Mennyire lett kerek a nulla „zero waste” vagyis a hulladékmentes utazásunkon?

Olvasd el mit hoztunk haza magunkkal, mi volt a legnehezebb és mi az, amire már ma figyelhetsz, ha utazni indulsz.

Most, hogy hazaértünk szeretnénk nektek némi értékelést adni az utazásunkról. Mennyire kerek a nulla?

Hazautunk sem volt sajnos sem kellemesebb sem rövidebb, mint az idefele. Egyszerűbbnek tűnt csak szépen Kotorban felülni a buszra, ami Budapestig repít bennünket. Valóban hazaértünk, csak 17 helyett 22 óra alatt.

Na, de mennyire kerek is az a nulla, amit kitűztünk magunk elé? A Zöldbolt még indulásunk előtt megosztotta az utazásunkat, aminek nem csak azért örültünk, mert jólesett, hogy figyelemmel kísérnek bennünket, hanem mert „hulladék szegénynek” nevezték a célunkat. Ez talán jobban meg is állja a helyét…ugyanis nem sikerült végül teljesen nulla hulladékot termelnünk.

Ez egy fontos kérdés. Amikor az ember vállal egy kihívást, életmódváltást, új szemléletet, és nem éri el azt a kitűzött célt 100%-osan, a mi esetünkben, akkor, hogyha nem 0 a hulladékunk, akkor sem kell csalódottnak lenni, elkeseredni, ítélkezni (magunk, vagy mások felett). Ez nem mentegetőzés akar lenni, csak egy nézőpont, amivel elfogadóbbak és támogatóak tudunk lenni, az alapvetően pozitív célkitűzések kapcsán, még ha nem is hibátlanul teljesülnek.

Szóval mennyire lett nekünk nulla?

Eléggé majdnem…:-) Pontosan 45 gramm!!! (nem fejenként, összesen:-))

Amit a képen láttok:

• Busz és vonatjegyek.
• Blokkok. Miért van ezekből olyan sok? 1. sajnos volt, hogy még a piacon is adtak blokkot. 2. ha étteremben ettünk Montenegróban az a szokás, hogy amikor kihoznak valamit ahhoz számlát is hoznak, hiába rendeltünk egybe. Így volt olyan, hogy egy vacsoráról három blokkal tértünk haza.
•  Monetengóri tartózkodásunk rendőrségi bejelentője (kötelező).
• Az odautazásunkkor az egyik hátizsákunkat berakatták velünk a busz aljába, amihez kaptunk egy matricát és egy műanyag szalagot (kb. amit a repülőn adnak, ha felad valaki poggyászt).
• Kávé kevergető műanyag kanál és cukros zacskó, ami így került hozzánk.
• első napi bolti vásárlásunkkor a zöldségekre ragasztott súlyt jelző matrica
• 1 db péksütis papírzacskó,
• 1 db söröskupak, ami így kerül hozzánk.
•  

A tapasztalatunk az volt, hogy egy csomó mindenre mi sem gondoltunk mielőtt belevágtunk a hulladékmentes utazásba és hogy gyakorlatilag végtelenségig lehet még egyszerűsíteni, hulladékmentesíteni, tudatosítani az utazást…egészen addig, hogy Edvárd régi, elszakadat bakancsa helyett most olyant vettünk, aminek a talpát le tudják cserélni, ha elkopik és nem kell kidobni a cipő felsőrészt…vagy tudtátok, hogy a fogkefe – amit három havonta javasolnak cserélni -, annak ellenére, hogy műanyagból van nem dobható a szelektívbe?

Milyen alapvető dolgokra gondolunk, amivel szinte észrevétlenül egy csomó hulladékot termelünk és amit ki kellett váltanunk:

• úti elemózsia, szendvics, csomagolt snackek, csomagolt csokoládé, zacskós tészta, instant levesek és jégkrém;
• magazinok, térképek;
• higiéninai termékek: Sok utazós mini fogkrém, mini naptej, tusfürdő, arclemosó pamacs, fogkefe stb.;

A képpel illusztrál utazócsomagot teljes egészében ki tudtuk váltani saját készítésű és újratölthető alternatívákkal.(kép forrása: laurasbestlife.com)

• női higiénia a nehéz napokon: betét, tampon, nedves törlőkendő stb. (Tudtátok, hogy egy nő élete során 136 kg hulladékot termel ezeken a napokon és 11-16.000 betétet vagy tampont használ el élete során és ezek nagyrészt műanyagból készülnek?)
• Vendéglátóipari extrák: szívószál, mini cukros tasak, műanyag evőeszköz, elviteles pohár, elviteles doboz, gyorséttermi csomagolások stb.;
• nejlonzacskó, papírzacskó, üdítős doboz (műanyag és tetrapack), ásványvizes palack;
• papírzsebkendő;
• A szállás kiválasztása. Számunkra talán nem annyira nehéz, mert nem szeretünk hotelba menni, inkább couchsurfingelünk vagy kiveszünk egy szobát helyiektől, de sok szálláson adnak mini szappanokat, sampont és sajnos sok hotelban akkor is ki kell dobniuk higiéniai okok miatt, ha  a kedves vendég hozzá sem nyúlt. Szintén előre meg lehet érdeklődni, hogy a reggelinél mini, műanyagba csomagolt vajat, lekvárt és nutellát adnak-e vagy mondjuk egy házi készítésű omlettet.

