Gyógyszerek, oltások? A nagy kérdés!

Az Utazás előtt sorozat 3. része

A ruhák, a megfelelő táska kiválasztása, cipő, szandál vagy papucs, hivatalos iratok, vízumok intézése…

Rengeteg teendővel jár egy hosszabb, hátizsákos utazás megszervezése azon kívül, hogy megálmodjuk hova szeretnénk eljutni, megtervezzük az útvonalat. De van egy nagyon fontos kérdés mielőtt útnak indulnánk. Mi lesz, ha beteg leszek? Hogyan tudok megelőzni betegségeket?  Beoltassam magamat vagy ne? Mi van a mellékhatásokkal?

Szintén megosztó kérdés az utazók között.

Ahogy az előző Utazás előtt részekben írtuk, minden, amit itt leírunk a mi világnézetünket, véleményünket, személyes döntéseinket tükrözi és saját tapasztalatainkon alapul. Csak annyi tudományos alátámasztása van, amit könyvekből, internetről vagy adott orvosoktól megtudtunk. Ezért mikor bepakolod a gyógyszereket az utazás előtt vagy azon gondolkozol, hogy beoltasd-e magad dönts úgy, hogy minél nagyobb biztonságban tudd magad. Fontos, hogy úgy utazz, hogy ne kelljen félned és az átélt élményekre tudj koncentrálni. Hogy ezt a biztonságot kinek-mi adja meg az teljesen egyéni. Úgy van ez, mint a stoppolásnál. Nagyon sokan félnek tőle és mi mindig azt mondjuk, hogy ameddig a félelem nagyobb benned, mint a kalandvágy addig ne stoppolj csak azért mert az „menő” vagy mert máshogy nem engedheted meg magadnak az utazást. Ha végig félsz, amíg egy fuvarra vársz vagy 3-4 órán keresztül összeszorult gyomorral kuporogsz a hátsó ülésen, akkor ezt az utazási formát nem neked találták ki. A stoppolás egy kicsit életforma is és nagy nyitottságot, bizalmat, veszély felismerését, gyors reakciót és emberismeretet igényel. Kihez szállsz be? Kinek mondod azt, hogy mégsem arra mész? Elmondasz-e egy imát stoppolás előtt és ez elég bizalmat ad neked az éppen leálló autó sofőrjében. Amíg nem fejlesztesz ki valamilyen technikát, ami segít legyőzni ezt a félelmet, addig a stoppolás nem lesz felszabadító, jó élmény.

Na de vissza a gyógyszerekhez és oltásokhoz.

Mivel úgy alkottuk meg az útitervünket, hogy nem mentünk olyan országba, ahova kell kötelező védőoltás, ezért mi úgy döntöttünk nem oltatjuk be magunkat a „csak” ajánlott oltásokkal. Természetesen elmentünk a budapesti oltóközpontba, hogy minden információnk meglegyen. Végig hallgattuk a mellékhatásokat és a védőoltás híján elkapható lehetséges betegségeket és úgy mérlegeltük, hogy ezek nagy része a kellő elővigyázatosság mellett elkerülhető.

Természetesen vannak olyan országok, ahova nem lehet védőoltás nélkül belépni és ezeket nyilván nem véletlenül találták ki, hogy az utazókat bosszantsák vele. Rengeteg betegség kontinensről-kontinensre való hordozását akadályozzák meg a védőoltások. Mi nem vagyunk eleve oltás ellenesek és természetesen, hogy ha olyan országba tévedünk, ahova a belépés feltétele az oltás azt beadatjuk. Most Dél-Amerika előtt erősen fontolgatjuk a sárgaláz elleni védőoltást.

Van két nagyon hasznos oldal, ahol a beutazás előtt az országokról mindenféle információ mellett a különböző betegségekről, kötelező oltásokról is kaphattok információt. A második linken malária térképet is találtok:

1. https://konzuliszolgalat.kormany.hu/utazasi-tanacs
2. https://www.fitfortravel.nhs.uk/destinations/asia-(east)/thailand/thailand-malaria-map.aspx

Nekünk az ajánlott védőoltásokkal az volt a problémánk, hogy sok nem ismert mellékhatásuk, szövődményük van, vagy ismert és egészen egészen szörnyű az a mellékhatás. Ha pedig egy Ázsiai országban kapnánk egy nagyon fura betegséget vagy akár a maláriát (amire ráadásul nincs is védőoltás) akkor a helyi kórházban van a legnagyobb esélyünk a gyógyulásra, hiszen az ott dolgozó orvosok napi szinten találkoznak azokkal a betegségekkel, melyek nálunk nagyon ritkának számítanak.

