Menu a’la world trip/ Ételek a világ körül-Kína

Az első napok nehézségei után, mikor tényleg nem tudtuk, hogy fogjuk túlélni evés nélkül ezt az egy hónapot Kínában (mert tényleg úgy tűnt itt sehol, semmit nem tudunk enni) szinte végig hihetelen finomságokat ettünk. Egy pár nap után ránézésre megtanultuk, hogy körülbelül mi az, amit ehetünk és hongkongi vendéglátóink felvérteztek bennünket ezzel a pajzzsal:

Az alábbi képeken egyetlen olyan ételt sem fogtok látni, amit nálunk otthon a sarki kínaiban lehet kapni, mert azok az ételek már magyarosítottak, ilyeneket itt nem lehet kapni. Egy kicsit hiányoltuk is néha a jó kis pirított zöldséges tésztát.:) Első esténken Hong-kongban tésztát ettünk vendéglátóinkkal. Nagyon érdekes, mert itt a tésztát megfőzik, majd olajban kisütik és egy nyúlós szószban főtt zöldséges levessel öntik nyakon. Íme, ezt  hozta sarokról vendéglátónk és ettük meg közösen:

Egyszer pedig betértünk egy Japán kifőzdébe is. Számunkra ugyan nagyon szokatlan, eddig nem tapasztalt ízek keveredtek a levesben, de azért finom volt.

Utolsó hongkongi esténken, szállásadóink házi koszttal búcsúztattak bennünket:

Édeskrumpli desszert:

Tofu és zöldség ételek.

Különböző babból készült desszertek. Ez nekünk először egy kicsit fura volt, de Kínában a babból szinte csak édes ételeket készítenek.

Hongkongi utcai desszert…ezt nagyon, nagyon szeretjük. Egy kicsit olyan,mint a gofri:

Így indultunk neki, nagy bizakodással  Kínának.

Tésztázás a vonaton:

 Ugyan a vonatos bejegyzésben már kaptatok képet a kínai vonaton utazó emberek  alap uzsicsomagjáról, de íme egy összefoglalás. (Direkt nektek készítettük a válogatást).

Mi van egy kínai bagyujában mikor vonatra száll?

Instant nudli (szigorúan dobozos), vákum csomagot csirkeláb,kacsafej, pocky, válogatott amerikai snackek, földimogyoró.

A yangshoui kosztot nem részletezve tovább, Chengdube érve ‘ölni tudtunk volna egy kis  sós, főtt krumpliért. Nagyon megörültünk mikor a közelben egy Careffour nevű francia szupermarketra bukkantunk, ahol vehettünk krumplit. Egy kicsit ugyan fura íze volt (talán génkezelt..nem meglepő Kínában), de mi ennyire örültünk neki:

Másnap estétől azonban új fejezet kezdődött számunkra a kínai ízek felfedezésben.

Még egy kicsit bátortalanul, de elkezdtünk egyre furcsább zöldségeket, fűzereket enni, amelyeket szállásadóink mutattak be nekünk. Viszont a kínai konyha alapvetően nagyon, nagyon zsíros,olajos számunkra.

Egyik este egy nagyon különleges helyre vitt el bennünket Simonék. Ez az étkezési mód egy különleges szecsuáni tradíció, a hot pot, ami annyit jelent,hogy különböző ízesítésű levesekben zöldséget,tofut és tésztát főznek a vendégek maguknak és mindenki ebből a tálból válogatja ki a számára legfinomabb darabokat. Ez után pedig a szintén ízlés szerint fokhagymával, chillivel és szójaszósszal beízesített szezám olajba mártogatva fogyasztja el azt.

Chengdu után Xián felé vettük az irányt, ahol a bejegyzésben említett kedves család minden reggel és este különböző házi készítésű finomságokkal kényeztetett bennünket. Nagyot nevettek, vagyis inkább elszörnyedtek mikor a sütőtök levesbe sót tettük vagy mikor Edvárd hideg vizet ivott a meleg helyett. Itt ugyanis mindenki meleg vizet iszik és nem is értették mi hogy tudjuk meginni Magyarországon hidegen a vizet.

