Menu a’la world cart/Ételek a világ körül-Malajzia 1.

Az Ausztrál és Új-Zélandi egyoldallú étkezés után (a Cook-szigeteki állandó kókusz evésről nem is beszélve) Malajziában, csak úgy mint Indonéziában tovább folytattuk a Dél-Kelet Ázsiai kulináris utazásunkat fantasztikus és kevésbé fantasztikus ízek megismerésével. Pár napon belül elhagyjuk ezt a gyönyörű országot, így ideje megosztanunk veletek mit is kóstoltunk meg itt Malajziában.Itt az evésnek óriási kultúrája van és az étel elfogyasztásán kívül minden este egy közösségi összejövetel. „Aki az utcán, szabad ég alatt vacsororázik boldog ember.” -tartja a helyi mondás. …és valóban..itt az evés egy órákig tartó szociális esemény, ahol mindenki legalább három féle ételt fogyaszt el. Malajzia három városának, régiójának konyhája a leghíresebb. (Természetesen világhírű:)) Penang,Ipoh és Melaka.

Miért olyan különlegesek a maláj ételek ezekben a városokban? Természetesen ettünk már indiai, kínai és maláj ételeket viszont ezekben a városokban a kulturák keveredése a világon egyedülálló konyhát hozott létre. Mivel ázsiában mindenki imád enni ezért az  indiaiak, európaiak és kínaiak házassága a maláj lakossággal ezen különböző ázsiai ételek keveredésével járt. Nem csak az utcákon járva-kelve éreztük ezt a hihetetlen multikulturalitást, hanem az ízekben is. Lássuk hát mivel kényeztettük ízlelőbimbóinkat közel egy hónapon át:

Penangba érve az első esténken elsétáltunk a Little India nagyedbe, ahol szabad kezet adtunk a kedves felszolgáló fiúnak, aki különböző finomságokkal rakta tele a banánlevelünket.

Malajziában ha lehet még finomabb gyümölcsleveket lehet kapni, természetesen a gyümölcslé itt is valódi gyümölcsből készül a szemünk előtt. Még egy nagy kedvencünk lett, a helyiek által is kedvelt malátás-csokis ital a Milo. A Nestlé gyárja…nem is értjük hozzánk még miért nem érkezett el, mert sokkal finomabb, mint bármelyik kakaópor.

Az italoknak két nagyon tipikus felszolgálási/tárolasi módja van. Az egyik az üvegpohorat utánzó hosszú műanyag pohár avgy bögre és a bal alsó képen látható zacskó. Na most ez nem egy egyszerű zacsi, hanem külön Dél-Kelet Ázsiára gyártott műanyagszalagos változat, amit könnyen lehet inni kocsiban, biciklizés közben de így lehet elvinni a megmaradt levest is az étteremből vagy utcai árustól….és tényleg nem ömlik ki, rádásul egy nagyon picivel környezetbarátabb az elviteles műanyag pohárnál.

Milo, aminek mi is nagy rajongói lettünk:

Maláj gyümölcsök:

A mi nagy kedvencünk továbbra is a mangosztán,a csillaggyümölcs és a passionfruit.

It is létezik az idelátogató turistákat két részre osztó étel, mint nálunk a túró rudi, amit valaki vagy imád vagy utál -na jó azért a maláj verzió sokkal durvább-ez itt a durian nevű gyömölcs. Óriási, szúrós héja van és nagyon nagyon jellegzetes szaga, amit mi leginkabb a pálpusztai sajthoz tudunk hasonlítani. Azt hiszem ebből már kitaláljátok mi melyik oldalon álltunk…egyszerűen nem csúszott le a pálpusztai szagú gyümölcs. Alex nagy lelkesen vásárolt nekünk egy durian süteményt, amit itt mindenki imád….komolyan akkora kultúrája van itt ennek a gyümölcsnek, hogy vannak boltok, ahol kizárólag durianból keszült termékeket lehet kapni…ezeket mi lehetőleg elkerüljük 🙂

A következő három napot Michael, Alex és Alex édesanyja társaságában töltöttük és természetesen fő programunk helyi szokás szerint a napi kétszer,de inkább háromszori étkezés volt. Hagytuk, hogy ők rendeljenek nekünk, mivel általában semmiről nem tudtuk megállapítani miből készült.