Dóri az utazás előtt, vagyis igazából az azt megelőző két évben sokat szenvedett a folyamatos megfázásokkal, rendszeres súlyosabb és kevésbé súlyos tüdőgyulladással. Addig-addig jártunk orvosról természetgyógyászra, míg rátaláltunk egy homeopata orvosra, fül-orr gégész szakorvosra, aki hatékonyan kikezelte Dórit és mivel az utazás előtt álltunk megkérdeztük a védőoltásokról. Mivel Dórinak nagyon le volt gyengülve az immunrendszere számára akár életveszélyes is lehetett volna, ha véletlenül annyira jól lett volna, hogy beadatjuk a javasolt oltásokat az oltó központban.

Több tanulmányt is átküldött nekünk a homeopata orvos és összeállított egy csomagot, pontos listával és instrukciókkal a teljes útra mindenféle betegség lehetőségre.

Azért azt hozzá kell tennünk, hogy ezek a szerek nem hatnak 20 perc alatt mint mondjuk egy fájdalom csillapító, viszont nincs is mellékhatásuk. Mi a gyorsasággal szemben a mellékhatás mentesség mellett raktuk le a voksunkat.

Hogy miért nem lettünk betegek, annak ellenére, hogy nem oltatuk be magunkat és nem szedtünk gyógyszer? Biztosan kellett szerencse is:-), de betartottuk az előírásokat is és az alapvető higiéniára is figyeltünk.

A következő szereket vittük magunkkal pontos leírással arról, hogy mit mikor-milyen betegség, tünet esetén kell beszednünk milyen mennyiségben és meddig és ha egy szer nem hat, akkor mi a következő lehetőség.

Két olyan szer volt, amit folyamatosan szedtünk:

Hepatitis A  és a Salmonelly Typhi

Ezeket 10 naponta. Viszont nem vittünk belőle egy évre valót és több hetes kutató munka árán sikerült egy Sydney homeopata orvost találnunk, aki ugyan nem bogyó, hanem folyadék formájában, de tudott nekünk utánpótlást adni. Sajnos ezeket a szereket nem lehet még homeopátiás gyógyszertárban sem kapni.

Így nézett ki a  csomagunk:

Kicsit féltünk az első repülés előtt, hogy engedik-e átvinni az átvilágításon a szereket,ugyanis nem tesz nekik jót a sugárzás és mivel tudtuk, hogy sokat fogunk átvilágítódni ezért mindig mondtuk, hogy ezek olyan gyógyszerek, amelyek érzékenyek a sugárzásra és volt nálunk az orvos által hitelesített angol nyelvű leírás is róluk.  A világ összes repterén, ahol jártunk kb. egy mondatos magyarázatra szorult, megnézték, kicsomagolták és ennyi.  Kivéve Kínában, ahol azt akarták, hogy mindegyikből vegyünk be egyet, de mondtuk, hogy ezért ez nem így megy és Manchesterben, itt óriási vita kerekedett belőle. Vicces, hogy éppen az utolsó repülő utunkon.

Hála istennek nem volt szúnyogcsípésünk, mert nem malária veszélyes időszakban látogattunk el a fertőzött területekre és mindig a falu kis boltjában vásárolt riasztószerrel védekeztünk, ugyan azzal, amivel a helyiek. Ez főleg citromfű és más nővények olaja volt, tehát semmi drága DEET tartalmú nyugati szert nem használtunk. Így a maláriára való szert nem is szedtük. Út közben még szedtünk többé kevésbé rendszeresen C-vitamint és megfázásnál B komplex vitamint.

