Kultúra-kondér: Kína kosza a körmünk alatt.

Eddig is tapasztaltuk már a „sötét” oldalt Délkelet-Ázsiában, de valahogy Kínában csúcsosodott ki az, hogy mennyire kívül vagyunk a komfortzónánkon, s hogy több évtizedes, de tán évszázados szakadék van köztük és a nyugati, európai civilizáció közt, s ez legérzékletesebben a higiéniai szempontok révén tűnik elő.

Nem akarjuk annyira ezt Kínára kihegyezni, nem akarunk panaszkodni mert kiváltságos, hogy úton lehetünk és mivel csodás napokat (is) töltöttünk itt, és sok minden benne van abban, amiért pont most, Kínában gyűltek össze ezek a gondolatok.

7 hónapja úton vagyunk, elfáradtunk

Lényegében nincs otthonunk, még ha otthonokba fogadnak is be bennünket, sokszor azért imádkozunk, hogy a következő szálláson legyen meleg víz, rendes ágy, nyugati vécé, és ne csak az a guggolós fekete lyuk, ami különösen Edvárd számára rémálom…Hogy 4 hónapja ázsiai ihletésű eledelen tengetjük napjainkat, ami lényegében a rizs különböző formációja valamilyen lével, lottyasztott zöldséggel, vagy csak valami lottyasztott zölddel..Szóval mint korábban írtuk, itt Kínában sokalltunk be legjobban ebből a hőn szertett konyhából.

Na, de mi az amit a hasunkon kívül tapasztaltunk?

Egyik legerősebb és legérdekesebb téma a házasság kérdése volt.

Már korábban írtunk róla, hogy az angol iskolában is feltettük ezt a kérdést. Azóta is mindenhol előhozakodunk vele, és egyre izgalmasabb részleteket tudtunk meg a házasság intézményéről Kínában. Az alap, hogy a lányok csak azt nézik, hogy milyen munkája, fizetése, kocsija van a leendő apának, és hogy van e háza? Amíg nincs, addig lényegében jobb ha nem is keresgél, mert esélye nincs. Eleinte azt hittük ez túlzás, de azóta is mindenhol ezt halljuk, szóval kezdjük elhinni. Miért is? Az egyik fontos tényező, hogy a „népesség-szabályozás” óta a családokban csak egy gyermek lehet hivatalosan, és a kezdeti időben divattá vált – ahogy szinte mindenhol a világon ez az elsődleges-, hogy fiúgyermek legyen az az egy. Erre persze mesterségesen is rásegítettek rendesen.

Szóval most egy olyan generáció vergődik ebben a társadalomban ahol 4-5-ször több a férfi. Ez két dolgot hoz maga után. Kialakult egy elég erőteljes verseny a férfiak közt, bár inkább a pénz a mérce itt. A másik, pedig hogy elindult egy nagyon komoly vagyoni és és szellemi szelekció, már-már a hitleri Németország „übermensch”-eire emlékeztet: a szülők nagyon komoly ráhatással nem engedik a gyerekeiknek, hogy a „szintjük” alattival házasodjanak.

És még egy fontos tényező, ami miatt nem lenne jó kínai férfinak lenni:

Egy párbeszéd, ami egyik couchsurfing szállásadónkkal zajlott, de többen is megerősítették.

– Mivel ilyen erős a születésszabályozás kényszerítő ereje, biztosan nagyon magas az abortusz száma.
– Annyira azért nem kiemelkedően.
– Akkor mit csinálnak a házaspárok az első gyerek után, ha mégis történik valami?
– Egyszerűen nem élnek szexuális életet.

Szóval egy kínai férfinak szembe kell nézni az anyagi kihívásokkal, hogy megtalálja élete szerelmét, majd a produktív beteljesülés után ((értsd összejött a gyerek) minden energiáját a család szintjének fenntartására szentelheti. Hát nem egy szenvedélyes trubadúrlíra ez. Persze biztos vannak kivételek és bizonyosan ez egy felnagyított aspektus, de ha csak néhány 10 %-ról van szó akkor is milliókat érintő tendencia ez.