Itt Malajziában  az emberek az úgy nevezett „hawkers”standoknál esznek. Úgy kell elképzelni, mintha az ember egy bevásárlóközpont food courtjébe menne, ahol nagyon sokféle étel közül választhat. Megrendel egyet, megmondja az asztal szamát ahol ül, amikor elkészül az étel akkor pedig kihozzák és kifizeti. Az a nagy különbség, hogy mindenki legalább három féle kis adag ételt eszik. Kóstoltunk olyan ételt, italt amiről a mai napig nem tudjuk pontosan mi volt,de nem szívesen kóstolnánk újra. Az egyik ilyen ital a fenti képen látható zöld víziuborka lé.

Mit is ettünk?

Az ételeket nagyjából hat csoporba lehet osztani: hús, hal, zöldség, tészta,rizs,kenyér félék. Az első csoporton kívül mindenből megkóstoltuk, amit tudtunk. Edi a ráját, tinitahalat és egy tengeri halat is evett.

Edi egy Japán különlegességet is megkóstolt, a kagyló golyócskákat. A Penangi Nemzeti parkba érve pedig kókusszal töltött zöld papalcsintát ettünk. A zöld színét egy fűszernövény adja nem ételfesték.

Mikor már nagyon sok volt a nasi goreng, a mee goreng és az ételek hús tartalmának állandó figyelése akkor újra visszatértünk az indiai konyhához. Cserébe megtanultuk, hogy „tidak dagig, ayam, tidak ikan” és „sayur” ami azt jelenti, hogy „nem hús, csirke, nem hal” és „zöldség”. Egyik este ellátogattunk egy vegetáriánus indiai étterembe, ahol bármit megkóstolhattunk az étlapról. (Ráadásul volt étlap, képekkel, ami itt külön örömet okoz.)

Penang után a Maláj felfölf felfedezésére indultunk. Troji elvitt minket egy éjszakai piacra, ahol újabb finomságokat kóstoltunk meg. Itt találkoztunk először utcán készült édességekkel. A kepen látható palacsinta szerű ropogós édesség kukoricával, cukorral és mogyoró reszelékkel l van töltve.

A jobb alsó sarokban látható édesség Troji nagybágyjának standján készült. Ez egy szójából, szójatejből és fura zöld és barna zselé szerű zöldség valamiből készült édesség. Nem utasíthattuk vissza a megkóstolását de azt hisszük Dóri két napos rosszullétéhez nagyban hozzájárult. A szójás, tofus ételeket azért amúgy is megpróbáljuk kerülni, mert itt kizárólag génmódosított szóját lehet kapni.

Itt a felföldön is több utcai árus ételét kóstoltuk meg a dzsungeltúra után:

helyi fagylalt, természetesen zacskóba csomagolva:

És az a biznyos megfejthetetlen szerkezet, a koreai tojásrántotta sütő:

Troj megtanította nekünk a „kaja” készítését. A kaja igazából egy lekvárként használt kókuszos cukor szirup, amit reggelire fogyasztanak:

A felföldről a Taman Negarába azaz a Nemzeti Parkba vezetett az utunk. Erről azt hallottuk, hogy talán az egyetlen hely Malajziában, ahol borzalmas ételt lehet kapni. Persze, mindenfélét olvastunk már, mindenkinek más a véleménye és úgy voltunk vele a sült rizst, a sült tésztát, a narancslevet és a palacsintát nem lehet elrontani….sajnos de, el lehet. Életünkben nem ettünk olyan borzalmas ételt, mint itt, pedig három helyet is kipróbáltunk. Soha nem csinálunk ilyet,de itt töörtént az életünkben először, hogy nem fizettük ki a kihozott ételt és csak sima rizst ettünk. Szó szerint büdös (dög szagú zöldséges étel) és égett volt az étel, amit elénk raktak….és igen, a gyümölcs levet és a milo italt is el lehet rontani. Íme:

Kuala Lumpurban újra finom ételeket ehettünk és találtunk egy kifőzdét, ahova négyszer is visszalátogattunk. Nagyon jóba lettünk a szakáccsal és már tudta mit kérünk. Dóri kedvence a „Roti Canai” amiből itt készítették a legfinomabbat. Meg is nézte hogy készül. Ez egy sült rétestészta szerű kenyér, amit különböző zöldség vagy húsos szószokba mártogatva esznek.

Foyltatás a malajzia 2.bejegyzésben……