Utazás togyogóval – ezekre figyelj, hogy ne legyen stresszes!
Ez a mostani Balkáni utazásunk volt az első hosszabb távú külföldi utazásunk már hármasban.
Maja megszületése óta izgatottan vártuk, mikor kelhetünk útra megint. 10 hetes volt, mikor először elmentünk vele pár napra, Felsőtoldra a kék túra egyik szakaszát bejárni.
Már ez az első út is annyira jól sikerült, hogy jó pár másik belföldi, rövidebb ott alvós kirándulás követte, majd egy éves korában mentünk vele először Lengyelországba, a Tátrába.
Tudjuk, hogy vannak utazók, akinek a gyermeke ennyi idős korára már 10 országot megjárt, mi lassan fedeztük fel, hogy nekünk együtt, így hármasban mi komfortos, arról nem is beszélve, hogy a kislányunk a covid és egy építkezés közepén született, ezért nem nagyon tervezhettünk nagy utazásokat.
Ezek ami megéléseink, mazsolázzatok belőle kedvetek szerint.
A bejegyzést az hívta életre, hogy sokszor hallottuk ismerőseinktől, olvasóinktól, hogy az első gyerekes utazásuk egy katasztrófa lett, tiszta stressz volt az egész és nemhogy nem pihenték ki magukat, hanem sokkal fáradtabban érkeztek haza.
Tapasztalt utazók révén igyekeztünk előrelátók lenni, nagyjából tudtuk mire számítsunk, tudtuk mi fáraszt minket, mi tölt és a közel egy hónapos utazásunk hármasban egy csodálatos, feltöltő élmény volt.
Ezért gondoltuk megosztjuk veletek, mi miket tartottunk szem előtt, hátha hasznos lesz számotokra is a következő utazásnál vagy inspirál arra, hogy örömtelien vágjatok bele a gyerekekkel közös utazásba.
1. Számítsatok rá, hogy ez az utazás más lesz!
Gyerekkel az élet gyökeresen felfordul otthon is, más ritmus, új rituálék, más jellegű szervezési feladatok is belépnek az életünkbe. Számítsatok rá, hogy lehet, hogy nem lesz nyugiban étteremben üldögélés, esti lazulás kettesben, bármennyire is elterveztétek, amikor pedig épp minden jól alakul és mégis sikerül, annak örüljetek.
Az Észak-Macedóniai Ohridban való tartózkodásunk alatt kedves szàllásadónk javasolt egy éttermet, Trpejca városkában, közvetlenül a tó partján, ahova mindenképp üljünk be. Nem nagyon szoktunk utazàsok alatt éttermekbe menni, ha csak nem valami különleges helyi specialitást szolgàlnak fel. Inkább a kicsi, útmenti kifőzdéket preferáljuk vagy magunknak főzünk. Megköszöntük, de magunkban legyintettünk is, hogy ha még be is szeretnénk ülni valahova, ez egy togyogóval nem akkora mulatsàg.
Viszont mikor leértünk a partra, meglàttuk a helyet, ami szó szerint a tó mellett volt, nem tudtunk ellenállni. Nagyon éhesek voltunk, Maja épp kicsit àlmos. Tudtuk, hogy szerencsère mindenhol elalszik, nem zavarja, hogy épp hol vagyunk, úgyhogy végül az utazásunk során ebédeltünk egyet “kettesben”, romantikusan a tó parton.
Maja épp az ebéd végén ébred, úgyhogy ő is be tudott csatlakozni. (Nem csinálunk amúgy ilyeneket ám szegény gyerekkel, de most azèrt nagyon hálásak voltunk neki, hogy ezt megtehetjük.)
2. Lassuljatok le hozzá (legalább néha)!
Nem nagyon érdemes most kísérletezni Madrid összes múzeumának meglátogatásával vagy több napos, feszített tempójú városnézést tervezni, mert nagy valószínűséggel nem tudjátok tartani a programot. Ha mégis szeretnétek ilyet, nyugiban beiktatni, akkor a 3. és 4. pontot érdemes megfontolnotok.
Sokszor hagytuk, hogy Maja irányítsa a figyelmünket, az ő érdeklődése alakítsa a programot vagy tovább időztünk egy tóparton, mert épp kavicsozott. Legyen idő szaladgálásra, felfedezésre, homokozásra, kavicsozásra, hiszen ebben az életkorban ez a felfedezés a legfontosabb.
Egészen biztosan szaladgálni akar majd olyan helyeken „ahol nem szabad”, meg felmászni dolgokra, amikre „nem szabad” úgyhogy érdemes nekik lehetőséget adni szaladgálásra, mászásra ott ahol viszont lehet.
3. Ha városnézés, legyen rövidebb!
Egy teljes napos roham futam helyett, osszátok el kettő, akár három napra is a városnézést. Mi pl. elindultunk reggel, Maja is kicsit sétálgatott, nézelődött, lépcsőket mászott, ilyenkor az ő ritmusában mentünk, azokat a dolgokat néztük meg, amiket ő érdekelte (kutyák, biciklik, motorok, hajó rámpákról szaladgálás). Tudtuk, hogy körülbelül 11 óra körül elfárad, így mikor láttuk rajta az álmosság jeleit, Edvárd felvette a hordozóban a hátára, elaludt és innentől mentünk a saját ritmusunkban. Beszélgettünk, nézelődtünk.
Persze teljesen egyéni, hogy kinél hogy történik a napközbeni alvás. Természetesen, ha ágyban, babakocsiban szeret aludni, akkor ehhez igazítsátok….és nem most érdemes új alvási szokások bevezetésével kísérletezni. (Ha pl. eddig nem hordoztátok, akkor már otthon kezdjetek el kísérletezni.)
4. Külön idő mindenkinek!
Ezt a jó szokásunkat még a páros utazásokból mentettük át a családi utazáshoz. Nem mindig érdekel ugyan az minket, vagy épp más az energiaszintünk, ráadásul egy hosszútávú utazáson (pl egy év alatt ;-)) épp úgy szükségünk van külön töltött időre, mint otthon. Ez pedig teljesen normális. Edvárdot például mindig is fárasztották a piacok, különösen Ázsiában, engem viszont töltött a nyüzsgés, a sok szín, a szépség, de volt olyan is, hogy egy-egy túrára külön mentünk, mert valamelyikünk hosszabbra szeretett volna menni.
Ha szerettek várost nézni nyugiban, akkor akár egy fél napra külön is lehet válni. Majának is nagyon jó volt, hogy nem kellett végig vonszolnunk egy városnézésen, hanem egyikünkkel sétálgatott a szállás közelében vagy játszóterezett. Egyik alkalommal például az egyik legizgalmasabb felfedezést tették Edvárddal Tetovo-i szállásunk környékén a külvárosban, én pedig a saját tempómban kapcsolódhattam ki és andaloghattam a városban. Egy másik este Edvárd ment el egyedül a tengerpartra.
(Ugyan nem próbáltuk, de Árpi és Zita barátaink nagymesterei a nagyszülőkkel közös utazásnak, akkor aztán ketten is lehet nyugiban idő tölteni.)
5. Legyen reális a túra/kirándulás hossza!
Ezt legjobban úgy tudjátok csalódás-mentessé tenni, hogy egyrészt terveztek be esetleg külön túrákat (amikor apa/anya marad a gyerekkel) vagy előre kísérleteztek, és kiismeritek mennyit bír a gyermek.
Mennyit bír sétálni, mennyit bír hordozóban ébren, mennyit tud benne aludni?
Mi szinte az első adandó alkalommal túrázni mentünk Majával és nagyon megszokta, hogy fel-le pakoljuk kendőbe, hordozóba, simán aludt (igazából a legjobban és leghosszabban ilyenkor aludt), ezért egyszerű dolgunk van, mert ameddig bír sétálni, sétál, aztán be a hordiba. Viszont mindig olyan terepet választottunk, ahol legalább egy részen ő is tud túrázni, ő is teljes értékű csapattag a kiránduláson. Ha egy kicsit is túl húztuk az ő teherbírásán, azt éreztük…ilyenkor lesz nyűgös, meg „hisztis” a gyerek. (Mert nem hisztis, csak még nem tudja kifejezni máshogy, hogy fáradt, éhes, túl sok inger érte stb.) Úgyhogy nagyjából így számoljatok.
A terepnél pedig adott, hogy ha nem szereti a hordozót, akkor előre nézzétek ki, hogy babakocsi kompatibilis legyen az út.
6. Legyen idő alvásra, evésre az ő igényei szerint!
Persze eddig lehet, hogy ilyesmire nem kellett figyelni, míg kettesben utaztatok, de a gyerekek, ha elfáradnak vagy éhesek – kiborulnak és ez bizony folyamatosan feszültséget tud generálni.
Ha ismered a gyereked jelzéseit, szokásait, ha otthon van egy ritmusotok, akkor nagyjából arra számíthattok, hogy ezen az úton is tartsátok. Mi pl. ezen az úton fedeztük fel, hogy Majának mennyire fontos, hogy együtt főzzünk, együtt együnk hármasban, nyugiban egy asztalnál ülve.
Volt három olyan szállásunk is ahol vagy egyáltalán nem vagy csak korlátozottan volt erre lehetőségünk és alig evett valamit vagy ha evett is, nem valami lelkesen.
