2023 08 09

Albánia tengerpartján tavasszal

Adminisztrátor Albánia, Balkán, Európa, gyerekkel utazás 0

Dèlebbre indultunk, az albàn tengerpart felé.

Vlorë lett a következő àllomàsunk.

Igazi nyüzsgő, feltörekvő tengerparti város. Magas lakóházakkal, hotelekkel, a mellék utcákon a megszokott iszonyatos mértékű szeméttel.

Viszont a pár fő utca és a hosszan elnyúló parti sétány elképesztő.

Sokan járnak biciklivel, vègig van kijelölt biciklis út, és a környèk tele van kirándulási lehetőségekkel.

Mi nem vagyunk nagy beachelők, de itt bizonyára jókat lehet strandolni szezonban (főleg mert még vannak olyan partszakaszok, amiket rengeteg fa vesz körül, és nem kell megfőni a napon:-)). Persze ha nem zavar itt is a szemét.

Közben pedig nyugati sztenderdeket meghazudtoló, modern és ízlésesen berendezett éttermek, tiszta mosdókkal, kávézók…mellettük szuper játszótér.

Ugyan megint lógott az eső lába, de elindultunk Zvernec felé. Itt a szigeten álló St. Mary kolostorhoz mentünk, és azt terveztük, hogy bejárjuk a félszigetet teljes hosszában.

Ezt egy óriási zuhé megakadályozta, amiben kis híján bőrig áztunk, de azért így is ilyen csodás tengerpartokhoz ereszkedtünk le.

Egyszerűen csak láttunk egy utat felfelé…nézzük meg mit làtunk.

Na, ezekre bukkantunk.

A képek magukért beszélnek. Nem is álmodtunk ilyen csodáról. Ez a környék egyébként elég népszerűnek tűnik a lakóautósok körében. Érthető miért.

Úton Palaseba

Másnap reggel nagyon megörülünk, mikor reggel egy kis napfény fogadott bennünket, bár láttuk, hogy az időjárás-jelentés a szokásos délutáni esőt jósolja.

Azért nekivágtunk, hogy eljussunk a Llogara Nemzeti Parkba. Gondoltuk, épp alkalmas az idő egy kis túrázásra. Persze a hegyekben azért más időjárás várt minket és 1, 5 óra kanyargás után a szerpentinen kikötöttünk egy esőfelhőbe.

A Vlore-ből, a Llogara-hágóhoz vezető út egy jó része még a tengerparton vezet. Elképedve láttuk, hogy se vége-se hossza az éttermeknek, szállodáknak és folyamatosan építkeznek mindenhol.

Jó, jó nem főszezonban jártunk itt, de elképzelhetetlennek tűnt, hogy ezeket mind megtöltik az emberek. Hogyan tud ennyi hotel, étterem és bár megélni?

A hágó után Palasebe érve pedig még nagyobb, és szomorúbb meglepetés ért minket.

De, előbb persze át kellett jutnunk a hágón. Nem terveztük, hogy egészen a tengerpartig lemegyünk, csak a nemzeti parkban szerettünk volna túrázni, de mivel az eső és a látási viszonyok miatt nem nagyon éreztük a csít, hogy újfent szitáló esőben kiránduljunk, leereszkedtünk a hágó túloldalán.

Itt elvileg csodálatos kilátás nyílt volna a tengerre, és Albánia egyik legnevezetesebb hágójának kanyargós útjára.

De „csak” egy jó játszótér lett Majának 20 percre.

Mikor egyszer csak kiértünk a felhők közül, csodálatos látvány tárult elénk. Mivel az ide vezető út elég fárasztó volt, gondoltuk egy tengerparti kiránduló úttal pótoljuk a hegyi túránkat.

Már fentről is látszott, hogy lent a parton van valami gigantikus építkezés és teljesen letarolva a növényzet. A túra útvonal már nem létezett, és a partra is egy óriási resort építkezésén át lehetett eljutni. Itt bele is botlottunk albániai utunk első fizetős parkolásába. Közel 2000 ft-ért bemehettünk volna az építkezés mellé parkolni.

Nem ilyennek képzeltük el a csendes tengerparti pihenésünket, úgyhogy kénytelenek voltunk tovább állni, és keresgélni. Az egész partszakaszon minden tele van építkezéssel, teherautók, munkagépek jönnek mennek…hogy egy „nyugati, modern” resort-sor várja majd az ide látogatókat. (Idén azért nem ajánljuk, hogy erre a részre gyertek nyaralni, mert igazából kicsit szomorú az egész.)

A sok eső elől menekülés, és mai kudarcunk pont az utazásunk közepén ért minket, és éreztük, hogy most jön egy enyhe mélypont, ha ezt a mai napot nagyon szívünkre vesszük, és nem kattintjuk át ezeket az élményeket magunkba. (Mert persze bennünk volt, a mi lett volna ha csak maradunk a fenekünkön Valoreban, hogy túlterveztük-e az utat, elkezdtünk fiolozofálni azon, hogy vajon értünk is “fejlődik”-e itt az infrastruktúra, milyen hatása van a turizmusnak, aminek mi is részei vagyunk, jobb lett volna visszamenni a kolostorba stb. stb. Mindenféle cikázó gondolatok….talán veletek is szokott hasonló történni.)

Végül, mivel nem volt más választásunk az egyik építkezés mellé letelepedtünk, kicsit távolabb az úttól és hálát adtunk annak, hogy csak mi vagyunk a parton, hogy még jól esik a napon sütkérezni, nem éget a nap, hogy milyen szerencsénk van, hogy Maja el tud aludni a parton

Visszafelé pedig egészen máshogy láttuk ezen a szemüvegen keresztül az utat és ezt a napot. Jutalomból pedig elhatároztuk, hogy ma nem főzünk. Elmentünk pizzát enni egy olyan helyre, ahol Maját még a kemencéhez is bevitték és a sütés teljes folyamatát végig nézhette. Azóta is, ha megkérdezzük hova megy akkor vagy „piacra” vagy „étterembe” (hahaha, kicsit olyan mintha egyfolytában étterembe járnánk) és azóta otthon is pizzát süt játékból.

Ő persze végig jól érezte magát.

Talált egy kis lapátot a parton, életében először a tenger víz hullámai közé is bedugta a lábát. Ráadásul a egy szuper játékot is kitaláltunk. A lábujjai közé tettem apró köveket, amiket ő kiszedegetett, aztán persze a végtelenségig ismételtük. (Az egyszerű játékot illusztráló fotót az utolsó képek között találjátok…bàr persze elég egyszerű elképzelni. De egy cuki baba lábat egyszerűen nem tudtunk kihagyni a kép sorozból. Szuper tengerparti játék, tuti egy csomó mindent fejleszt is, de a lényeg, hogy nagyon vicces. Kövecskék a lábujjak közé, gyermek kiszedegeti, , mami visszateszi, gyermek kiszedegeti….

Vloreébe visszaérve még játszottunk egy kicsit a városban, megnéztük a naplementét (a világszínvonalú gigaberuházásban szintén most épülő) kikötő mellett.

Albánia tengerpartján tavasszal

Related Posts

Gyerekbarát-e a lakóautózás?- Kalandjaink folytatódnak Szlovákiában

Elindultunk első lakóautós utazásunkra!

Mennyire lehet zero waste, és fenntartható a lakóautós utazás?

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása