Menu a’la world trip/ Ételek a világ körül-Indonézia

Indonéziába érve újra élvezhettük az ízeket. Különleges gyümölcsöket és zöldségeket kóstoltunk meg. Sajnos, ahogy írtuk olcsóbb csirkét venni, mint zöldséget, ezért mindenben alapból van Ayam, azaz csirke így sok helyen nagyon nehezen tudtuk megértetni az árusokkal, hogy márpedig a csirke is állat és mi azt sem eszünk. (Vegtáriánus itt=vörös húst nem evő.)

Így fő táplálékunk a helyiek által naponta háromszor-négyszer fogyasztott nasi goreng vagy mie goreng volt. Nasi=rizs,mie=tészta, goreng=sült. Lehet,hogy így első hallásra egyhangúnak tűnik,de egyetlen egyszer sem ettünk két egyformán elkészített sült rizst vagy tésztát. Ez olyasmi itt, mint nálunk a főzelék. Minden háznál kicsit más.

Íme a variációk…mindent nem fényképeztük le természetesen, csak 1-2őt:)

Az emberek indionéziában általában nem főznek otthon, mert olcsóbb az utcán lévő warungokban enni. A warungokat leginkább lacikonyhának lehetne fordítani. Minden utcasarkon van egy-kettő. Este pedig több sávos főutak mellett állítják fel sátraikat,kocsijaikat az árusok.

Ettünk furcsa indiai-indonéz kulináris keveréket is (sajnos annyira nem volt nyerő nálunk)

A trópusi gyümölcsök közül abszolút kedvencünk a mangosztán és a passion fruit. A mangosztán lehet, hogy nem néz ki valami étvágygerjesztően,de annyira finom, amennyire nagy becsben tartják itt dél-kelet ázsiában.Egy ősi legenda szerint, Buddha napkeltekor egy fehér elefánton az erdőben járva megpillantotta és megízlelte a gyümölcsöt. Jótékony hatását érezve megáldotta a mangosteent, és a mennyország ajándékaként az embereknek adományozta. Az ázsiai emberek ezért a mai napig az egyik legszentebb és legértékesebb gyümölcsök egyikének tartják, amit az istenek gyümölcsének is hívnak.

(mangosztán)

(Passion fruit)

A banánnak rengeteg fajtáját kóstoltuk meg. Van amelyik húsa fehérebb,de van ami egészen sárga. Mindenhol lehet kapni az út mentén és nagyon, nagyon finom.

Amiben visziont csalódtunk itt az az ananász,a mangó az avokádó és a narancs. A narancs helyzete nagyon érdekes itt. Gyakorlatilag nincs narancs, csak mandarin és ezt hívják narancsnak. Vizsont a lime mennyei. A fenti három gyümölcsöt pedig Mexikóban kell enni.

Jávára érve kóstoltuk meg annak a családnak a farmján, akiknél laktunk a sárkány-gyümölcsöt.

Egy igen szúrós kaktusz szerű bokron nő:

Nagy örömünkre minden homestay szálláson gyümölcs (is) volt reggelire. Általában ananász, dinnye és papaja.

Amit imádtunk itt az a  gyümölcs lé…valóban gyümölcsből van…mindig 100%-os:)

Megkóstoltuk a kókuszos palacsintát. Természetetesen ennek is rengeteg változata van.

Itt a kókusznak egyébként is rengeteg felhasználását ismerik. pl: az egyik legfinomabb rizses étel, amit ettünk csak sima sült kókusz körettel volt elkészítve. Ez egy igazi balinéz spacialitás, amit nem is láttunk máshol. De a gado-gado nevű étellel is csak itt találkoztunk. Ez nagyjából főtt zöldségeket jelent mogyoró szósszal leöntve.

És itt is előszeretettel fogyasztják az édeskrumplit..balinéz mártással:

A tempével készült ételeket is nagyon szerettük:

De a legfonomabb ételeket természetesen most is „otthon” ettük. Indonéz családunk:) minden létező vegetariánus indonéz ételt megkostóltoltatott velünk.

sok mindenről nem is tudtuk micsoda pontosan. A bal felső sarokban nagy kedvencünk a sült banán sajttal szórva, mert az indonézek előszeretettel használják a sajtot az édességekre szórva (sajnos a tészta nevét,amibe a banánt kell csomagolni nem sikerült megfejteni,de a réteslaphoz hasonló.)

Kókuszdióhéj parázson sült kukorica:

Édességek, amelyeket szinten Talitaékkal kóstoltunk meg:

fagylalt meleg és hideg formája

Dóri nagyon szereti a fagyit,de ez azért rajta is kofogott. Kicsit máshogy értelmezik itt a fagylaltot. Gyakorlatilag tört jég leöntve szójatejjel, megszórva csokoládéval és kókuszreszelékkel, avokádó darabokkal és valami fura barna zselével.

Viszont ez a torta nagyon finom volt:

Surabaya finomságai: sült banán és valami más,a miről nem tudjuk mi volt,de nagyon finom.

Amit még nagyon szeretnek az indonézek, azok a snackek. Mindenhol lehet venni őket, különböző ízekben. Mi is kaptunk útravalóul indonéz családunktól egy zacskóval Yogjakarta felé menet.

Szintén útravaló Karimunjawára menet. Senkinek nem volt ilyen finom ennivalója a hajón:

viszont ezzel a rizses, kókuszos édességgel nem tudtunk megbarátkozni.

Edi kedvence, Karimunjawa éjszakai piacon halevés:

Végül sok-sok hét után Emőkének köszönhetően ellátogattunk egy igazi indonéz konya ihletésű vegetáriánus étterembe.