Huaraz – a perverz lagúna és a hegyek pornója..

Ilyen színeket csak valami abnormális tevékenység teremthet mondhatnánk… De a természetben, amíg az ember nem érinti a dolgokat, nincs semmi abnormális, sem giccses, sem perverz, sem túlzó, sem-sem. Lehet, hogy még az ember tevékenysége sem ruházza fel a természetet ilyetén jelzőkkel, csak a képzelőerőnk és megismerő tudatunk. Mindenesetre van egy hely Peruban, Huaraz városka közelében, amit Lagúna 69 – nek neveztek el, és egy olyan bensőséges, szerelmetes és meghökkentő összefonódását tapasztalja itt az ember az ég, a hófödte csúcsok, és az azúrkék lagúna szent hármasának, ami egészen zavarba ejtő, már-már elpirul az ember eme gyönyörűség láttán, mintha egy szerelmes párt pillantana meg a percben, mikor túllépnek fizikai valójukon, s oly önfeledtség, gyönyör és tökéletesség ragyog róluk, ami szavakba nem is önthető…és sajnos fényképezőgép sem nagyon képes visszaadni a látványt…
Ezt a helyet egy utazótársunk javasolta, akivel még Bolíviában találkoztunk a Death Roadon. Így fel is vettük a listára. Elég sokat ücsörögtünk a buszon, amíg ideértünk Nazca-ból, de nem bántuk meg. Hajnalban érkeztünk éjszakai busszal, két átszállással, ezért első nap délelőtt csak pihengettünk és körbesétáltunk a városkában, ami nem igazán érdekes. Még a templom torony is csak épül a főtéren mivel egy földregés az egész várost tönkretette.

Azért délután egy rövidebb túrára elmentünk, ami a várostól kb fél órára kezdődik.

Annyira fáradtak voltunk, és sajnos most mindketten gyomorrontással küzdöttük végig a buszutat, hogy a lagunáig nem értünk el, de jó volt látni a színeket, a fényeket, az embereket, a tájban élő embereket, a tájat… Ennyi zöldet a sivatagban töltött hetek után.

Az éjszakát egy couch surfernél töltöttük, további 5 surfer és egy kutya társaságában.:-)

Másnap hajnalban aztán elindultunk a lagúna felé. Egy „szervezett” túra keretében…szervezet túrán, mi? kérdezhetnétek. Tettük ezt azon egyszerű, prózai oknál fogva,mert olcsóbb és gyorsabb volt eljutni a túra kezdetéhez mint busszal. Elvileg!! Hajnalban ki is álltunk 5.15-re a megbeszélt kereszteződéshez, ahol elvileg felvett volna a busz. Egy olyan kereszteződéshez, mihez Dóri biztosan nem állt volna ki egyedül. Egy óra múlva még mindig semmi, kezdett világosodni és legalább 5 olyan helyi busz hajtott el mellettünk, amivel ugyan három átszállással de elvileg eljuthattunk volna a hegy lábához. Végül kb. 1,5 órával később megállt mellettünk egy autó, benne egy belga párral. Mondták,hogy ők is annál az irodánál foglaltak ahol mi és ebbe a kocsiba kell beszállnunk. Megörültünk, hogy na végre irányba vagyunk, nem hagytak itt bennünket…de!! újabb 30 perc várakozás…sofőrünk mondta hogy nyugi, ő sem tudja meddig kell várni, majd hívják, hogy melyik buszra tegyen át bennünket. Lassan elindultunk, megtettünk 2 km-ert, majd újabb várakozás. Végül jött egy busz és még 3-4 minibusz,amiről mindenkit áttereltek egy nagyobb, rettenetesen hideg buszra. Na de végül elindultunk, kb.2 órás késéssel. Ennek ellenére a beígért reggeliző megálló nem maradhatott el, pedig mindenki nagyon szeretett volna már tovább menni…na de ugye ez a turistás buszozás része. Ittunk egy coca teát mi is, míg a többiek megreggeliztek és végül elindultunk a végcélunkhoz. Sofőrünk rettenetesen gyorsan vezetett a kb. 1m széles föld úton, aminek az egyik oldalán szikla a másikon szakadék tátongott. Sajnos pont oda és vissza is a szakadékos oldalon utaztunk, így kb 2 órás halálfélmet is kaptunk a túra mellé.
Útközben:

Utolsó buszként végre odaértünk a völgyhöz. Innen 4600 méterre kellett felcaplatni, ami bizony elég húzós volt, mind távolságban, mind a magaslati nehézségek miatt.

De hihetetlenül változatos és pazar tájakon mentünk végig, mezők, patakok, sziklás kaptatók, több lagúna melletti ösvény, vízesések és hófödte csúcsok kísértek minket utunkon. 1 óra után sajnos elkezdett esni, majd szakadni az eső, ami csak arra 20 percre enyhült, amit a lagúnánál tölthettünk.

Csodás fák a hidegben:

Az egyik kedvenc fánk az úton:

Elkezdett esni:

Szóval végül megérkeztünk a Lagúna 69-hez és hiheteteln örömteli volt az a kb fél óra amit ott tölthettünk.

Egy kicsit kisütött a nap és elállt az eső:-)

De hihetetlen volt a hideg is, így nem nagyon tudtunk ücsörögni. Kezünk elfagyott és az út utolsó szakaszán jég eső és hózápor is volt. (2 napja még sivatagban főttünk kb 35 fokban…)

Visszafele aztán már szinte végig esett az eső, néhol szakadt is. Bőrig áztunk, a bakancsaink is, mindenünk… hiába a poncsó és esőnadrág. A következő fontos beruházásunk egy valóban esőálló felszerelés lesz, mert nagyon nem jó nedvesen a hegyen… 🙂 majd 4 órát a buszon töteni, ezután pedig felszállni egy 8 órás éjszakai buszra…ami úgy volt, hogy nem is indul el (de erről a következő részben..:-) izguljatok egy kicsit..
Visszaúton:

Oda kell visszaérnünk:-)

Újabb lagúnát pillantottunk meg a fák között: