Vallásrúl – avagy miként használja egy szerzetes az okostelefont.

Bangkoki tartózkodásunk alatt volt szerencsénk ellátogatni egy csodálatos és szent helyre, Golden Mountain, ahogy írtuk az előző bejegyzésben. Már korábban írtuk, hogy itt Thaiföldön csodálatos, és színpompás templomok vannak lépten nyomon. Ez számunkra az egyik legkülönlegesebb volt itt.

                                   (Sentrymedicalgroup.org képe)

És vicces, Couchsurfingen találtunk egy szerzetest, Pyiát, akinél sajnos nem tudtunk megszálllni, de megbeszéltük, hogy találkozunk, és elbeszélget velünk életéről, vallásáról. Na de mit is láttunk eddig kívülállóként? Itt Thaiföldön a szerzetesek jelen vannak minenütt.

A buszon, a vonatpályaudvaron, a boltokban, még a bankautomatánál is. Járnak az utakon sárga ruháikban, és a puttyony alól, vagy a ruháik redői közül egyszer csak előhalásszák a legmodernebb okostelefont, vagy éppen egy toyota terepjáró kulcsát. A buszon az utolsó sor nekik van fenntartva és a metrón át kell nekik adni a helyet, ahogy az időseknek vagy a várandós anyukáknak.

Miért van ez? Mivel általános tiszteletnek örvendenek itt a vallási személyek és ezért adományokat és mindenféle juttatást kapnak az emberektől. És ezeket a juttatásokat vagy megtartják, vagy továbbadják a templom javára. Amikor Edi azt kérdezte a szerzetestől, hogy mi van azzal a paranccsal, hogy csak a koldulócsésze és egy borotva lehet a szerzeteseknél, arra azt felelte, hogy más-más állapotban tartanak az egyes szerzetesek az önfeladás útján.

Nem lehet mindenki aszkéta, és vonulhat el a pusztába. Valakiknek az emberekkel is kell tartaniuk,megértve és átérezve mindennapi problémáikat, és vívódásaikat, úgy, hogy maguk is használják és élik ezt a világot találmányaival együtt. Valahol van benne ráció.
Persze talán az ember azt várná, hogy Buddha papjai csupán az egyszerűséget és szerénységet hirdetik. Sajnos a kérdéseinkre nem kaptunk választ. Nem volt alkalmunk feltenni, mert szerzetesünknek egy befolyásos imádkozó delegációt kellet kísérnie.

Cserébe egy szerzetes barátjával beszélgettünk, ő adta a fenti választ, de mivel ő is sietett haza ezért től sem tudtuk megkérdezni a következőt… Így feltesszük nektek: Miért nem vegetáriánus minden buddhista szerzetes?