Huacachina – oázis a sivatagban

Naczából Icába egy újabb pár órás buszozással jutottunk el. Átszeltük a sivatagot és teljesen szürreális sivatagi kisvárosokat láttunk az út mellett. Hihetetlen, hogy itt is élnek emberek. Van játszotér,park, városháza…minden,ami az élethez kell.

Szóval a címben említett helyet már odahaza kinéztük magunknak. 🙂 Ha az ember bemásolja a helység nevét és megnézi az első találatokat az internetes képek közt, akkor máris érthető, hogy miért. Míg otthon a dűnék miatt is választottuk, bár azóta már másztunk dűnét Iquiqe-ben, és tudjuk, hogy az nem olyan mulatságos. De a sivatagi légkör mégis az, különös varázsa van. Szóval elbuszoztunk Ica városába, ahol rettentő meleg fogadott. A várostól (Ica) kb 10-15 perc taxizás az oázis. Ennek súlyos következményei vannak..
Ahogy leszálltunk Icában a buszról, ahogy megcsapta arcunkat a forróság és a benzingőz, ahogy hallottuk a véget nem érő dudálást úgy éreztük mintha visszatértünk volna Indiába. Sehol máshol nem tapasztaltunk ilyen hangos,indiához hasonló forgalmas utakat még Dál-Amerikában.

Erről majd később. Megérkeztünk az oázisba egy tuktukkal, és úgy döntöttünk, hogy most egy kicsit nyaralunk.Amikor az ember több héten át utazik, akkor néha szüksége van nyaralásra. Amikor kicsit jobb helyen alszik, egy árnyalattal jobb ételt eszik, valami szebb helyen és megenged magának olyasmit is, amit amúgy nem (fagyi, csoki, sör stb.) Szóval most itt nyaraltunk egy kicsit. 2 estét töltöttünk az oázisban. Első este csak lődöngtünk és sétáltunk.

Úsztunk a hostel medencéjében, (itt minden szállónak még a hosteloknak is van medencéje) pihentünk. Második nap délután útrakeltünk, hogy felfedezzük a dűnéket. Lépten nyomon Boogie túrákba botlottunk, amik ezeket a ronda járműveket jelentették:

Semmi értelme, csak furikáznak kicsit a dűnék közt, borzalmas zajszennyezést és légszennyezést okozva, arról nem is beszélve, hogy mennyire tönkreteszik a homok érzékeny felületét. Sajnos nem adják eléggé drágán ezeket az 1-2 órás kocsikázásokat, így délután 4-kor 30-40 ilyen autó is útnak indul.
Pl.: Ezek a fekete vonalak, sávok, foltok vagy ez az egyébként valamikor gyönyörű mini oázis, ami most tele van szeméttel és szörnyen büdös.

Ugye milyen szép Edvárd háta mögött ezt a mini oázis? Sajnos közelről egy szeméttel teli, rettenetesen bűzölgő pocsoja:-(

Másik nagy őrület a „homokszörfözés”. ami egy deszkára állást jelent és lecsúszást a dombról.
Este felé megmásztuk a dűnét, ami bizony komoly kihívás volt, főként a tetején, ahol olyan homokvihar fogadott minket, hogy csak néhány percig tudtunk ott maradni.

(A fenti képen látjátok azt is milyen közel települt már a város ehhez az egykori gyöngyszemhez.)

De gyönyörű volt a látvány, kicsit sétáltunk még a dűnék közt is…


Olyan színeket láttunk itt naplemente idején, hogy el sme hiszitek (egy nüansznyit sem módosítottunk a képeken, tényleg ilyenek a színek és teljesen átszínezik a sivatag homokját a napszakok….csodás)

A végére maradt a feketeleves. Miért is olyan nagy baj, hogy 10 percre van az oázis a várostól? Mert a helyiek ide jönnek kicsit kikapcsolódni, romantikázni. Dórinak mutatott egy nagyon régi képekből álló füzetet egy néni, amíg fonta a haját és elmesélte, hogy régen csak egy hotel volt itt, a víz gyógyhatású volt,de csak a gazdagok tudtak ide jönni és egyetlen busz járt Huacachinába. Ma mindenki idejöhet, de a szemetet itt hagyják, idejönnek, és a várost ellepik az árusok,a szemetüket itt hagyják, idejönnek, és egyre több boogies lesz, mert a helyiek is imádják és be is fizetnek rá, itt hagyják a szemetüket, idejönnek, mert az övék, mert az ő oázisuk, s itt hagyhatják szemetüket, és így tesznek: szemetüket itt hagyják…