Beigazolódott, hogy a természetet jobb elzárni az ember elől. (?)
Jobb, ha a városainkban maradunk és nem bántjuk a természetet?
Alig pár nap múlva indulunk útnak az Egyesült Államokba, ahol jó pár kisebb-nagyobb nemzeti parkba szeretnénk ellátogatni. (Az út céljáról, és hogy pontosan merre megyünk, hamarosan bővebben olvashattok.) A „goverment shutdown” (amerikai kormányzati intézmények részleges bezárás) akkor történik, ha a törvényhozás vagy az elnök nem fogadja el, illetve írja alá a szövetségi szervek finanszírozásáról szóló határozatot, így a kormányzati intézmények finanszírozását egy időre felfüggesztik. Ebbe a nemzeti parkok is beletartoznak és immár 19 napja nincs finanszírozva a működésük. (Amerika történelmének eddigi leghosszabb shutdownja egyébként Bill Clinton elnöksége alatt történt és 21 napig tartott.)
Obama elnöksége alatt is volt ilyen részleges bezárás. Akkor teljesen lezárták a nemzeti parkokat, ami óriási közfelháborodást okozott. Nyilván, életünkben lehet, hogy egyszer odalátogató turistakén, akinek limitált ideje van, hogy ellátogasson a nemzeti parkokba ez nagyon rossz hír, viszont, ami most történik, talán még rémisztőbb.
A Nemzeti Parkok ugyan jelenleg nyitva vannak a nagyközönség előtt, amíg nem rendeződik a helyzet, de az állapotuk a képek és beszámolók alapján elszomorító. Szörnyű, ami most történik. Nem csak arról van szó, hogy a szuvenír boltok és látogató központok bezártak és ez, azt is jelenti, hogy nem lehet naprakész információt kapni a kirándulóknak arról, hogy melyik túraútvonalak járhatóak biztonsággal (ami a mostani időjárási viszonyok mellett óriási veszélyt jelent), hanem lezárták a mosdókat is, nem szállítják el a szemetet. A nemzeti park dolgozóinak egy nagyon pici része maradt csak, akik nem birkóznak meg az embertömegek által okozott károkkal. Munkájukat elkötelezett önkéntesek és magánadományozók próbálják segíteni és harcot vívnak az idelátogató emberekkel.
Mindezt 19 nap alatt sikerült elérnie az embernek.
Furcsa egy fordulat.
Az ember, aki régen ki volt szolgáltatva a természetnek, küzdött az életéért a vadon szörnyű élőlényeivel, meg kellett védenie magát az állatoktól… (legalábbis sokakban ez a kép él, és bizonyos értelemben ez vezetett ahhoz is, ahogy most leigázzuk a természetet) és most itt van, elértük, hogy élhetnénk békében. Ennek ellenére, fordult a helyzet és az emberektől kell védeni az élővilágot.
Az emberek reakciója pedig mi?
Nyilván, hál’ istennek nem a többségé. Az, hogy most mindent szabad. Be szabad menni autóval olyan útvonalakra, amit nem véletlenül zártak el a látogatók elől, bele lehet gyalogolni a Yellowstone nemzeti park gejzírjeibe, tavaiba, ahol helyrehozhatatlan károkat okozhatnak ebben a rettentően érzékeny rendszerben, el lehet szórni a szemetünket, hiszen nem a mi feladatunk, hogy haza vigyünk a csokipapírunkat, hanem a kormányé, aki most nem gondoskodik rólunk.
Az emberek által kidobott élelmiszer (mivel az egyébként vad-biztosan lezárt szemetesbe nem dobhatják) és szemét vonzza a vadállatokat. Ez ezért nagyon rossz, mert, ahogy a „Maci Laci” rajzfilmben Laci maci kedvesen elcseni a kirándulók ételét, a medvék rászokhatnak az emberi táplálékra, megtámadhatják az embereket, aminek az egyik következménye, hogy vagy elszállítják innen a veszélyes állatokat, vagy elaltathatják. …és ez csak egy a számos negatív következmény közül.
A park az ún. Nagy Yellowstone Ökoszisztéma központi része, bolygónk utolsó nagy, érintetlen ökoszisztémáinak egyike és a világ legelső nemzeti parkja.
A nemzeti parkokban egyébként szigorú szabályok vannak, ami most az emberek egyszerűen nem vesznek figyelembe. Nem tartják be, ha nem tartatják be velük. Tényleg idáig jutottunk, hogy nem érezzük, hogy ezek a szabályok értünk vannak? Hogy továbbra is élvezhessük a háborítatlan természetet legalább ezekben a kis „emberi élet elől elzárt” zónákban, a nemzeti parkokban?