Ha a férjnek mégis kedve támad virgonckodni, akkor a feleség elküldi a sarki masszázsszalonba, hogy levezesse libidóját. Ahol persze nem csak ellazítják a tisztes apát. És mindez egy bevett szokás, csak hogy a feleségnek ne kelljen asszonyi kötelessége után néznie.

Még egy pikáns adat: Pekingben van egy park ahova édesanyák járnak el, és a fiú vagy a lányuk „házassági-portfóliójával” járnak ki és kötik meg a jövőjüket érintő legfontosabb szerződéseket. SIC!

Higiénia

Már korábban említettük a higiéniai viszonyokat. Ezt most nem részletezném újra, csak egy érdekes összefüggésre utalnék. Mivel a lakosság nagy százaléka nem használ wc papírt, így iszonyatos mennyiségű papírt mentenek meg. 1.3 milliárd emberről van szó. Persze a nagyvárosok tanultabb emberei már a nyugatias módon fejezik be a szükség pillanatait, de azért ez az összlakosságnak elenyésző része csupán. Szóval köszönjük a sok megmentett fát és amíg nem kell kezet fogni addig semmi rossz érzésünk nincsen. Persze olyankor azért beugrik a kép az ember fejébe, hogy vajon kakilt-e már ma az illető s vajon a lögybölés akrobata mutatványát végezte-e az illető, vagy csak simán kitörölte? És itt, Kínában nem érdemes azt a vicceskedő kérdést feltenni, hogy Te melyik kezeddel törölted ki a segged ma reggel? (a válasz: papírral) mert lehet, hogy itt nem értik, hogy miért nevetünk azon, ha azt mondják a ballal… Mert tényleg. Persze nem tudunk konkrét számokat mondani, de azért a tendencia szembeötlő egész Kínában és Délkelet-Ázsiában. Természetesen ez most így nagyon leegyszerűsített és igazából egészséges és környezetbarát módja ez a tisztálkodásnak, csak nekünk még szokatlan.

Nincs mimika.

Vagy nagyon gyér. Sokáig nem értettük, ezek a kínaiak miért szeretnek ennyire ordítani. Aztán rájöttünk, illetve szállásadóinkkal beszéltünk is róla, hogy két oka van. Egyrészt érvényesülni kell a tömegben. Itt mindig tömeg van. Ha egy kínai elmegy egy magányos sétára a természetbe az azt jelenti, hogy lefoglaltak egy mikrobuszt és minimum heten vannak. Szóval eleve tömeg van, és mindenhova együtt mennek.

A másik ok, hogy valóban nincs mimikájuk,olyan, mintha nem mozognának az arcizmaik. Azért nem is lesznek öregként ráncosak, mert nem ráncolják a bőrüket soha. Ezért van az, hogy kiabálnak, mert csak a hang erősségével tudják kifejezni az érzéseiket, illetve az iróniához, szarkazmushoz nem igazán kifinomultak. Ezen tézisünknek még egy bizonyítéka az oly híres maszkművészet és maszkot váltogató színdarabok. A maszk beszél az arc helyett.

Talán kicsit negatív színben festettük meg Kínát ezekkel a gondolatokkal.

Ezért el kell, hogy mondjuk, hogy a másik oldalon pedig csodálatos emberek vannak.

Nagy-nagyon szívélyes, kifinomult és művelt emberekkel találkoztunk itt Kínában, akik nyitottak, jól neveltek, melegszívűek.

Ott vannak ők az egyik oldalon néhányan, s a másikon a tömeg, milliárdjaival.

Az a tömeg, amelyik átugrotta a 20. századot, és belecsöppent egy high-tech, pénz orientált világba – ahogy Gyuri barátunk ragadta meg nagyon élesen és világosan.

De mi mégis azt mondjuk, hogy Kínának van jövője, csodálatos lehetőségek állnak előttük, s tán még valami jót is ki tudnak hozni belőle, ha több ilyen tehetséges, okos, nagyszerű embert nevelnek ki, mint akiket mi megismertünk. De addig is ott áll egy súlyos milliárd ennek útjában, egy embertömeg, aki enni és fogyasztani akar, mert megbolondítja a kapitalista világ propagandája, és lehet, hogy felfalja a világot, s nem lesz hova megvetni annak az új világnak az alapjait, ami már ott bimbózik néhány fiatal kínai szívében.