Az alsó képen a reggeli látható, amit mi kiegészítettünk egy kis zabkásával.

Itt pedig egy másik nap reggeli menüje, ami általában mindig van az valami olajban sült lángoshoz hasonló tészta és csípős, savanyú saláta.

Egyik este pedig házi készítésű tésztával vártak bennünket. Ezeket a kis táskácskákat bele kell mártani a szójaszószba és addig kell ügyesen megtartani a pálcikával a levegőben amíg az ember be nem tudja lavírozni a szájába…ez nagyon nehéz művelet,mert ezek a táskácskák jó csúszósak.

Ez pedig az egyik kedvencünk, ami érthető is az alap fűszerzésből.:) Paprikás babos leves, amibe bele kell merni ezt a nagy és hosszú tésztát, amit az apuka gyúrt:

Fájó szívvel búcsúztunk el a családtól és a finomságoktól, de hál’istennek Pingyaóba érve újabb ízek vártak ránk. Ez a régió nagyon híres az ecetgyártásról, ezért a legtöbb helyi étel alapját is az ecet képezi. Tofu, pörkölt ecetes mogyoró és a legfinomabb: ecetes zöldség gombócok!

Különböző kézzel gyúrt tészták: és a sütik! imádjuk a kínai süteményeket..így karácsonykor is került az asztalra néhány:

Kínában mindenhol lehet kapni ezt a kicsit savanykás, leginkább a naspolyára hasonlító gyümölcsöt, amibe beleharapva éreztük, hogy tonnaszámra szívja fel a testünk a vitaminokat.

A fővárosban megismerkedtünk mindenféle furcsa étellel a „fura ételek utcájában”…azért ezeket nem kóstoltuk meg.

A külváros egyik kis éttermében újra fantasztikusat ettünk és ez talán számotokra is ismerős:

Imádjuk Kínában és alapvetően Ázsiában, hogy egy csomó kis adag ételt lehet rendelni mindenhol, amit közösen fogyasztunk el…úgyhogy itt bátran mindenki bele ehet mindenki ételébe.

Egy érdekesség, hogy az étterembe így kapjuk az étkészletet (szomorú.-(( :

Természetesen itt is temérdek mennyiségű és fajtájú tésztát lehet kapni:

Persze az eddigi ételek is nagyon finomak voltak, na de amit Shanghaiban kóstoltunk mindent felül múlt…ötször mentünk vissza ugyanabba a kifőzdébe muszlim kínait enni. Rengeteg paprikát, paradicsomot és paprika őrleményt használnak a tésztát pedig előttünk gyúrták.  A jobb felső sarokban lévő hideg, csípős zöldséges tészta pedig hiszitek vagy sem, egyetlen szálból áll.

Kínai, zöldséges ételek Shanghai módra:

Macaóban Jono kérésére újra adtunk egy esélyt a francia bundás kenyérnek (ami a miénkkel ellentétben édes) és a mogyoró vajnak. Érdekes, hogy ebben a fura kombinációban nagyon ízlett ez az édesség. annak ellenére, hogy egy magában egyiket sem szeretjük. Meleg szívvel ajánljuk azoknak aki hozzánk hasonlóan sem a mogyoróvajat, sem az édes bundás kenyeret nem szeretik.

Hongkongba „hazaérve” pedig újra esélyt adtunk a kínai vegetáriánus étteremnek….egy fokkal jobb volt, mint a maláj,de azért ez a mű hús, kevés zöldség még mindig nem nagyon jön be nekünk.

Egyik utolsó hongkongi esténken pedig újra hotpotot ettünk:

kirándulás után pedig Corah egyik kedvencét ettük a tésztába csomagot, szója szósszal leöntött fánkot:

Corah kérésére egyik nap magyarosat főztünk…na mi az egyetlen, amit minden országban el tudunk készíteni? Természetesen a paprikás krumpli, úgyhogy mindenkit arra kérünk, hogy ha hazamegyünk ezzel az egy magyar étellel ne várjatok:)