Kultúra Kondér: Tourist only – NEPÁL
Érdekes tapasztalat a kulturális dolgokról beszélni egy olyan országban, ahol a gazdasági bevétel legnagyobb részét a turizmus adja.
Mi is az, ami oly különlegessé teszi Nepált.?
A hegyek, a kicsit már-már kőkorszaki viszonyok, bizonyos területeken, az árakban tapasztalható szabad mozgástér, az embereken tapasztalható végtelen nyugalom és könnyedség.
Na de nézzük részletesebben mit is láttunk itt.
Megérkezvén a reptérre elég könnyen átjutottunk a határon, ami mindig jó szájízzel indítja tapasztalatainkat egy adott országban.
A csomagjaink is épségben megérkeztek, pedig azt lehet olvasni nagyon sok fórumon, hogy bizony fosztogatják őket Nepálban. Aztán végre valóban vártak minket a szálláshelyünkről, de azt akarták hogy fizessünk 10 dollárt annak az embernek, aki a táblával várt minket, mert egy órával többet kellett várnia. Azért az a nyomás amit ott gyakoroltak ránk, eléggé kellemetlen volt. Persze biztos ausztrálnak vagy amcsinak néztek minket, és hát nekik 10 dollár az tényleg nem sok borravalónak.
Most már egy hónappal a hátunk mögött mondhatni megszoktuk a századelős körülményeket, de azért ez nem olyan egyszerű, mint hangzik.
Mik is ezek?
Nincs fűtés.
Ez napközben nem annyira elviselhetelen,mert felmelegszik a levegő 15 fokra is a napon. De ez csak napi 3-4 óra a maradék 20 órában hideg van. esténként pedig nagyon hideg.
Amikor az ember hónapokon át (mert általában Kínában sem volt fűtés) úgy alszik el, hogy fázik és összeszorítja a fogát, és 5-ször is meggondol egy éjszakai pisilést, azért az nem kellemes. De itt az emberek így élnek és hálásak vagyunk, hogy ezt megtapasztalhatjuk, hogy nem egy kellemes hotelban hajtjuk nyugovóra a fejünket, hanem a bőrünkön tapasztaljuk az itteni életet.
Nincs meleg víz.
Vagy csak nagyon ritkán, vagy csak langyos. Az elébb említettekkel kombinálva a meleg víz hiánya azt eredményezi, hogy az ember nem akar annyira feredni. Valahogy a fázás felülírja a koszosság érzetét. Szóval voltak olyan időszakok amikor csak 2-3 naponta tudtuk rávenni magunkat a fürdésre, pedig minden meleg ruhánkat magunkon viseljük, mindig.
Nincs áram.
Vagyis van, de nem mindig, meghatározott időkben csak.
Ez eléggé rossz hatással van az amúgy is nagyon lassú internetre. Sokszor már este 7-kor ágyban vagyunk, mert nincs villany, nem lehet olvasni, és amúgy sem akarja az ember kivenni a kezét a takaró alól.
Viszont az az üdvrivalgás a faluban, amikor este visszajön az áram és fellehet kapcsolni a villanyt, hihetetlen. És persze rögtön az egész család rácuppan a tv-re. Másik kedves dolog ilyenkor még, hogy bekapcsolják az elektromos fűtőtestet, és ha a lábad közé veszed még meg is melegít egy kicsit.
Amúgy hasztalan a 80 m2-es szobában, főleg, hogy az ajtó mindig nyitva..:D
Ilyenkor az ember egy kis tánccal melegítheti fel magát:-), ahogy Narajan és Edvárd tették, a lányok nagy örömére.
Sokszor látni esténként a falvakban az apró kis tüzeket.
Minden háznál van egy vasedény, amiben ha akad egy kis felesleges fa, akkor tüzet gyújtanak. Ilyenkor a szomszédok is átjönnek, s együtt melengetik a kezüket a sötétben, együtt vannak, beszélgetnek.
Ezek a dolgok úgy hangozhatnak, hogy bizony ebben az országban meglehetősen nehéz boldogulni, nehéz itt tartózkodni, és bizony vannak olyan pillanatok, amikor majdnem sírva fakadunk az esti szobában az 5-6 fokban, de mégsem tudják elvenni ezek a dolgok Nepál varázslatát.
