Las Vegas – Jól néz ki itt minden, csak nem jó.

Ami Vegasban történik az vegasban marad! Mondják az amerikaiak.

Mi azért mesélünk nektek a pokol tornácáról, ahol minden olyan nagyon tökéletes és mégis minden olyan valótlan. Tényleg olyan mintha az emberek valami idő utánni időtlenségben lennének itt, ahol minden arra hivatott, hogy lekösse, lezsibbasssza minden érzékünket és észlelésüket és valamely istent dicsőítő mámoros vitustánc ez, de hol van ez az isten? Talán megbújt a Trump torony egyik eldugott takarítószobájában? (Van egy hatalmas toronyház a városban Trump nevével a tetején, ami egy hotel és azért épült, hogy mutassa az úriember jelenlétét a városban, aki nem kapott kaszinó nyitási jogot)

Na, de milyen is Vegeas?

Olyan tényleg, mintha bevennéd azt a kapszulát ami a nyúl üregébe visz és csak pislogsz hogy mi van. Vagy inkább lezsibbasztod az agyad, hogy ne kelljen a szemedet használni. Van itt minden kicsinyitve: Párizs, Velence, középkori palota, New York, stb.

Minket leginkább a velencei részek ragadtak magukkal, különösen a valóságszerűre festett égbolt…

Minden olyan lenyűgöző és mégis valószerűtlen. Az volt az érzésünk, különösen a casinókban, hogy van egy nagyon erős élmény-látvány sokk, és ha ez nem gyűr maga alá, akkor meglátod az egész színjáték gagyiságát és unalmas mivoltát. Bár egyikünk sem játékos, ezért a lelki-pszichológia oldalát nem tapasztaltuk, ez a mi értékrendünk találkozása egy kihívással.

Mindenesetre az embertömegeket és a felhalmozott javakat látva mégis azt kell mondjuk egy virágzó városban jártunk, ami egy virágzó ágazatra épül… és művirágokkal van tele.

Nézzetek be ti is Vegasba:

Ó, és természetesen pár száz dollárért házasodni is lehet:-)

Vegasban egy csodálatos orosz-amerikai fiatal házaspár adott nekünk szállást. Stella, a kutyájuk pedig reggel így ébresztett:

Ők javasolták azt is, hogy látogassunk el a közeli Red Rock Nemzeti Parkba. Erről szól a következő bejegyzésünk.