Nézzük sorjában. A korábbi bejegyzésekben láthattátok, hogy mikkel készültünk (főleg Dóri) itthon, mi az, amit magunkkal vittünk. Ez a kulcs. A felkészülés szellemileg és ellátmányban

Mi az, ami kihívás volt?

Itthon ismerjük a beszerzési helyeket, de külföldön minden új városban fel kell fedezni azokat a helyeket, ahol csomagolásmentesen tudunk vásárolni, lehetőleg blokk nélkül. Ez amúgy kb. 1 órát vett igénybe, de gyakorlatilag, nem külön idő, mert amikor felfedezünk egy  várost, akkor csak nyitva kell tartunk a szemünket erre is. Jó lehetőség ez arra, hogy máshogy ismerjük meg az adott helyet, ne csak a látváynosságokat keressük, lassabban járjuk be, jobban odafigyelünk apró részletekre. A kihívás másik fele: elmagyarázni más nyelven, amikor nem beszéltek közös nyelvet, hogy nem kell a szőlőt szemenként zacskózni…Egyáltalán nem kell zacskó…ráadásul elég gyorsnak kell lenni, mert teljesen automatikusan adnak mindenhez zacskót, papírzsákot és szalvétát. Ez néha nehezen ment.

Ami még nehéz volt: látni, hogy milyen kevés erőfeszítéssel tudunk megspórolni egyszer használatos műanyagokat és mellettünk vásárolnak az emberek, akik még a műanyag ásványvizes palackot is zacskóban viszik el, a hotelek mini lekvárjairól és margarinjairól nem is beszélve. Nehéz ezeket most látni…úgy, hogy tudjuk rá a megoldást.

Annyi felesleges, a kényelmünket (de gyakran még azt sem) szolgáló csomagolással szennyezzük a környezetünket. Valahol azt éreztük, hogy nem normális, nem helyén való az, hogy még a beülős kávézókban is műanyag pohárból, műanyag szívószállal igyuk a frappét vagy a dzsúzt. De valóban szükségünk van ezekre, boldogabbá, egyszerűbbé teszik az életünket? Minket inkább elszomorítanak és arra jöttünk rá, hogy egy egészen picit kell csak átalakítani a figyelmünket, a szokásainkat és máris mérföldekkel kevesbeb szemetet termelhetünk.

Persze a minimalizmus vagy a hulladékmentességre való törekvés nem aszketizmus. Ezért nem is görcsöltünk mi sem azon, hogy egyáltalán semmi szemetünk ne keletkezzen. Olyan utazást igyekeztünk bemutatni, ami nem jár nagy lemondásokkal és ami mindenki számára részletekben, vagy egészében megvalósítható, ráadásul az eredmény:

• egészségesebb étkezés (mert gyakorlatilag minden feldolgozott élelmiszert kizátunk)
• olcsóbb (a gyakran olcsóbbnak tűnő kekszek, müzlik, csomagolt élelmiszerek sokkal drágábbak, kevésbé táplálóak, ráadásul egy boltba betérve a „semmi csomagolás” szabályunkkal a kísértértések 99%-át kizártuk a megvásárolható áruk közül.)
• örömteli (mert tényleg nagyon jó érzéssel töltött el bennünket, hogy kényelmünket legyőzve, nyaralásunk végén nem tettük tönkre azt a környezetet, ami a feltöltődést,  az élményeket és a felszabadulást okozta.)

Ráadásul nagyon sok emberre lehet hatással lenni. A külföldiek viselkedését- a turistákat- amúgy is árgus szemekkel figyelik (erről is írtunk, ha emlékeztek…hogy különösen keleten, a nyugati ember és az amit csinál az az etalon, ebben pedig óriási lehetőségek vannak…amíg még így van és rá nem jönnek, hogy egyáltalán nem vagyunk követendők.)

