, éppen ott, ahova küldik őket. Ebben az időszakban nem tartják a kapcsolatot a családjukkal, minden idejüket a szolgálatnak szentelik.

 

 

Miért nem mormonok? A mormon az elterjedt nevük, a könyv miatt, amit a mormon próféta írta, pedig maga az egyház az Utolsó Napok Szentejeinek Jézus Krisztus Egyháza és a hiedelmekkel ellentétben (hivatalosan) már nincs többnejűség, ez csak a fundamentalistákra igaz, akiktől ők elhatárolódnak. A vallás azt tartja magáról, hogy azt az egyházat állítja vissza, melyet Krisztus eredetileg alapított földi életében és amely később elveszett a földről. Ez a visszaállítás Joseph Smithel kezdődött 1830-ban, amerikában.

Töltöttünk még némi időt a belvárosban is, és „vesztünkre” megint betévedtünk egy mormon házba, amely Brigham Young mormon vallási vezető háza volt. Itt is  további két órás előadásban volt részünk az önkéntes testvérek és nővérek által és megtudtuk, hogy az atyának, aki a gyapot kereskedelemmel fellendítette a város életét 17 felesége és 44 gyermeke volt, de csak egy feleségét (aki nem tudott neki gyermeket nemzeni) vitte magával utazásaira Salt Lake city és St. George között. A házat szinte teljesen visszaállították az eredeti formájára.

 

 

Vasárnap délután elmentünk sétálni a városba. Szállásadóinktól (akik nem mormonok) kaptunk egy belvárosi séta kalauzt, amelyen gyakorlatilag végig járhattuk az összes fontosabb mormon épületet (csak egy fél óra múlva tűnt fel, hogy a város történelme=a mormonok helyi történetével.)  Lévén szinte minden zárva volt, sőt 3 után tényleg minden, csak a mormon imaház (tabernacle) volt nyitva és Edvár kénytelen volt bekéredzkedni az egyik ilyen az épületbe, mert szüksége volt a mosdóra, de itt már minden kérdésre azt válaszolta, hogy igen tudja, és igen ismeri ezt az épületet, csak egy “pihenőszobát” szeretne meglátogatni…:)

 

 

Utolsó esténken elmentünk még a város feletti Pioneer parkba. Hihetetlen, hogy 10 perc vezetés után ilyen szuper helyeken lehet az ember. Egyik kedvenc helyünk volt itt, pazar látvánnyal.

 

Majd másnap reggel útnak indultunk Pahrump felé,  vissza Nevadába.