A szovjet szellem bűvöletében-Grúzia

Nagyon izgalmas helyeken jártunk, egészen a szovjet üdölővárostól, grúzia Karlovy Varyán át a barlangkolostorkig.

A következő napon Prométheusz-barlangja felé vettük az irányt. A magas belépő ár  illetve a turi-veszély lábrataposó közelsége arra késztetett minket, hogy csak egy jó ebédet költsünk el a barlangnál.  Végül a csapat úgy döntött az útközben látott szellem-szovjet épületi csodákat vonjuk részletesebb megfigyelés alá.  Így Prométheusz  barnagjából csak a csodás grúz betűkkel készült képünk maradt…

Tskaltub

Igazából nagyon örültünk, hogy éppen Tskaltubon halad át a barlanghoz vezető út. Első sorban Ádám vágya volt ez, de egy percre sem bántuk meg, hogy bevont rajongásának világába minket. Valóban. A szovjet építészetnek van egy általunk eddig nem ismert oldala is, nem csak a békásmegyeri csoda létezik. Van egy klasszikusnak mondható elegancia oldala is az akkori építészetnek, amit ebben a régi szanatóriumban csodálhattunk meg, melyet ma szükséglakásoknak használnak és állapotuk rohamosan romlik.

https://flic.kr/p/YDhovf

Kutaisi

Kutaisi felé tartva egyre több olyan utcára lettünk figyelmesek, ahol a házak és utcák felett nagyon fura vastag kerítés futott. Milyen jó ízlésük van itt a helyieknek, hogy külön készítettek állványt, hogy befuttassák zölddel az utcákat…:-) A viccet félretéve akár hiszitek, akár nem, itt megy a gáz!!! A gáz!! Ezekben, csak úgy a házak, udvarok, utcák fölött. Néhol fákat kerülgetve. Az sem kizárt, hogy szivárognak ezek a csövek, mert olyan nagyon olcsó itt a földgáz, hogy nem igazán okoz gondot nekik..

Útközben megálltunk Kutaisi főterén illetve Bagratiban, az Istenanya elszenderedése nevű székesegyházban és a Gelati kolostorban, mely a középkorban az ország legfontosabb oktatási intézménye volt, az első akadémia és amelyhez számos érdekes legenda fűződik. Ami nagyon érdekes, hogy nem csak a kiváltságosok tanulhattak itt, hanem gyakorlatilag bárki.

 

A Kutaisi főtéren éppen egy Mc Donald’s mellett sikerült megállnunk…ami a grúz betűkkel már szinte csalogató. Ide is megérkezett az első gyorsétterem…és nem megelepő, hogy az óváros egy impozáns részén áll.:-(

 

 

A Kutaisiből kivezető út mellett, ahol rendszeresek a forgalmi dugók, a helyiek szemfülesen az út mellett kilómétereken át kis boltokat, étkezdéket, kávézókat állítottak fel…ezzel valószínűleg még lassabbá téve a haladást ezen az útszakaszon :-). De ez is a keleti leleményesség (amit mi annyira imádunk és amitől sokat tanulhatnánk, főleg vállalkozó szellem területén) jó példája. Természetesen semmiféle márkanév használati jog vagy védjegy nem nagyon zavarja őket:-)

 

Borjomi

Estére Borjomiba érkeztünk, mely világhírű gyógyvizéről nevezetes. Számunkra a legkülönösebb az esti vendéglő volt, ami úgy tűnt egy elmaradt lagzi díszleteit állandóra használja..:D

Egy nagyon kedves családnál szálltunk meg, akik éppen most nyitották meg szállásukat (3 szobával) az idelátogatók előtt. Ők az alsó szinten laktak, mi fent. Ugyan a mi szobánkban villany még nem volt és úgy tűnik itt is jellemző az, amit Ázsiában már sokszor tapasztaltunk, hogy szerették volna kicsit nyugatiasra, de azért mégis a helyi jellegzetességeket megtartva kialakítani a szállásokat, ezért egy olyan stílus alakult ki, amit giccsesen eklektikusnak neveztünk el.

Sajnos pont nem készítettünk képet, de legalább 4-5 féle stílus és még legalább ennyi szín és textúra keveredett a szobákban, ahol megszálltunk, a fürdőszobákat pedig (valószínűleg a turizmus fellendülése miatti gyors fejlesztés közepette) félig fejezték be…pl. a tusolótálcát nem rögzítették a falhoz, ezért tusolásnál a víz mögé folyik, ahol majd szépen penészedig a fal, a szanitereket épphogy felrakták és már most le van törve egy-egy darab belőlük, vagy nem működnek rendesen…a szomorú az, hogy úgy tűnt erre elég sokat költöttek. Egyáltalán nem panaszkodunk, mert szuper szállásokon szálltunk meg és számunkra az utazásainkon megszokotthoz képest teljesen luxus körülmények között, csak kicsit sajnáljuk, hogy nem figyelnek arra, hogy amit most drágán megcsináltak, az ne használódjon el egy éven belül.

 

A már hagyománnyá vált ágyas képeink:

 

Grúzia lakói számára (legalábbis azokban, a régiókban, ahol mi jártunk) úgy tűnik nagyon nagy szerepe van a lépcsőknek, ahogy az előző képeken is láttátok, a házak meghatározó eleme a házon kívül futó óriás lépcsősor, ami ide-oda tekereg. Koba azt mondta, hogy a grúzok nagyon szeretnek kiülni az erkélyekre, teraszokra és ezek a közösségi élet meghatározó terei.