Mert ez az ország varázslatos. Nepál varázslatos.
Még akkor is, ha sokat vesztett fényéből az elmúlt években az elanyagiasodás és a pénzéhség miatt, még mindig nagyszerű emberek lakják, és még mindig szemet-gyönyörködtető tájak borítják ezt az országot.
Nagyon szeretünk találkozni az itteni emberekkel, nagyon kedvesek mindenhol, különösen, ha az embernél van bukósisak. Már említettük korábban, akkor minden egyszerűbb. 🙂
Étkezés
Nagyon nagy öröm volt számunkra, hogy az étkezés a vegetáriánusoknak nagyon könnyű, minden étteremben, legalább a menü harmada vega, és meglepő módon az ésszerűséget követve, ebben az országban még a vega ételek az olcsóbbak.
Emberek
Másik fura tapasztalat az az idejött nyugati emberek szelekciója volt. Nagyon sokan meditációs központokba jönnek, otthagyva ezreket, látszik is ezeken a helyeken a beáramlott nyugati forrás. A másik a nagyon hippik tömege. Mert itt minden take it easy, semmin nem kell feszülni, és ha az ember Thamel utcáin jár, akkor minden 50 méteren ajánlgat valaki valami varázsgombát, vagy hasist.. szóval ezért is szeretik a hippik.
De vissza a nepáli emberekhez. Van bennük valami nagy zordonság, valami ősidőkből jövő keménység, de mindezt felülírják nagyon hamar, ha az ember rájuk mosolyog. Persze valahol ott lebeg a levegőben a gorkhák Kukrija, és sosem tudod, hogy mikor kerül elő az a penge..:) Jobb azért nem kötekedni velük.
Persze Indiában már rádöbbent Edvárd, hogy ezek a szikárnak hitt emberek, mennyire gyengék, amikor kihívta az egyik örök-ifjú szkanderozni. (Két kézzel kapaszkodott a fiú és az egész testet megemelte Edy. Eleve 60 kiló az átlag.. még a nagyobb daraboknál is. Másrészt ez a szegényes, rizs alapú étkezés azért nem nagyon ad erőt az izomzat építésénél. Szikárak ezek az emberek, hatalmas terheket képesek elvinni, de valahogy mégsincs bennük az a kraft.
Talán mert sosem mérgesek. Narayan azt mondta 1-2 évente egyszer szokott mérges lenni. Igaz olyankor egy hétig elkerüli a családja és ő is őket, mert úgy fortyog. De máskor inkább nevetnek, teáznak, s holnapra hagyják a gondot. Nagyon jó ez a habitus, bár bizonyosan nem olyan termelékeny, mint a nyugati agyon stresszelt munkatempó, de minek olyan sok..:) ?
Hulladék
Nagyon nagy gond van Nepálban is a szemét kezelésével. Elsősorban az, hogy nem kezelik, nem törődnek vele. Vannak olyan folyórészek Kathmanduban, amit kotorni kell a szemétlerakódások miatt. A legtöbb szemét pedig, nem meglepő módon az idehurcolt nyugati cégek termékeinek csomagolásából adódik.
Viszont reménykeltő, hogy vannak alternatív ötletek is a szemét felhasználására. Itt mindenki, mindent újrahasznosít. Imádjuk..olyan ötleteik vannak ez embereknek természetükből fakadóan, hogy csak csodálkozunk. Természetesen nem tudják, hogy éppen ‘újrahasznosítanak’:-). Csak tartsák meg jó szokásukat!
Íme néhány a legjobb ötletekből, amit a boltokban is lehet kapni:
A képen latható karácsonyfa díszek, székek, alátétek, ékszerek mind chipses zacskóból készültek, mert persze itt is a szemét nagy részét a mini mennyiségbe csomagolt snackek adják, amit mindenki egytől egyig csak eldob az utcán, ahol éppen az utolsó falatot beveszi a szájába.
Művészi autók
A másik kedvencünk az autók használata, és azok otthonná alakítása. Ha valakinek van egy busza, vagy teherautója, az már komoly vagyoni szintet jelent, s olyan módon összenő vele az illető, hogy személyiségének kifejezőjévé válik, s ráfesti lelkivilágát..:)