Kirándulásokon nálunk zöldség, gyümölcs, otthon ipari mennyiségben legyártott sajtos tallér a tuti elemózsia. Ha beültünk valahova akkor sem szeretett enni, mert sok volt számára az inger az étteremben. Mivel itthon nagyrészt otthon eszünk, ezért ennyire nem volt kontrasztos és nem tudtuk, hogy ennyire fontos ez neki.
Most már tudjuk, hogy mindenképp olyan szállást kell választanunk, ahol van rendes konyha és asztal, amihez le lehet ülni.
7. Legyen olyan program, szálláshely, ami az ő érdeklődésének megfelelő!
Maja például imádja az állatokat, mindenféle állatot. Kerestünk kifejezetten olyat, ahol vannak kecsék, pipik, gyöngytyúk, de végül szinte minden szállásunkon volt legalább kutya, macska vagy ló és itt a Balkánon hihetlenül jó játszóterek vannak, még az éttermeknél is szinte alap felszerelés a játszótér.
8. Tudd mennyi utazást bír!
Ez talán furcsa tanács lesz, de tudd mennyit bír és számíts rá, hogy jobban fogja bírni, de tervezz úgy, mintha kevésbé bírná, mert sosem tudod előre kiszámítani. A gyerekek rugalmasabbak, mint gondolnátok. Induljatok bátran útnak velük, bízzatok meg bennük és ha ők érzik, hogy ti ellazultok, meglepő lesz mennyire jól alkalmazkodnak egy új helyhez, új ízekhez.
Mivel Maja 1 éves koráig egy szenvedés volt minden autóút (nem bírta az autósülésben való lekötözést…mondjuk ezt a biciklis ülésen kívül kb. sehol nem bírta), nagyon alul terveztük, hogy milyen hosszú autóutakat lehet vele megtenni. Maximum 2-3 órákra terveztünk, cserébe sokkal több szálláson aludtunk. Következőre már inkább kevesebb szállásra és hosszabb útra mennénk, de valószínűleg a következő utunk már simán lehet vonatozás.
Ráadásul szinte semmilyen „szórakoztatást” nem igényelt. De persze azt is ti tudjátok a legjobban, mi köti le. Az utazás előtt ebben a facebook posztban rengeteg tippet osztottak meg az olvasóink arról, hogy ők hogy utaznak hosszú távon gyerekekkel. Illetve a Lapkaland nevű instagram oldalon is számtalan tippet találtok a gyerekek képernyőmentes szórakoztatására, lefoglalására.
9. Ér újratervezni!
Sőt ér hazajönni előbb is. Mi két nappal a tervezett indulás előtt tértünk haza és kihagytuk a teljes hazaútra tervezett szerbiai programot. Ebben a csodálatos kis hegyi házikóban két éjszakát töltöttünk volna, de megérkeztünk és alig 1 órán belül elkezdett ömleni az eső.
Elfáradtunk.
Elfárasztott, hogy három hete az eső elől menekültünk, hogy fáztunk, vizesek voltunk, hogy most sem ülhetünk ki egy kicsit este és ez a házikó tényleg annyira apró volt, hogy még a cuccainkat sem tudtuk bevinni. A kanapén ettük meg a vacsorát, amit főztünk (mivel kiülni nem tudtunk az asztalhoz). Ez, ha csak ketten vagyunk valószínűleg romantikus lehetett volna, de tavaly volt elég részünk a miniházazásban. A legnehezebb időszak pedig itt is az esőben való bezártság volt, úgyhogy még a délutáni esőmentes időben kicsit bóklásztunk a környéken, de másnap reggel tovább indultunk.
Végül úgy döntöttünk, hogy mivel Maja százszor jobban bírja az autóutakat, mint ahogy valaha is reméltük volna álmunkban, innen már haza indulunk.
Ér úgy dönteni, hogy elég volt. Ér nem tartani magunkat az eltervezetthez.
Minek gyerekkel utazni?
Sokszor halljuk, hogy minek gyerekkel utazni, úgysem fog rá emlékezni. Valóban, nagy valószínűséggel nem fog rá emlékezni, hogy melyik városban jártatok, milyen szobrot vagy templomot néztetek meg vagy melyik hegyet másztátok meg. De ez nem is lényeges (Maja szerint pl. Indiában voltunk;-). Amire viszont „emlékezni” fog az a kapcsolódás, a figyelem, amit neki és egymásnak adtak a szülei. Érezni fogja, hogy szerettek kint lenni a természetben, hogy kapcsolódtok mindenféle „idegennel”.
Utolsó tipp: Legjobban ti ismeritek a gyerekeiteket, ne hallgassatok senki másra ;-)!
