Pizzaro Peruja – inka inkognitó.

Kicsit ez a bejegyzés a kultúra kondér alá sorolódik.

Ma Cusco inka-keresztény oldalát indultunk felfedezni.

Ellátogattunk több inka emlékhelyre és be is fizettünk az egyik legfontosabbnak tartott inka lelőhely megtekintésére, Coricanchába (quechua szó, jelentése: arany udvar) a nap templomába,ami mai Santo Domingo templom alapját képezi.

Igazán érdekes, de inkább megrázó élmény volt. Maga a hely különösebben nem szép, nem gyönyörködteti a szemet. Eltöltöttünk itt egy órát, talán többet is…na de miért tett ránk ekkora hatást?

Ahogy beléptünk a „komplexumba” spanyol kerengők és a második-, a spirutuális gyarmatosítás emlékeit láthattuk.

Végül egy teremben lévő festményről megtudtuk, hogy ez a hely, ez a pár száz négyzetméter volt az inka birodalom és az inka vallási élet legynagyobb központja. Maga az univerzum központja. Minden hit és minden vallási erő ide öszpontosult. Sugárszerűen ide kapcsolódott minden templom és minden vallási hely hajdan az Inka Birodalom idején. Ez egy olyan templom volt, melynek minden falát arany lemezek fedték, melyeken fontos történetek és szimbólumok voltak. Mikor a nap kisütött, akkor az egész tér fényárban úszott és olyan volt, mintha a nap belsejében lennénk.

Mit tettek a spanyolok, mikor megérkeztek, látván eme sok aranyat, mi tett Pizzaro öccse a „birtokával”? Mennyi arany!!! Óvasszuk be, aztán lesz belőle aranpöcsétgyűrű, aranlánc, arankarkötő…stb. A templomot meg romboljuk le, (most így néz ki):

Építsünk körösztényt fölébe, ami a fizikain túl sprituális győzelmet is jelent az őslakosok felett. Valamit itt le kell szögeznünk. Lehet, hogy a világ célja, hogy egy homogén egységgé váljon, minden uniformizálva legyen, egy megértés alá, egy vallásban, lehet ez a kereszténység, iszlám, akármi..majd amelyik az erősebb, sikeresebb, népszerűbb lesz, az lesz az egyetlen. De a „mi világunk”, a mi megértésünk azon az alaptételen nyugszik, hogy az élet rendje a sokféleség, hogy nincs egy tökéletesség semmiben, hanem apró mozaikok vannak, melyeknek ugyanolyan fontos a szerepük. Ezért amikor ezeket a történéseket látjuk, mint itt az inka vallás centrumában, a spanyol-keresztény gőgöt és felsőbbrendűséget akkor végtelen szomorúság és talán undor fog el minket. A spanyolok temploma kétszer leomlott az elmúlt pár száz évben mikor Földanya megrázta magát. Az inka romok és inka alapok maradtak. Nem érdekel minket, hogy már majd 500 éve itt élősködik a kereszténység, mérgezve a helyi kultúrát…pusztítva azt. Amíg nem építik vissza a lerombolt templomokat, addig sajnos itt nem Jézus tanait hirdetik, hanem egy intoleráns világhatalom „spirituális” erőszakpolitikája az, amit itt kereszténységnek hívnak.

S valami történik inkognitóban.

Megmaradt az inka, a quechua…Minden mozdulatban, minden színben, minden lélegzetben, a fényben. Mert ennek a földnek az istenei nem könyvekből, és próféciák absztrakt világából bújtak ki. Ennek a földnek az istenei itt vannak, jelen vannak, az élet és a természet minden megnyilvánulásában. A Nap, a Hold, Föld Anya, Szivárvány, Szél, Mennydörgés…még hosszan sorolhatnánk.

Minden látható itt a templomban, ami a mostani templom alapját képezi. Megmaradtak és az emberek feléjük fordultak, annak ellenére is, hogy erőszakkal kereszténységre lettek térítve. Mit tettek hát? Kiszínezték azt a szürke és depresszív vallást, amit az akkori spanyol konkvisztádorok erőszakosan hoztak ide. Látjuk ezt a kereszteken, a templomokban, a szentek vonásain…



Igazolja ezt az is, amit az utcákat járva látunk. Az épületek alapzatai az inka kövek.

A „pogány” inka civilizáció minden kísérlet ellenére elpusztíthatatlannak tűnt a spanyolok számára és végül ezekre az alapokra emelték házaikat.

Itt a szűzanya is kicsit füstös képű és vidámabb….:) De nem csak itt őrizték. Őrzik szavaikban, ahogy az ég felé fordulnak, ahogy a földbe markolnak. Nem lehet elvenni, sem megmásítani azt amit az idő a vérbe ír… Ezek az emberek Quechuák, a nagy Inka uralkodók népei, akik mind a Nap gyermekei.. istenek szülöttei… Nem hisznek pokolban és mennyben.. a fényben hisznek, földben, a szélben…Bár visszaengednék őket oda ahova tartoznak…

És hogy mi maradt ebből?

Eltűnteti vagy megtartja ezt a színes, csodálatos, az európai ember számára teljesen érthetetlen kozmológiával rendelkező népet a turizmus? Ezt nem tudjuk…hallottunk ilyet is, olyat is túravezetőkkel vagy egyszerű idősekkel összeakadva a városban. Mindenesetre quechuának lenni itt még mindig nagy büszkeség.