 

 

Másnap bejártuk egy kicsit a gyógyforrások völgyét. Dóri szerint ez Grúzia Karlovy Varyja. De annyira, hogy még ugyan azokat a sétáló gyógyvizes bögréket árulják, mint Csehországban… persze ez a gyógyvíz ivás célszerszáma, úgyhogy talán annyira nem is meglepő. Mindenesetre imádtunk ott lenni, ott sétálni, megtöltöttük kulacsainkat a falikútból és mindnyájan szomorúan másztunk be a kocsiba. Mindenképpen szánjatok erre a csodás helyre pár napot, ha Grúziába látogattok. Mi biztos visszajövünk még.

A parkból indul egy csodás erdei út, ami egy kb 15, órás sétával elérhető erdei melegvízű forráshoz vezet, ahol lehet fürdeni. Pár koránkelőt láttunk is, akik törölközővel és papuccsal felszerelkezdve el is indultak fürdőzni. A parkban található még egy nagyon tájidegen, gyerek vidámpark…mert a gyerekeket ugye szórakoztatni kell az erdőben is..

https://flic.kr/p/XHsxxW

Rabati

 

Pár óra elteltével már egy egészen más éghajlaton, a sivatagban találtuk magunkat:

Ezek után az irányt az azeri határ közelében lévő erődök felé vettük. Megálltunk Akhaltsikhében álló Rabati erődben.

 

Mik ezek az érdekes, török dzsámira emlékeztető kupolák? Az erőd az Ottomán Birdalom egyik központja volt, mivel fontos kereskedelmi útvonalon húzódik. Ma talán kissé giccsesen felújítva várja a turistákat és egy drága hotelnek is helyt ad.

 

Tovább haladtunk még kietlenebb tájak felé:

Vardzia

Betértünk még a sziklaodúk világába is, ami talán az egyik legnépszerűbb látványosság az országban.

Vardzia barlangvárosában láthattunk ősi barlangkolostort, mely még ma is működik, s a bortermesztés első nyomait is.

https://flic.kr/p/XMW73r

Egészen nagy termeket, lakóházakat alakítottak ki bennük, ahol az egyes barlangokat komoly alagútrendszerek kötötték össze.

 

Sajnos a város rohamosan pusztul az erózióval,de igyekeznek megmenteni, amit tudnak belőle. Pár szerzetes is él itt, akik egyúttal az őrzés, karbantartás szerepét is ellátják…ők az egyik barlang lakásban élnek és ahogy a képen látjátok ugyan úgy berendezkedtek itt, mint egy teljesen átlagos otthonban. Vannak virágaik a „balkonon”, kis fotelük és a többi őr is ugyan úgy használja a barlangokat, mintha csak egy egyszerű múzeum teremőrei lennének.

 

Teljesen elbűvölt minket, hogy egy szaklafal majd 50.000 embernek szolgált egyszer lakhelyül és természetesen már maga a környező táj is lenyűgözően szép:

 

A legérdekesebb helység az egyik barlangban található Elszenderülés temploma, melynek freskói restaurálás alatt állnak és ahol nem készítetünk képet. Viszont a templom egyik mellékkápolnája felett kristály tiszta karsztvíz található, ami egyike azoknak a tavacskáknak, melyek ellátták az itt lakókat vízzel és amit meg is kóstoltunk. Tényleg nagyon tiszta volt.

 

Természetesen ide is betette a lábát a turisták által organikusan kialakított turi-látványosság, a rágógumi fa (azt akkor látjátok, ha nem busszal mentek fel, hanem felsétáltok):

 

Utunk végére ért, visszafelé vettük az irányt Kutaisi felé. Megálltunk még egy  függőhídnál és egy erődítménynél, ahova csak Edvárd és Koba mászott fel a meredekség miatt, Dóri félúton feladta. Nagyon szép volt.

 

Nagyon sok erődítményt láttunk még az út mellett, sokat most renoválnak és tesznek látogathatóvá.

 

Óriási fejlesztéseket tapasztaltunk…de hova lesz a vadság, a kaotikus báj? Mindenki eldöntheti örül-e ennek a sok építkezésnek, fejődésnek vagy nem. Mindenesetre, Georgia egy gyönyörű ország. Kedvenceink közt szerzett magának helyet és azt ajánljuk mihamarabb látogassatok el, ha tehetitek, mielőtt elveszti autentikusságát.

 

Hajnali 5-kor indult a repülőnk. Kutaisi reptere a világon(!!!!!) a legjobb alvó barát reptér, amit valaha láttunk.

 

 

Vagyis az lenne, egy kis hibája azért mégis van.

Hiába van lementett jegyed és csak kézipoggyásszal utazol, akkor is ki kell állnod a check-in sort, ami ugye azt jelenti, hogy nem juthasz be a szuper ágyakra, míg ki nem nyitják a check-int és ki nem álltad a sort, ráadásul még pluszban kapsz egy hőpapíros beszállókártyát is, ami a hulladékmentes utazásunk szempontjából egy jó nagy tőrdöfés.