Szedtük még a Beton/Veton nevű orosz gyártmányú vitamint. Mindezeknek köszönhetően egy erősebb gyomorrontás (egy kínai iskolában sajnos romlott tojást kaptunk, de ez bárhol megtörténhetett volna, itthon is) kivételével semmi egészségügyi problémánk nem adódott az út során. Reggeli, inkább a kimerültségből adódó torokfájásra is homeopátiás szert használtunk. Egyszer voltunk eléggé megfázva, mikor már úgy éreztük, hogy nem tudjuk magunkat homeopátiával kezelni, ekkor betértünk a helyi gyógyszertárba és kaptunk torokcukorkát és gyulladás csökkentőt.

Többi általános gyógyszer, amit vittünk és nem homeopátiás:

• fájdalomcsillapító
• lázcsillapító
• hasmenés ellen
• C-vitamin
• fokhagyma J de ettől a New York-i reptéren meg is fosztottak bennünket
• fenistil
• sebkrém
• ragtapasz

Ebben a helyes kis Thai zsákban tartottuk a gyógyszereket:

Általában kisebb megfázásokkal küzdöttünk vagy enyhe torokfájással. Ezekre Ausztrál szállásadónk B-komplex vitamint javasolt, ez azóta is beválik, ezen kívül teát, szopogatós cukorkát vagy bármit, amit éppen a szállásadónk adott azt elfogyasztottuk. Egy pár készítmény:

Ezt Indonéziában és Malajziában találjátok:

A legjobb dolog, hogy igazából nincs szükség arra, hogy az ember óriási pakkal utazzon,mert mindenhol az adott betegségre legjobb gyógyszert lehet kapni helyben. Arról nem is beszélve, hogy mennyire olcsón, darab számra (nem kell megvenni egy egész dobozt, mint itthon) és az éghajlatnak megfelelő csomagolásban. Mi köze ennek az éghajlathoz? A mi kedves kis műanyagba csomagolt panadol tablettáinkról ugyanis az Indonéz melegben levált a fém fólia. Ázsiában egészen máshogy csomagolják a gyógyszereket (legalábbis azokat, amelyeket mi kaptunk).

Indiára betegség szempontjából sokkal nagyobb félelemmel készültünk, mint más országokra, mert annyi rosszat hallottunk és beszereztünk mindent az első patikában, amit az utazók javasoltak.  Egyetlen hibát el is követtünk. Itt mindenhol lehet bárkinek, bármikor csak úgy antibiotikumot venni. Egy indiai szállásadónk még Amerikában felírta a nevét egy gyógyszernek, amit ő mindig beszed az első pár napban, mikor Indiába utazik és állítólag kitisztítja a baktériumokat a szervezetből.

Na gondoltuk, ha ő mondja, akkor biztos jó és nem is néztünk utána, hogy mi ez a gyógyszer, csak vettünk egy levéllel és párat beszedtünk. Szerencsére nem lett tőle semmi bajunk, mert mikor Zoli barátunk meglátogatott bennünket Indiában elküldte anyukájának, hogy nézzen utána mi ez a csoda orvosság. No, ez a csoda orvosság antibiotikum tartalmú volt, amit persze nem szabad „csak úgy” beszedegetni és amitől itthon is igyekszünk védeni magunkat.

A másik csodaszer, amit ajánlottak nekünk az Electrobion, állítólag ha nagyon nagy hasmenése van valakinek, sok vizet veszít, nem tudja pótolni vagy nagyon kimerült illetve a nagy meleg miatt sokat izzad akkor, ez rendbe hozza. Vettünk három tasakkal. Egyet 1l vízben feloldva nagy nehezen megittunk. Nagyjából olyan, mintha sós vizet inna az ember, aztán úgy voltunk vele, hogy ehhez is csak akkor nyúlunk, ha megbetegszünk. Aztán két hét múlva elmúlt az indiai betegség félelmünk.:-)

Egyszer kellett vennünk utazási betegségre is hányinger csillapítót és az ominózus ételmérgezéskor hashajtót. Remélem, hogy azt vettünk, ezt azóta sem tudjuk, mert Dóri elbiciklizett egy Kínai gyógyszertárhoz, mikor Edi nagyon rosszul volt és ott elmutogatta, hogy mi a baj, meg kikereste a telefonos kínai szótárból, hogy mit akarunk és ezt kapta:

De olyan rosszul voltunk, hogy bármit bevettünk volna :-).