Ennek a felgyorsult, elszigetelt, kimerült és figyelemhiányos életnek az egyik legláthatóbb eredménye a hulladék drasztikus növekedése. Ráadásul, itt Európában ezt a jelet elrejti a szemünk elől a hulladékgazdálkodás, de attól még nagyon is létezik és egyre csak nő, ráadásul egy-egy vásárlásunkkal támogatott termék előállításának következménye egy tőlünk távoli országban is megjelenhet. (Pl.: pálmaolaj)
Ahogy egyre többet olvastunk, értettünk meg a minket körülvevő világból, életmódunk környezeti és társadalmi hatásáról, már nem tudtunk úgy élni, mint azelőtt. Ráadásul rájöttünk, hogy (főleg Dóri szépérzékét) a hulladékban egy nagyon is egyszerű, a környezettudatossághoz elsőre talán egyáltalán nem kapcsolódó tulajdonság is zavar minket: hogy nem szép, hogy életidegen, az eldobott, az elhasznált, az elmúlás szimbóluma. Nagyon gyorsan válik haszontalanná és használhatatlanná.
Ezért elindultunk otthonunk, majd egész életmódunk hulladékmentesítésének útján. Lépésről lépésre iktattuk ki a felesleges csomagolásokat, az egyszer használatos dolgokat az életünkből, végigjártuk egy, egyéves humánökológia tanfolyamot (Dóri 208-ban, Edvárd idén jár), hogy még árnyaltabb képet kapjunk, aztán rájöttünk, hogy ez az életmód sokkal többet adott, mint azt eleinte gondoltuk…