Simla – Utolsó új állomásunk Indiában
Egy röpke 14 órás buszozás után a hegyekben a 3+2 üléses buszon megérkeztünk Simlába.
Erről a városkáról azt kell tudni, hogy ez volt a nyári rezidenciája az angol tiszteknek, befektetőknek, mágnásoknak, akik itt tanyáztak Indiában. És bizony ezeket a nyomokat nagyon felfedeztük itt. Ez a város nyerte el a legtisztább címet Indiában, ami valóban látszik. Miután szállást kaptunk a Wahoo közösség házában, reggel elmentünk a város központjába, ami lényegében a hegy tetején van, és egy templom köré csoportosul. Csináltattunk képet Dóriról.(Ok,ez kicsit turistás volt, de annyira kedves volt az árus és mi, fiúk rábeszéltük.)
Ahogy elnézzük a képeket, látható, hogy mennyire európai jellege van ennek a városkának. Nagyon szerettük a látványokat, amik elénk tárultak. Estére kivettünk egy szobát, így utolsó éjszakáink egyikén Indiában, mert azért itt a hegyekben elég fázós volt a földön aludni előző este couch surferünk irodájában.
Másnap reggel elmentünk az állomásra, ahol felszálltunk a Toy-trainre, ami lényegében egy kisvasút, ami egész lassan ereszkedik le a hegyről. Csodaszép látványban volt részünk.
De még az út előtt megismerhettünk egy valódi gurut. A Wahoo közösség alapítóját és elnökét. Ez a bácsi egy szikh rubint kereskedő, akit a mestere spirituális útra térített egy 40 napos vezetés révén. Előtte csak a pénznek és az üzletnek élt. Azóta már helyet kapott az életében a szellem, az elmélyülés, a társadalmi szerepvállalás. Nagyon intuitív volt a jelenléte, nagyon jól rátapintott mindegyikünk jellemére, és hihetetlen jó kisugárzása is volt. Mindez egy intellektuális személy szavain keresztül. Nem semmi. Elmesélt nekünk egy történetet egy német lányról, aki eljött hozzá, hogy megkeresse a békét és a megvilágosodást. Ő azt tanácsolta neki, hogy menjen vissza Németországba és ott is meg fogja találni magában, nem kell ehhez egy ashram.
El is értünk Kalkába a vonattal, ahol újabb meglepetés várt ránk. 🙂