Szóval sokszor nagyon figyelemfelkeltő volt, mikor egy boltban elővettük a kis függöny zsákjainkat. A zöldségárus néni mindig megmosolyogta és mutogatta a kollégájának és más vevőknek, a pékségben megkérdezték miért ezekbe a fura szerkezetekbe kérjük a pékárut vagy, hogy miért nem kérjük a szívószálat – és akkor elmondtuk, ahol tudtuk kicsit bővebben, hol csak annyit, hogy „no plastic-environment vagy nature” mert ezeket azért nagyjából értik és így máris tudják, hogy nem finnyásságból kérjük a sajátunkba. Stoppolásnál is elmeséltük milyen kihívást csinálunk. Ki tudja kinek mikor jut eszébe ez a fura szerzet párocska:-).

A zacskó kérdéskör

Na igen. Erre az utunkra sikerült, a Dóri által készített zsákok, tárolók mellé támogatóktól olyan eszközöket, csomagolókat kapnunk, amik elméletileg kiváltják a zacskókat. Ez így is van az ételek terén. Viszont most döbbentünk rá, hogy az egyszerű, ici-pici nylon zacskócskák milyen kis helyen elférnek, és mennyire sokrétű a használatuk. Otthon nem érezzük ezt annyira, és nem is használjuk. Utazáskor viszont helyszűke van. Minden doboz számít.

Mikre használunk zacskókat?

(Persze most sem egyszer, van amit már évek óta, de mégis zacskó, ami ugye a környezetszennyezés démona): cipőt, papucsot belerakni, olyan folyadékot (mosódió folyadék, naptej, stb) ami kifolyhat, repülőn, busz aljában stb. Zsíros kajamaradék, puha és lédús gyümölcsök, wc papír, stb. Ezekben az esetekben sokkal egyszerűbb és kényelmesebb a nylonzacskó. Sok esetben elhagytuk, de még nem tudtunk mindent kiváltani. Ebben szívesen vesszük az ötleteiteket!

A másik a gyógyszerek, ezekre sem találtunk megoldást (általában homeopátiásakat viszünk,de persze van egy-két olyan is, amit egyszerűen jobb, ha magunknál tartunk és ezek is mind műanyagban vannak.)

A mindent elsöprő wc-papír érv!  Sajnos csalódást kell okoznunk – használtunk wc papírt, de nem gyűjtöttük össze és nem hoztuk haza…Amúgy a világ sok országában főleg Ázsiában nem használnak egészségügyi papírt, hanem minden wc-ben van egy kis csap és mossák… 🙂 Lehet, még egyszer mi is eljutunk ide.

Csökkentenünk kellett az úti célokat. Fontos itt megjegyeznünk, hogy mi azért utazók vagyunk, és szeretnénk a világot, helyeket látni. Ehhez viszont kell valamilyen eszköz. A repülés után az autó a legrosszabb környezeti hatások szempontjából, bár autóval lett volna a lehetőségünk a teljes hulladékmentességre, hiszen mindent vihettünk volna magunkkal és még a blokkokat is megspóroltuk volna.  

Ezért maradt a tömegközlekedés, ahol ugye jegyet kell váltani, ami ráadásul sokszor hőpapír – és csak a kommunális hulladékok közé dobhatjuk. Ezért ezen a héten csak kétszer látogattunk el más helyekre, amiket nem értünk el gyalog. Máskülönben stoppoltunk, sétáltunk, túráztunk.

Aki követi gondolatainkat, az észrevehette, hogy sosem egy dologról beszélünk, nem egy szemléletmód mellett „esküszünk fel”, hanem több világnézetet próbálunk érvényesíteni az életünkben. Néhány ezek közül: minimalizmus, környezettudatosság, húsmentes táplákozás, hulladékmentesség, szociális érzékenység, vallási és világnézeti tolerancia stb. Mindez nem azért van, mert mi nem tudjuk eldönteni, hogy miként akarunk élni, hanem azért mert azt gondoljuk, hogy az élet és világ lényege a diverzitás, sokféleség, és nem lehet egyetlen szempontot globálisan érvényesíteni. Törekedni kell célkitűzések felé, de nem szabad mindent annak az egy dolognak alárendelni. Ezzel nektek, akik figyeltek minket szintén több lehetőséget tudunk megmutatni, és felkínálni, hogy hogyan védhetjük és óvhatjuk ezt a csodálatos helyet, otthonunkat – A Világot.

Hogy miért fontos nekünk ezt az ügy?

Szeretnénk, ha egyre több utazó, turista élvezné a világ csodáit, annak kizsigerelése és más fajok pusztítása nélkül…ha nem szeméthegyeken, szomorúan kellene eljutnunk a legszebb helyekre és ebben valóban szabad döntésünk van!

Nézzétek meg milyen üzenete van ennek a bálnának számunkra:

https://www.facebook.com/plugins/video.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2FiBanPlastic%2Fvideos%2F627332680809753%2F&show_text=0&width=476

További hasznos tippeket talátok itt.