Ez (is) Amerika
A nemzeti park, igazi Amerikai „találmány”.
Lehet sok rosszat mondani az amerikai, kapitalista társadalomra, a fogyasztás fellegvárára, de egy valamiben egészen biztosan élen járnak. Nem jártunk még a világon, olyan helyen, ahol az amerikai nemzeti parkokhoz hasonló működési rendszerrel találkoztunk volna. Az volt az érzésünk, hogy mindent megtesznek azért, hogy az idelátogatók ugyan részesüljenek a természet szépségéből, átlássák a túraútvonalakat, megtudják a hely történetét, geológiáját, megismerjék az élővilágát, mindezt úgy, hogy az érzékeny területeket és az élővilágot megőrzik.
Ralph Waldo Emerson költő volt az első Amerikában, aki felhívta a figyelmet arra, hogy az anyagi javak hajszolásával szemben az egyszerű élet és a természet szépségeinek élvezete nyújt valódi boldogságot. Az ő és Henry David Thoureau (Walden) hatására kezdett tevékenykedni John Muir, aki rájött arra, hogy a vadonnak spirituális, esztétikai s rekreációs értéke is van, sőt ezek az értékek felülmúlják a gazdasági érdekeket. 1890-ben a Yosemite Völgyben elérte, hogy megalakuljon az első nemzeti park, majd amerika és világszerte elterjedt a természet megóvásának ez a módja.
Ez triviálisnak tűnik manapság? Úgy tűnik mégsem mindenkinek.
Mégis milyen eltorzult világkép hagyja valakinek, hogy ha meglát egy teli szemetest, akkor lerakja mellé a szemetét és nem a táskájába, kocsijába tegye vissza (általában üresen)?
Nyilván és sajnos nem csak Amerikára jellemző az erdők, nemzeti parkokban való szemetelés. Nemrég jelent meg az alábbi cikk, a magyarországi szemétproblémáról.
Az országos kéktúra több részén is illegális „szemétlerakók” vannak és akkor a Tisza műanyag szennyezéséről még nem is beszéltünk.
Abból a szempontból persze érdekes ez a lezárás, hogy nagyon figyelemfelkeltő. Láttatja a problémát: ha valaki nem takarítja el a szemetünket, akkor alig pár nap alatt képesek vagyunk teljesen teleszemetelni a környezetünket. Levonják-e a nagy tömegek ezt a konzekvenciát, tanulunk-e belőle, abban nem vagyunk biztosak?!
Számunkra viszont igazol valamit.
Igenis, felelősek lettünk a természetért. Az ember, ha akarja, ha nem egyvalamiben kiemelkedett az élőlények közül. Képes önszántából elpusztítani azt a teret, ami az életfeltételeit biztosítja, kizárólag saját kényelme és azon hatalma okán, hogy ezt megteheti.
Miért szemetelhetik tele az emberek a parkot? Mert megtehetik. Mert van egy jó autójuk, amivel elmennek, amit telepakolnak kajával, joguk van saját nemzeti parkjukhoz és következmények nélkül üríthetnek és dobálhatják el a szemetüket bárhova. Joguk van, de kötelességet és felelősséget nem éreznek.
Sajnos beigazolódott, hogy az emberek legláthatóbb nyoma a világban, a szemét és emellett nem mehetünk el.
Az ember nem választható el a természettől, mert a természet részei vagyunk… de lehet, hogy mégiscsak el kellene? Hát tényleg eddig jutottunk?
Grand Canyon, Flagstaff, Superball. | Talpalatnyi történetek Edvárd és Dóri utazásaiból a világ körül
2019.02.11. @ 01:50
[…] most annyira jegesek voltak a kanyon aljába vezető utak,hogy nem mentünk le,illetve Government Shutdow miatt a kemping is zárva volt,azt pedig nem javasoljás,hogy egy nap alatt menjen valaki le és fel a […]
A napfény folyó völgye és a tündeösvény kanyon | Talpalatnyi történetek Edvárd és Dóri utazásaiból a világ körül
2019.02.28. @ 16:14
[…] nyitva, mert majd’egy hónapig nem tudták takarítani az utakat a sokat emlegetett ‘goverment shutdown‘ miatt és óriási hó volt, illetve a téli időszakban egy-két túrát le is zárnak a […]
A Zion Nemzeti Park és a mormonok | Talpalatnyi történetek Edvárd és Dóri utazásaiból a világ körül
2019.03.05. @ 20:52
[…] már írtunk, hogy a Nemzeti Park egy igazi amerikai és szerintünk a legjobb amerikai találmány, de most, ahogy itt róttuk a […]