Bakony-eltűnt idők nyomán
Úgy alakult az elmúlt héten, hogy Dóri a munkaváltása okán 3 nap szabadsághoz jutott. Ezért gyorsan felreppentettünk egy nyilat a nap felé, és bizony a Bakonyba pottyant ezúttal. Ennél jobb helyre nem is pottyanhatott volna. A Bakony egy olyan csodálatos világot nyitott ki számunkra, ami várakozásainkat felülmúlta és sok helyen úgy éreztük újra a skót felföldön járunk. Szeretünk Budapesten is felfedezni olyan városrészeket, épületeket, parkokat, melyek egy-egy országot idéznek fel számunkra. Amolyan mini világot idéző jó játék ez számunkra. Bizonyos szurdokok és erdőrészek mintha a történelem előtti időkből maradtak volna fent, olyan szusszanásokkal köszöntek ránk…
Úgy döntöttünk, hogy kocsival megyünk ez alkalommal, és megállapítottuk, hogy bizony idehaza általában kocsival kirándulunk – ez sok szempontból kényelmes és költséghatékonyabb is (lehet vinni kaját, olcsóbb mint a két felnőtt jegy, és sátrazni is lehet, vagy a kocsiban aludni) de majd szeretnénk olyan utakat is, amin kipróbáljuk a helyi közlekedést, stoppolást, és persze a magyarországi couchsurfing is érdekes kalandnak ígérkezik.
Ha már kocsival megyünk akkor mindig elkerüljük az autópályákat. Jó átmenni a kis falvakon és nagyon sok érdekességre bukkanhat az ember. Ilyen volt tavaly nyáron a Balaton közeli omladozó épület Hajmáskéren . Ezen az utunkon pedig nagy meglepetés volt a „Földből kitörő metrókocsi” Csákberényben….avagy a Magyar Cadillac Ranch, vágtuk rá mindketten egyszerre, mikor megláttuk.
És ilyen volt Győr felé tartva a kedves kis écsi cukrászda is.
Szeretjük a magyar tájat, van valami varázsa a lankás, lejtős szántóföldeknek. Meg is álltunk párszor:
https://flic.kr/p/KdNDAe
Sokat segített a tervezésben ez a térkép. Első nap, az előző 30 C-os meleg napok után pont akkor kezdett el esni az eső mikor elindultunk. De ez nem szegte kedvünket és reménykedtünk, hogy mire a dombok közé érünk eláll az eső. Így is lett és megkezdhettük a túránkat az Ördög-árok szurdokban, Dudar közelében. Könnyű kis útvonal ez, néhol izgalmas mászós részekkel, változatos erdei és mezei tájjal. Ezek a régi bakonyi erdők, szurdokok olyan klímával rendelkeznek, hogy őserdei kalandjainkat juttatták eszünkbe (azzal a kivétellel, hogy itt nem kellett attól félnünk, hogy egy majomcsapat visszafordít bennünket, mint Malajziában 🙂 ).
Az út elején földek mellett kellett haladnunk, és elképesztő volt a különbség amikor betértünk az árnyas erdei útra. Nem csoda, hogy az erdők pusztítása ennyi felmelegedéssel jár. A legjobb klíma a vadon.
No, de vissza a szurdokba. Nagyon szép az út, néhol átcikázva a patak medrében, néhol pedig sziklákba ütközve.
Sajnos egy ütközés ki is fogott rajtunk: a Gizella-átjárón nem jutottunk tovább.
De talán a jóisten is így akarta, mert későre járt már, és ha akkor nem fordulunk vissza, nagyon elvert volna minket az eső.
Úgy terveztük hogy az éjszakát valami kis szép helyen töltjük, esetleg egy tóparton, sátorban. De amikor kiértünk a lombsátor alól, gyorsan tervet kellett módosítani, az ég vihart ígért.
Így kerestünk egy szállást (itthon mindenhol van mobilnet – milyen egyszerű), elmentünk a parasztházhoz, alkudtunk egy kicsit és még pont jókor értünk oda, mert mire a táskákat vittük be már ömlött az eső s a jég.
Szállásunk egy felújított parasztház volt, bárányokkal, szamárral és csikójával, és egy nagyon kedves Mici cicával. Már korábban írtunk róla, hogy mennyire örömmel nyugtázzuk a turizmus ezen jelenségét, hogy nem hagyják veszendőbe menni ezeket a helyeket, házakat, és megőrzik a jelleget, a hangulatot. Még a régen itt lakók fényképe is ki volt téve.
Másnap reggel Csesznek felé vettük az irányt. Találtunk egy jó helyet reggelizni, ahol kaptunk bundáskenyeret..:) Nyamm. Aztán megnéztük a várat.
Egészen jól felújították, és ami nagy örömünkre szolgált, hogy készítettek egy jópofa kvízecskét, ami miatt az ember jobban fókuszált a részletekre. Gratula a szervezőknek. A vár őre aztán eligazított minket, hogy hogyan jutunk el a Kőmosó-szurdokhoz.
Le is ereszkedtünk a vár mellett és rátaláltunk ezekre a csodás helyekre:
Egy uniós támogatás keretében létrehoztak egy nagyon jó kaland-kirándulós teret is: Via ferrata. Röviden az a lényege, hogy fix acéldrótok és némi felszerelés segítségével lehet mászkálni a sziklafalakon akár amatőröknek is. Reméljük nem kopnak el nagyon a falak. Egy következő alkalommal mi is kipróbáljuk.
Itt részletesebben: https://viaferrata-csesznek.hu/
Dóri nagyon szereti a vasutakat, amik különleges helyeken mennek. Edvárd nagyapai vonalon többszörös bakter őssel rendelkezik és sínek között nőtt fel a faluszélen… Talán a vérében buzogó vonatütem varázsolta el Dórit? 🙂 Ki tudja.
Mindenesetre Magyarország egyik legszebb vasúti vonala a Győr Veszprém járat, aminek egy szakaszát úgy reméltük, hogy kipróbálhatjuk. Sajnos csak 2 óránként jár, ezért ezt nem tehettük meg, hát elindultuk gyalog a vasút vonalát követő Cuha völgyi túraútvonalon. Ez az út gyakorta keresztezi a patakot és átvezet a másik oldalra. Viszont híd csak az elején található. Sajnos az előző napok esőzései miatt a vízszint annyira megemelkedett, hogy a szokványosan átlábolható, vagy 1-2 kövön átugrálható patak 5-10 méter szélesre áradt. Kb egy órai fel és alá mászkálás után Edvárd megpróbált átkelni egy stabilnak tűnő fa és szikla „vonalon” . Így is volt egy szakasz, ahol nem sikerült átlépni és vissza kellett fordulni. Ezen manőver közben a farönk megbillent és Edvárd a Cuhába vágódott (ne álljatok két lábbal egy rönkön, ha zubog a folyó) . Szerencsére pár karcolással, és egy gatyarepedéssel megúszta.
Még nem távolodtunk olyan messze a kocsitól ezért volt lehetőség átöltözni. Végül úgy döntöttünk nem kísérletezünk Tovább, Győr felé vettük az irányt.
Útközben pillantás a pannonhalmi apátságra:
Összességében azt mondhatjuk, hogy nagyon szép útban volt részünk és a Bakony az egyik kedvenc helyünk most már, visszatérünk, hogy bejárjunk még néhány utat az eltűnt idők nyomait viselő tájon.
