Montenegrói kalandozásaink – Grebaje-völgy
Második napunkon a Grebaje-völgy felé indultunk. Elkezdtünk reggel felfele is mászni, de nagyon felhős volt az idő és tudtuk, hogy maximum 3 óránk van mielőtt leszakad az ég, ráadásul a folyó úgy szelte át a túra útvonalat, hogy gyerekkel a hátunkon nem éreztük komfortosnak, hogy átmásszunk a sziklákon, úgyhogy tovább mentünk egészen a völgy belseje felé.
A fölénk tornyosuló hegyek sajnos ilyen misztikus köd felhőbe burkolóztak, úgyhogy nem láttuk milyen monumentális csúcsok vehetnek minket körbe, de ennek is meg volt a maga hangulata. Igazából itt is szerencsénk volt. Jó korán indultunk, mert Maja is korán ébredt, úgyhogy csak szitált az eső mikor visszafelé gyalogoltunk és éppen mikor beléptünk a szállásunkra, akkor kezdett ömleni az eső és aludt egy jót a karomban. (Ezért nem volt rossz a kilátásunk így esőben sem:-):
Persze Maja az eső nadrág, esőkabát ellenére is térdig vizes lett, de annyira élvezte, hogy a kövek között sétálhat, meg lehet sarazni, hogy hiába kérdeztük a visszafelé vezető 3 km-es útvonalon, hogy szeretne-e apa hátára menni, nem akart, ő „túrázik”
Néha a kirándulásokon szeretett volna feljönni az én karomba, de azért, hogy az alkudozást elkerüljük, kinek a hátán utazik, mindig azt a két választási lehetőséget ajánlottuk neki a túrákon, hogy vagy apa nyakába/hátára megy vagy sétál. Általában utóbbit választotta, míg maga fel nem kéredzkedett Edvárd hátára, de most teljesen meglepett minket, hogy ilyen hosszan gyalogolt. Nagyon büszke volt magára, hogy túrázik. Ráadásul, mivel hagytuk felfedezni a helyeket ő bukkant rá egy ilyen csodás letérőre az útról. (A képeken a mohával borított köves útvonal.)
Utolsó napunkon késő délutánra tisztult ki valamelyest az ég, és elsétáltunk az Ali pasha-forráshoz. Gyönyörű út vezetett oda a szállásunktól és épp akkor tértek haza a tehenek is, úgyhogy egy egész csorda kolompolt el előttünk Maja nagy örömére.
Indulásunk reggelén pedig újra kisütött a nap egy picit, és mi azonnal le is ültünk a kinti asztalnál, hogy ott fogyasszuk el a reggelinket. Általában nem olyan szállásokon alszunk, ahol van reggeli, úgyhogy igazi élmény volt, ráadásul itt készített házi gyümölcsleveket szolgáltak fel nekünk.
Innen csak egy állomásunk volt a hazafelé vezető úton, Szerbiában.